Szenzáció volt, amikor felugrott a kispadról – emlékezés Kovács Ferencre

Vágólapra másolva!
2018.06.01. 12:13
A nyolcvannégy éves korában szerdán elhunyt Kovács Ferencre, a Videoton tiszteletbeli elnökére, legendás edzőjére kollégáink mellett egykori pálya- és edzőtársai emlékeznek.

 

Először nagyon megijedtem. Ilyen szigorú ember! Leforrázva álltam az ostravai szálloda éttermében.

„Az újságírók sem késhetnek!"

Szöszmötöltem a szobámban, s mire leértem, a játékosok, a stábtagok, a vezetők már mind ott ültek az asztalok körül. Valamit nagyon halkan elrebegtem magyarázatként, elnézést kértem, s pironkodva helyet foglaltam.

Kovács Ferenc – mert ő szólt rám – a későbbiekben nem éreztette velem, hogy hibáztam. Csapatánál rend, fegyelem volt. Szigorúsága tekintélyt parancsolt, ugyanakkor rendkívül készséges, szívélyes embert ismertem meg benne.

Az ostravai volt a harmadik túrám a Videotonnal 1984 nyarán az Intertotó-kupában. A csapat a hatodik meccsére készült, oda-vissza legyőzte a Göteborgot és a Linzet, Fehérváron a Vitkovicét, s ha a nem túl szép cseh iparvárosban is nyer, a sorozatot százszázalékos teljesítménnyel zárja.

Akkoriban a Képes Sport munkatársa voltam, s a főnökök úgy döntöttek: a székesfehérvári együttes meccseiről tudósítsak. Jobban örültem volna a Fradinak, de visszagondolva a történtekre: bravó, vezetők, és köszönöm! „Kovács Ferenc vezetőedző – írtam anno a KS-ben – a meccs előtti taktikai értekezleten többet beszélt a jövőről, mint a záró mérkőzésről. Arról szólt, hogy olyan lehetőség előtt állnak, amelyet bűn lenne kihagyni. Európa-szerte feltűnést keltene, ha százszázalékos teljesítménnyel tudnák befejezni az Intertotó-sorozatot. S ha így lesz, ez a tény az elkövetkező időben nagyon sokat jelenthet nekik."

Remek jósnak bizonyult a szakvezető. A Videoton Vitkovicében is diadalmaskodott 3–2-re, a mezőny egyedüli csapataként mind a hat találkozón győzött. Ez a siker a nagy UEFA-kupa-menetelést hozta meg neki. Szerencsém volt, a már említett főnökök a Vidit abban a sorozatban is „rám bízták". A Partizan elleni csodameccs után ezt írtam: „Többen azt hitték, káprázik a szemük. Jól van, biztosan jól van? Nem kellene odamenni, megkérdezni; kell-e segítség? Nem, nem. Csak hát amikor nagyon nagy dolgok történnek, hajlamosak vagyunk másképpen viselkedni, mint általában. Novath ment el a bal szélen, parádésan adott középre, s a lehető legjobbkor érkező Szabó a hálóba lőtt. 4–0! Ez nem lehet igaz, ez valami varázslat. Most nézzünk csak oda! Szinte hihetetlen! A mindig nyugodt, kimért mesteredző, Kovács Ferenc úgy örült, hogy felugrott a kispadról. Az ősfehérváriak szerint ez legalább akkora szenzáció, mint hogy 5–0-ra nyert a Vidi."

A kiváló szakember nemcsak a futballhoz értett, kedvenc csapatáért hosszú utazásokat is vállalt.

„Kis túlzással, Kovács Ferenc a foci kilométergyűjtője. Már amikor az angolokat megfigyelte, sem utazott keveset, de most, hogy a jugoszláv együttest nézte meg... Csütörtökön indult Szarvasra. Ott töltötte az éjszakát, pénteken Békéscsaba volt az egyik állomás, majd a mérkőzés után kocsiba ült, és szombat hajnalban ért Belgrádba. A jugoszláv fővárosban egyik barátja vette át a volánt, majd Mosztarba sietett, ez újabb 500 kilométer, ahol a helyi gárdával játszott a Zseljeznicsar. A találkozó után vissza Belgrádba, ismét átvette a kormányt, s vasárnap délben már egykori csapatát nézte a Hungária körúton. Hétfőn pedig edzést tartott Fehérvárott."

Egy ország rajongott a fehérvári klubért, a játékosokért – és Kovács Ferencért. A hatalmas sikerek, a PSG, a Partizan, a Manchester kiejtése után a döntőbe jutásért a Zseljeznicsar következett. Az első, fehérvári meccset 3–1-re nyerte meg a Videoton. A visszavágó előtt készített KS-interjúban arra a kérdésemre, hogy „Most jó edzőnek lenni?", így válaszolt: „Nagyon jó. Pedig nem is olyan régen még mi és a futballisták voltunk mindenki céltáblái, rólunk viccelt a fél ország, széthúzás, veszekedés jellemezte a sportágat. Emlékszem, amikor szövetségi kapitány voltam, nagyon sok játékos és NB I-ben dolgozó mester kifejezetten ellenünk szurkolt. Most meg? Amikor a Manchester United kiverése utáni bajnokin a Megyeri úton a kispadhoz mentem, a mindig kritikus újpesti közönség nagy tapssal fogadott. Békéscsabán is lelkesen éljeneztek minket, s tudom, hogy itthon bárhol forduljanak meg a válogatott és a Vidi tagjai, mindenütt szeretettel várják őket."

Tudni kell, anno nemcsak a Vidi menetelt, hanem Mezey György vezetésével a válogatott is a vb-selejtezőben.

A Videoton a döntőben ugyan összesítésben kikapott a Real Madridtól, a spanyol fővárosban az azóta elhunyt Májer Lajos góljával 1–0-ra győzött.

Nemsokára átadják az új Sóstói Stadiont. Ahogy az olvasói véleményekben is szerepelt, jó lenne, ha az új arénát Kovács Ferencről neveznék el. S ezt már én teszem hozzá: az egyik klubszobát pedig a madridi hősről, Májer Lajosról. S ha a megnyitóra eljönne a Real Madrid is...!

Feri bácsi az égi kispadról örömében biztosan felugrana.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik