Zlatko ZahovicZlatko Zahovic
A szlovén futball legnagyobb és egyetlen Európa-klasszisa 1992 és 2004 között 80 mérkőzésen szerepelt a nemzeti 11-ben és 35-ször volt eredményes. A Partizan neveltje 22 éves korában, 1993-ban indult európai vándorútra, melynek során megfordult a Vitória Guimaraes, a Porto, az Olympiakosz, a Valencia és a Benfica csapatánál. (Fehér Miklós egyik legjobb barátja volt; vigasztalhatatlanul zokogott a 2004-ben tragikus hirtelenséggel meghalt magyar fiú sírjánál, a győri temetésen.) 2002-ben Bajnokok Ligája-ezüstöt szerzett a Valenciával (a döntőben a hosszabbításban elszórakozott egy nagy helyzetet, majd kihagyta a maga tizenegyesét az orosz rulettben). A görögök egyébként 13.5, a spanyolok 8 millió mai eurót fizettek a támadó középpályásért. Zahovic 2000-ben vált nemzeti hőssé, miután két gólt vágott az Európa-bajnokságon a jugoszlávoknak, két év múlva viszont hazaküldték a világbajnokságról, mert összerúgta a port Srecko Kataneccel. 2005-ben vonult vissza, 2007 nyara óta az NK Maribor sportigazgatója.
Branko Oblak
Oblak még a jugoszláv időkben futott be, hiszen az 1947-ben született egykori középpályás a „jugó" válogatottban kevés híján félszáz alkalommal szerepelt, és hat gólt rúgott. Klasszisára jellemző, hogy az Olimpija Ljubljana és a Hajduk Split után a Schalke és a Bayern München gárdájában is megfordult, majd 1985-ben az osztrák SV Spittalból vonult vissza. Az UEFA szerint ő volt minden idők legjobb szlovén labdarúgója. Az 1971-ben az Év szlovén sportolójának is megválasztott „Brane" a plávikkal az 1974-es világbajnokságon és az 1976-os kontinenstornán is részt vett, összesen hét mérkőzést játszva. Visszavonulása után edzőnek állt, jelenleg is az Olimpija Ljubljana mestere. Ennél a klubnál korábban kétszer is megfordult már, de az NK Kopert, a szlovén U21-es és felnőttválogatottat is edzette.
Srecko Katanec
Az Oblak és Zlatko Zahovic között időszak legjobb szlovén labdarúgója egyértelműen az a Katanec, aki szintén középpályásként kereste egykoron kenyerét, az Olimpija Ljubljana, a Dinamo Zagreb és a Partizan után a VfB Stuttgartban, valamint a Sampdoriában. Az 1963-ban napvilágot látott játékos a jugoszláv válogatottban 31/5-ös, a szlovénben 5/1-es mérleggel zárt. 1994-ben megdöbbentően fiatalon, 30 évesen visszavonult, majd pár év múlva edzőnek állt. Alig melegedett meg az NK Gorica kispadján, máris szövetségi kapitány lett! Akárcsak a jugoszlávokkal, a szlovénekkel is egy-egy vb-n és Eb-n vett részt, szintén nem teljesen sikertelenül. A 2002-es vb-n bukott meg: a csapatnak sem ment, ráadásul összeveszett legnagyobb csillagával, Zahoviccal, emiatt le kellett mondania. Ráadásul az utolsó csoportmeccset csak a lelátóról figyelhette, miután a Dél-Afrika ellenin kiállította őt a játékvezető. Az Olympiakosznál sem járt szerencsével, mint ahogy macedón kapitányként sem (merthogy ezúttal Goran Pandevvel rúgta össze a port végzetesen). 2009 tavaszán búcsút is intett Európának, és átvette az Egyesült Arab Emírségek válogatottjának irányítását. A Samppal olasz bajnokságot, Olasz Kupát és KEK-et is nyert Katanec az 1984-es olimpiáról bronzéremmel térhetett haza.
