Dárdai-stadion? – Pauska Zsolt jegyzete

Dárdai Pál halála megrázta, de a jelek szerint fel is rázta Pécset, a helyi futballközvéleményt, ezért ezúttal formabontó módon néhány komment helyett egy publicisztika formájában megfogalmazott javaslatot közlünk a pécsi sport ügye iránt elkötelezett kollégánk, a Mediaworks tartalomfejlesztési igazgatója tollából.

Ezt az „idősebb- és ifjabbdárdaipalizást” persze értem, de mi ott Pécsett Palinak az Öreget hívjuk. A kicsit meg Palcsinak. A fiú sztárrá lett (ez a médián múlik) – egyébként meg tényleg jó úton jár, hogy egyszer nekünk is olyan ikon legyen, mint az édesapja volt.

Volt...

Palit pénteken temettük. Aki tehette, eljött a pécsi központi temetőbe, és – Nikolics Nemanjától Garami mesterig mindenki ott volt – feketében, de piros-fekete sállal a nyakában búcsúzott tőle.

Ő a pécsi (és a székely) őserő megnyilvánulása volt.

Közbevetőleg: rá gondolva nemcsak a nagy Újpest ellen lőtt négy góljára, meg a Népsporttól kapott tízesére emlékezem, hanem arra is, hogy miután '83-ban egy havas alapozási meccsen lepattant egy juniorról Újmecsekalján, lesimogatta térdéről a fekete salakot, aztán gólt rúgott huszonötről. Az öltözőben meg utána megölelt; talán azt is mondta, a foci ilyen. És később is, évtizedekkel később is, ha tudott, segített.

Paliról, ahogy Vári Attila olimpiai bajnok búcsúztatójában mondta, labdarúgó-akadémiát fognak elnevezni Pécsen.

Szerintem viszont egy új stadiont is kellene.

A dél-dunántúli futball évtizedek óta egymillió ember szórakozása, s ez a milliónyi ember mindig adott a magyar focinak egy Dárdait, egy Gerát, Róthot, Katzirzot, Dibuszt vagy egy Garami Józsefet – és folytathatnám.

Tudom, máshol is szeretik ezt a játékot. De a Dél-Dunántúl megérdemelné, hogy az MLSZ újra jobban figyeljen rá. Kérünk tehát, tisztelettel, Pécsre egy új stadiont.

Amit Dárdai Paliról fogunk elnevezni.