HIRDETÉS
PÓR KÁROLY
PÓR KÁROLY
2009.12.03 16:20 Frissítve: 2015.03.30 01:07

Ahol Vörös Péter játszik, a bárányok hallgatnak

Míg a magyar játékosok többségének az az álma, hogy Nyugat-Európában futballozzon, Vörös Péter június végén a Haladásból az üzbég Lokomotiv Taskenthez szerződött. A középpályás hamar alapemberré vált, 12 meccsen négy góllal segítette csapatát, amely a 16 csapatos bajnokságban a hatodik helyen zárt. A futballista jelenleg itthon tölti szabadságát, amely alatt a Nemzeti Sport Online-nak adott interjúban mesélt Üzbegisztánról: az állatáldozatokról, a filléres taxikról, a támadófociról és Rivaldóról.

 

Vörös Péter Szombathelyről került Üzbegisztánba (Fotó: M. Németh Péter)
Vörös Péter Szombathelyről került Üzbegisztánba (Fotó: M. Németh Péter)
NÉVJEGY 
Vörös Péter
Születési idő:
Budapest, 1977. december 14.
Magasság, testsúly: 176 cm, 70 kg
Poszt: középpályás
Klubja: Lokomotiv Taskent (üzbég)
Korábbi csapatai: Grund FC, MTK FC, Békéscsaba Előre FC (1997–1998), Szeged LC (1998–1999), MTK (2000), Pápai ELC (2001–2002), BKV Előre (2002–2003), Balaton FC (Siófok, 2003–2004), Lombard Pápa TFC (2004–2005), Johor (Malajzia, 2005), Gyirmót (2006), Viktoria Aschaffenburg (Németország, 2007), Szombathelyi Haladás (2007–2009)
Válogatottság: U19-es és U20-as válogatott volt, tagja volt az 1997-es malajziai világbajnokságon szerepelt magyar U20-as csapatnak.   

Nemrég fejeződött be Üzbegisztánban a bajnokság. Hogyan értékeli azt a fél évet, amit a Lokomotiv Taskentnél töltött?
– A szezon nagyon jól kezdődött, az első öt meccsünkön három gólt szereztem, így hamar alapemberré váltam – kezdte élménybeszámolóját a szabadságát Magyarországon töltő Vörös Péter. – A folytatásban sajnos elkapott egy vírus, ami miatt két hetet ki kellett hagynom. Azt követően azonban ismét visszakerültem a csapatba, és általában kezdőként számított rám az edző. Összesen tizenkét bajnokin léptem pályára, négy gólt szereztem és öt gólpasszt adtam. A csapat a hatodik helyen fejezte be a tavaszi-őszi rendszerű bajnokságot. A vezetők mindenben tartották magukat a megállapodásunkhoz, így nincs okom panaszra.

Hogy ment a beilleszkedés, a családja gyorsan megszokta az új környezetet?
– Az első hónapokban rettentő melegben, csaknem negyven fokban játszottuk a meccseinket, amit nehéz volt megszokni. Kezdetben nagyon nehezen tudtam kommunikálni, mert csak az edzőnk és néhány csapattársam tud angolul. Jól haladok viszont az orosz nyelv elsajátításával, és ez megkönnyítette a helyzetemet. A beilleszkedésben a családnak is problémát okozott, hogy akárhova mentünk, nem tudtuk megértetni magunkat. Szerencsére a kislányomnak idővel sikerült találnunk egy angol óvodát, és a feleségem is talált barátnőket.

Mi jellemzi az üzbég focit? Össze lehet hasonlítani a magyarral?
– A játékkal kapcsolatban két dolog lepett meg Üzbegisztánban. Nagyon kevés a szabálytalanság és mindegyik csapat támadófocit játszik. Ezért sokkal nyíltabb a játék, mint Magyarországon. A középpályások, illetve a támadók jóval kevesebb védekező feladatot kapnak. Én a két ék mögött futballozom, és szinte csak arra kell koncentrálnom, hogy segítsem a támadásainkat.

A játékstílusbeli különbség a színvonalon is meglátszik?
– Az ázsiai BL-ben is szereplő Paktakor, Bunyodkor kettős kiemelkedik a mezőnyből. Ez a két gárda megüti, sőt talán meg is haladja a magyar élcsapatok szintjét. A többi együttes viszont otthon a mezőny második feléhez tartozna. A színvonalat az is meghatározza, hogy összességében kevés a légiós. Európai játékos – az oroszokat leszámítva – szinte alig játszik itt, akad egy-két brazil, néhány argentin és egy-egy afrikai futballista, a csapatok többségét viszont üzbégek, illetve a szovjet utódállamokból ékezők alkotják.

Milyenek a körülmények, mennyire szeretik az emberek a labdarúgást?
– Minden nagyon kontrasztos. Vannak modern, harmincezres stadionok, de némelyiknek olyan a talaja, mint egy legelőé. A meccsekre nagyon profi módon készítenek fel minket: minden találkozó előtt összetartáson veszünk részt, együtt alszunk, a meccs reggelén pedig mindenki orvosi vizsgálaton esik át. Ugyanakkor például egyáltalán nem itatnak velünk energiaitalokat, ami otthon természetesnek számít. Ami a szurkolókat illeti: a legnagyobb stadionok ritkán telnek meg teljesen. A már említett két nagycsapat mérkőzéseire átlagosan tizenöt-húszezer ember kíváncsi, a többi gárdának néhány ezres tábora van. A mi meccseinkre általában úgy hatezren jönnek ki, de épp most épít a klub egy új, huszonötezres stadiont.

A Bunyodkort Felipe Scolarival a kispadon és Rivaldóval a pályán mekkora felhajtás veszi körül?
– Azt tudni kell, hogy a Paktakor a helyi Fradi. Nagyobb hagyományokkal rendelkezik, mint a Bunyodkor, és több szurkolója is van. A Bunyodkor az egyik tehetős befektetőnek köszönheti a sikereit, azt, hogy túl a bajnokság felén már csaknem húszpontos előnnyel vezette a tabellát.

sd
 

Milyen volt Rivaldo ellen játszani?
– A szezon végén tálkoztunk a Bunyodkorral, amikorra ők már bajnokok voltak. Az első félidőben egy nullára vezettünk, de ahogyan arra számítani lehetett, a bíróktól minden támogatást megkaptak – többek között elvettek tőlünk egy szabályos gólt –, és kettő egyre fordítottak. A győztes gólt a kilencvenedik percben egy ajándék tizenegyesből Rivaldo szerezte. Még ma is kivételes technikai érzékkel bánik a labdával, de persze már közel sem futballozik olyan magas szinten, mint azt Európában tette. Itt egyébként nem kimondottan csatárt játszik, hanem visszavontan a középpályáról irányít, de így is ő lett a gólkirály. A Bunyodkor elleni találkozónkról egyébként sokat elmond, hogy a meccs után ugyanazt a prémiumot kaptuk a vezetőinktől, mintha győztünk volna, annyira nyilvánvalóan elvezették a meccset.

Miben különbözik Üzbegisztán a magyar viszonyokhoz képest? Mennyiben más ott az élet? Okozott-e problémát például az étkezés?
– Kicsit olyan minden, mint Magyarországon a rendszerváltás előtt a nyolcvanas években. Meglepett például, hogy mennyire olcsó itt a taxi. A csapattal általában vonattal utazunk az idegenbeli találkozóinkra, ám egyszer lekéstük a visszafelé induló utolsó menetrendszerinti járatot, így négyesével taxit bérelt nekünk a klub, és így tettük meg az ötszáz kilométeres távot. Ha hiszi, ha nem, átszámítva tizenháromezer-ötszáz forintba került egy taxi az ötszáz kilométeres útra. A tömegközlekedés rendkívül nehézkes, viszont a taxik ugyebár hihetetlenül olcsók. Ott Ladából és Daewóból van a legtöbb, és érdekes, hogy nem igazán vannak külön taxisok, bármelyik kocsit leinthetem, mert pénzért bárki hajlandó elvinni egyik helyről a másikra. Az emberek egyébként is barátságosak. Üzbegisztánban nem ragaszkodnak úgy a szabályokhoz, mint Európában: a csapatunk sofőrjének például csak autóra van jogosítványa, buszra nincs, de amikor megállított bennünket a rendőr, nem csinált belőle problémát, gond nélkül mehettünk tovább. Ami az ételeket illeti, nagyon egészségesen élünk, rengeteg zöldséget eszünk, ugyanis nem könnyű húshoz jutni. A boltokban többnyire csak bárányhúst lehet kapni, ahhoz pedig nem vagyunk hozzászokva.

Mennyivel keres többet kint, mint itthon?
– A fizetésem, amit dollárban kapok, nagyjából két és félszerese az itthoninak. Viszont Üzbegisztánban negyedannyiból megélek, mint Magyarországon. A rezsink havonta háromezer forintnak felel meg, és ebben benne van a víz, a gáz, a padlófűtés, nyáron a légkondi. Hogy mást ne mondjak, a piacon fél kiló uborkát tizennyolc forintért megkapok.

Mi volt a legérdekesebb történet, ami megesett önnel?
– A szezon előtti bárányáldozás.

– Micsoda?
– Jól hallja: bárányáldozás. Az őszi idényt megelőző utolsó edzésünkön nem a pálya felé vettük az irányt, hanem a stadion egyik sarkába, ahol bárányvágáson vettünk részt, a csapattársaim pedig imádkoztak a sikeres szezon érdekében. Aztán edzettünk, majd vacsorára báránylevest ettünk.

Jelenleg itthon tölti a szabadságát. Mikor kell visszatérnie a csapathoz, hogyan látja a jövőjét? Szívesen marad Üzbegisztánban?
– Januárban kell visszatérnem, amikor majd Törökországba és Dubaiba megyünk edzőtáborba. Sajnos nagyon rosszak az egészségügyi körülmények, ami miatt elgondolkodtató a jövő, de egy évig szerződés köt a csapathoz, és most úgy gondolom, kitöltöm a szerződésem.

Volt csapata, a Haladás szereplését figyelemmel tudta követni?
– Igen, interneten keresztül mindig tájékozódtam, és nagyon szomorú voltam, hogy elmarad a csapat a várakozásoktól. Úgy gondolom, sok balszerencse érte az együttest, de szerintem helye van a középmezőnyben, és ezt be is bizonyítja.

Ön fog még a Szombathelyen játszani?
– Ezt most még nem tudom megmondani...

2019.03.13 08:25:45

Légiósok BORBOLA BENCE

„Hirtelen olyan rosszullét fogott el, amilyet senkinek sem kívánok.”

2019.03.09 12:41:57

Légiósok PIETSCH TIBOR

Hidi Patrik a hét eleji színpompás bemutatás után ma már debütált is a bajnoki nyitányon.

2019.03.01 23:10:32

Légiósok nemzetisport.hu

2019.02.25 23:00:32

Légiósok nemzetisport.hu