Lippi és az ő újabb képtelen küldetése

Aki kockáztatja nimbuszát a nagyon is kétséges sikerért

Amikor „Mister", azaz Marcello Lippi a 2006-os, olasz diadallal zárult németországi világbajnokság után visszavonult, mindenki biztos volt benne, hogy jól megérdemelt nyugdíjas évei kezdődtek meg ezzel az aktussal, és afféle ikonként tengeti majd életét. Kedvenc jachtja és a TV-stúdiók között ingázva néha meg-megtekint egy nagyobb mérkőzést, futballbölcsességeket és szivarfüstöt eregetve. Ám Lippi a tengeri csomók, a hűvös borok és a bőrfotelek világát odahagyva újra filctollat és jelzőbóját ragadt: amikor Roberto Donadonit elsodorta a népharag a 2008-as Eb-kiesés után, magától értetődő módon kapta kézbe a squadra azzurra kormánykerekét.

Donadonit nem is annyira az eredmények (az olaszok a későbbi győztes spanyolok ellen estek ki, tartalékosan és tizenegyespárbajban), mint inkább a kilátástalan játék miatt menesztették, ám ne feledjük, Lippi alatt sem kellett keresgetnünk az olasz-brazil nagyszótárban, hogy hogyan mondjuk taljánul: jogo bonito?

Lippi elődje, Giovanni Trapattoni a 2002-es világbajnokságon a Buffon – Panucci, Iuliano, Maldini, Coco – Zambrotta, Tommasi, C. Zanetti – Totti – Vieri, Del Piero gárdával búcsúzott, Lippiék a vb-finálét a Buffon – Zambrotta, Cannavaro, Materazzi, Grosso – Camoranesi, Gattuso, Pirlo, Perrotta – Totti – Toni összeállításban kezdték, míg Donadoni a Buffon – Zambrotta, Panucci, Chiellini, Grosso – Pirlo, De Rossi, Gattuso – Perrotta – Del Piero, Toni  felállásban „verte" a franciákat.

„Ezen a gárdán Lippi, ha akarna, akkor sem tudna egetverő, de eredményes módon változtatni: lemondott ugyan a két veterán, Christian Panucci és Alessandro Del Piero szolgálatairól, és észrevette, hogy Simone Perrotta maximum egy nősök-nőtlenek gyárudvari mérkőzésen lehetne méltó a karmesteri pálcára, de a mag megmaradt" – írtuk az olaszokról a Konföderációs Kupa előtt. Az elő-világbajnokság kudarca és néhány alapjátékos gyenge formája viszont a vb előtt nagyobb változásokra kényszerítette a mestert. 

Buffon elől elkoptak a világklasszisok

A kapuban épeszű ember nem kérdőjelezheti meg Gianluigi Buffon helyét. Szinte hihetetlen, de ez az ember (földöntúli reflexei ne tévesszenek meg minket, ember, mert képes hibázni ő is) még mindig csak 32 éves, miközben 1996 óta a legprímább kapusok között emlegetik. Már akkoriban előtte futballozott Fabio Cannavaro, aki 2006-ban bemutatta, hogyan is dolgozik egy védő, ha komolyan veszi szakmáját. Azóta viszont önmaga árnyéka, Madridban a reklámtáblákat újra kellett szegecselni, mert a megkönnyebbült fanok elsóhajtották azokat helyükről, amikor végre elbúcsúztatták a hátvédet. Torinóban tüntettek érkezése ellen, de a még öregedőfélben is remekül helyezkedő védő újra Buffon előtt poroszkálhatott a Juventusban. Ott és a squadrában is a megbízható Giorgio Chiellinivel alkot duót, míg jobbjukon ismét a már 33 esztendős Gianluca Zambrotta kap helyet a kezdőben. A trióból mostanában Chiellini játszik a legjobban. A bal oldalon a selejtezők során bevetett Fabio Grosso, Andrea Dossena, Domenico Criscito hármasból némi meglepetésre csak utóbbi utazhat a vb-re, de ha Dél-Afrikában hozza a bajnokságban idén mutatott formáját, nem lóg majd ki társai közül. A kritikusok szerint eme kezdősor nem tűnik éppen acélosnak, helyetteseik pedig finoman szólva sem a Serie A kirakatemberei...

Szétfutógépek

A középpályán a szokásoknak megfelelően jó negyven kilométert fut mérkőzésenként a Daniele De Rossi, Gennaro Gattuso, Andrea Pirlo trió, mellettük most is Mauro Camoranesié lehet a jobb oldal. Nem csak nosztalgiából ragaszkodik a 2006-os hősökhöz Lippi, hiszen mostanában nem bukkant fel olyan fiatal tehetség a Serie A-ban, aki helyet követelne magának a nemzeti tizenegy kezdőjében. Igaz, a fiorentinás Riccardo Montolivo és a juvés Claudio Marchisio egyaránt bátor szívvel bevethető, míg Angelo Palombo (Sampdoria) kiváló idénnyel háta mögött érkezik a tornára.

A Gilardino, Di Natale párosban bíznak

A csatársorban sokáig bérelt hellyel bírt Luca Toni,  a Bundesliga gólvadásza, ám ő kikerült már a mester kegyeiből. Ott most a Firenzében magára találó Alberto Gilardino és a Serie A friss gólkirálya, Antonio Di Natale „lubickol". A tartalék középcsatár ezúttal Vincenzo Iaquinta, Giampaolo Pazzini és Fabio Quagliarella lesz. Ha  három csatárral támadna támadni kedve Lippi mesternek, a jobbszélső Simone Pepe jöhet még számításba.

A régi jó 4–4–2

Del Piero ezúttal sem tagja a keretnek, és nem tért vissza Francesco Totti sem a nemzeti csapatba. Nagy szükség lenne pedig rá Lippinek, mivel Pirlo és De Rossi elé elkelne egy minőségi „utolsó passzos" középpályás. A fentiekből következik, hogy Lippi a jó öreg 4–4–2-es felállást, vagy a nem túlságosan támadó jellegű 4–3–3-at variálja majd, az ellenfél erejétől függően. Egy dologban formabontó volt a squadra már a Konföderációs Kupán is. Azt már megszoktuk, hogy nincs egyetlen vérbeli irányító sem a keretben (mint volt annak idején Giuseppe Giannini), ám ezúttal egyetlen fantasista (a csatárok és a középpályások között elhelyezkedő játékos) és trequartista (irányító és csatár egy személyben) sincs. Hol vannak már azok a szép napok, amikor Alessandro Del Piero először Roberto Baggióval, majd Tottival harcolt meg, Gianfranco Zola pedig általában hiába döngette a squadra kezdőjének kapuját...

Lippi és csapata fölött szemlátomást nem röpültek el nyomtalanul az évek, és most sincs sok esélye a sikerre, de ne feledjük: egykoron a Juventusnál és a 2006-os világbajnokság előtt sem voltak túl jó oddszai.