Művészek – Bodnár Zalán jegyzete

Sokan kutatják a választ a kérdésre: mi lehet a baj a Vasas NB II-es futballcsapatával, amely a játékosállománya alapján egyértelműen esélyes a feljutásra, ám hat forduló után csak a tizedik helyen szerénykedik?

Lapunk nyolcadik oldalán egymás mellett olvasható interjú a csütörtökön menesztett vezetőedzővel, Bene Ferenccel és eddigi főnökével, Nagy Miklóssal, az angyalföldiek klubigazgatójával.

Természetesnek vehetnénk, ha ebben a helyzetben gyökeresen másként látnák a helyzetet, hiszen a nézőpont is alapvetően más. Pedig erről szó sincs. Mindketten egyetértenek például abban, hogy a csapat szétesett, az edző és játékosai között megtört valami, de abban is, hogy ebben nem elsősorban és nem kizárólag az edző a hibás. De ahogy az lenni szokott, neki kell mennie. Végtelenül érzékennyé vált, identitásközpontú világunkban ma már mindenki odafigyel arra, mit mond(hat), így az olvasók is kezdik megszokni, hogy interjút sokszor csak a sorok között érdemes olvasni. Nagyon érdekelne, hogy aki elolvassa ezt a kettőt, mit mazsolázgat ki a sorok közül. Talál-e magyarázatot arra, miért nem muzsikál jól a Vasas?

Ha már muzsika: Bene Ferenc egy ízben megjegyzi, talán túl sok a „művész” és kevés a „zongoracipelő” a csapatban. Egyrészt nincs kétségem afelől, ezt a csodálatos játékot lehet művészi szintre emelni, ha mondjuk Beckenbauerre, Maldinire vagy Pirlóra gondolok, de a kifejezés viszonylag ritkán jut eszembe a mai Vasas bármelyik játékosáról. Másrészt persze értjük, hogy arra utal, sok a technikás(nak számító) labdarúgó, míg a piszkos munkát nincs kinek elvégeznie. Kevés köztük, aki ütközik, labdát szerez, aki egyáltalán fut rendesen. Lehet ez ellen tiltakozni, de a játékosok balszerencséjére a teljesítménynek ez az empirikus része ma már könnyedén mérhető, és a számok azt mutatják, a Vasas futballistái kényelmesek. Nem szeretik összekoszolni a mezüket és a kezüket, allűrjeik vannak, ahogyan egy igazi művészhez illik, és rosszulesik nekik, ha ezt valaki a szemükre veti, mert érzékeny lelkűek, ami szintén elvárható egy vérbeli művésztől. Igaz, ennek a típusnak a művészvilágon belül is van külön neve: primadonna.

Repkednek most a nevek, hogy ki lesz Bene Ferenc utódja, de lehet, hogy a Vasasnak nem is új edzőre volna szüksége, hanem egy micisapkás fickóra, aki hétfő reggel kopog a klubház ajtaján, majd öblös hangján bekiabál: „Főnök úr, hová tegyük a zongorát?”

Ha már munkáscsapat volt egykoron.