Szabó Péter: Elérkezett a váltás ideje, és ezt ki kell használnunk

A DVSC labdarúgócsapata a nyáron visszatért oda, ahová tartozik. Mármint nem az NB II-be, hanem Debrecen város tulajdonába. Így gondolja ezt a másfél hónapja a klubot működtető zrt. igazgatótanácsának élére álló Szabó Péter is. A 2016-ban az év vállalkozójának választott üzletembernek a Loki azonnali feljutását illetően sincs kétsége, az első osztályba kerülést csupán az első lépcsőnek tekinti. Alább mégsem nagyotmondós, ígérgetős interjú következik. Az új elnök tudja, nem zárkózhat, bújhat el a nyilvánosság elől, de jobban szereti, ha a tettek beszélnek.

– Mikor lesz legközelebb bajnok a DVSC?
– A tavasszal, az NB II-ben.

– Éppen ezzel a hátsó szándékkal kérdeztem: az NB II megnyerése bajnoki címnek, sikernek számít?
– Kötelező feladatnak. Hogy aztán mikor leszünk az NB I-ben is újra bajnokok, annak sok összetevője van.

– Természetellenes állapot, hogy a harmadik évezred legsikeresebb magyar klubja jelenleg másodosztályú?
– Igen, az, ennek a csapatnak nem itt van a helye. Szomorú tény, hogy kiesett, de a bázis, a háttér, a játékos­állomány, a szurkolótábor alapján az első osztályhoz tartozik. Ezt persze realizálnunk kell.

– A záró NB I-es fordulóban a Paks elleni győzelemmel megmenekült volna a DVSC, és az utolsó percekben, egy-egyes állásnál kétszer is kapufát lőtt. Ha az egyik bemegy, mi most nem beszélgetünk? Hanem minden marad a régiben, folytatódik a nem látványos, de biztos enyészet?
– Valószínűleg igen. Semmi sem változott volna, és csak az lenne a kérdés, egy vagy két év múlva jutunk-e idáig. Gábor (Szima Gábor, az előző klubelnök és tulajdonos – a szerk.) minden tiszteletet megérdemel, ő emelte fel a csapatot, de most elérkezett a váltás ideje, és ezt ki kell használnunk.

– Többször elmondta, pénzügyi átvilágítás zajlik a klubnál, megvizsgálják az összes szerződést. A Debreceni VSC azonban nem gazdasági okok miatt esett ki. Azt is értékelik, a pályán mi miért történt?
– Nem az anyagiak miatt estünk ki, ez egyértelmű, nem nekünk volt a legkisebb a költségvetésünk. A sportszakmában, a játékban is megmutatkoztak hiányosságaink. Az NB II arra is jó lehet, hogy felépítsük azt, amit szeretnénk. Hogy ha feljutunk az NB I-be, ne a bennmaradásért kelljen küzdenünk, hanem azonnal a hozzánk méltó helyre térhessünk vissza.

– Az hol van?
– A mezőny első felében, az elején. Tőzsér Dániel sportigazgatóé a futballszakmai felelősség, nekünk pedig meg kell teremtenünk a megfelelő hátteret, a „back office-t”. Debrecen város és környezete gazdasági potenciáljához képest ez még nem elég erős, kevés a szponzorunk is.

– Több helyi vállalkozó állította, hogy az előző tulajdonos miatt nem jött. Akkor most itt az alkalom?
– Így van. Komplett szponzori csomaggal álltunk elő, mindenki kiválaszthatja, ami megfelel neki. Lehet hirdetni az online felületeinken, a mérkőzéseken, a lényeg, hogy jelentős támogatói bázist alakítsunk ki. Ami az elmúlt három-négy évben nem történt meg, azt persze nem egy nap alatt valósítjuk meg, de a jó példák adva vannak. Az FTC is megjárta az NB II-t, igaz, hosszabb időbe telt, amíg visszajutott, de ezalatt felépített egy márkát.

– Úgy fogalmazott, a futball, a csapat is egy termék. Az üzleti életből érkezők gyakran és saját szempontjukból joggal állítják ezt, csakhogy a sportban vannak olyan „cégek” is, amelyek azért fizetik az alkalmazottaikat, hogy ezt a terméket tönkre tegyék. Őket hívják ellenfélnek. El tudná fogadni, hogy esetleg mindent helyesen tesznek, mégsem jutnak fel?
– Erre nem is gondolok. Ha mindenki mindent jól csinál, felkerülünk. Nem hiszem, hogy ezt bármilyen külső tényező meggátolhatná. Az NB II kemény bajnokság, tele megyeszékhelyek csapataival, ráadásul mindegyikük arra vágyik, hogy megverje a DVSC-t. De mi ebből is profitálhatunk, megtanulhatunk folyamatosan teher mellett dolgozni. És ez csak az első lépcső. Most kell kialakítanunk azt a csapatot, amely az NB I-ben is ott lehet a mezőny első felében. A szurkolóink ki vannak éhezve erre, ez a tábor kötelezettséget is jelent. Megérdemli, hogy először is lerakjuk egy profi, üzleti alapon működő klub alapjait.

– Eddig nem úgy működött?
– A DVSC hétszeres bajnok, de a futball sokkal több annál, mint hogy kétszer tizenegy ember rugdossa a labdát, és a végén az egyik fél nyer. Itt gazdálkodni is kell. Ahogy a csapágygyárban, a labdarúgásban is cél a profit termelése, amiből aztán tovább lehet fejleszteni.

– Ez a jelek szerint a tizenhatezres népességű Mezőkövesden működik is, számos százezer lakos feletti nagyvárosnak, Szegednek, Pécsnek, Győrnek, Nyíregyházának, Kecskemétnek azonban évek óta nincs NB I-es csapata. És most éppen Debrecennek, az ország második számú településének sincs, miközben olyan ellenpontja lehetne Budapestnek, mint Zágrábnak Split. Hanyatlik a lokálpatriotizmus, vagy nem élnek vele?
– Debrecenben a lokálpatriotizmus nagyon erős. Futballban, kézilabdában, mindenben. Ezt ki kell használnunk. Körítéssel, programokkal el kell érnünk, hogy a szurkolók szívesen jöjjenek ki a mérkőzésekre, ne a kezdés előtt öt perccel toppanjanak be, és hozzák el a gyerekeiket is. Félnapos családi program csúcsa legyen a Loki-meccs. A nagyvárosoknak pedig a klubjaik mögé kell állniuk, azok akkor kerülhetnek vissza méltó helyükre.

– Az ezerkilencszázhetvenes években a debreceni tábor előszeretettel énekelte a „Favilla, fakanál, fatányér, meghalunk a, meghalunk a Lokiért” dalocskát. Ez érvényes ma is? Még mindig sokan „meghalnának” a Lokiért?
– Szerintem nagyon sokan. Idegenbe is elkísérik a csapatot, a hazai mérkőzésekre már most van háromezer bérletesünk, ha az ősszel úgy játszunk, ahogy reméljük, ez a szám növekszik majd. Mindig akkor voltunk sikeresek és népszerűek, amikor a saját fiataljainkra építettünk. A DEAC ellen tíz debreceni nevelésű játékossal álltunk fel, egyedül a kapusunk, Zöldesi Illés nem volt az. Ez teremt igazi közösséget, ez az utunk.

– A Debrecenben bevezetett fizetési sapka elsősorban nyilván gazdasági jellegű korlát, de részben ez is a fenti célt szolgálja?
– Az a lényege, hogy egy bizonyos összeg fölé senki kedvéért sem megyünk.

– Eszerint a DVSC-be igazoló, hazatérő Korhut Mihály, Varga József és Sós Bence érzelmi, a Debrecennel hírbe hozott, de végül nem szerződtetett Dzsudzsák Balázs gazdasági alapú döntést hozott?
– Aki ide jött, vállalta, hogy valamivel kevesebbet keres, mint az előző klubjánál, de szívügye, hogy segítse nevelőegyesületét. Ezért köszönet jár, mint ahogy azoknak is, akik nem mentek el. Mert a csapat együtt maradt, ez nagyon fontos.

– Dzsudzsák Balázsról nem akar beszélni?
– Inkább hadd mondjam el Misiről, Józsiról (Korhut, Varga – a szerk.), szerintem mindenkinek az a vágya, hogy a szülőhelyén, vagy ahol nevelkedett, alkosson nagyot.

– Önt is ez a cél vezérli? Egyáltalán, mi számít manapság nagy tettnek annál a csapatnál, amely veretlenül is nyert bajnokságot, kétezerkilenc őszén pedig a BL-főtáblán virított, és a nyitányon a Liverpool nem minden nehézség nélkül gyűrte le egy-nullára az Anfielden?
– A távlati cél most is az európai kupába kerülés, és amelyik magyar csapat eljut oda, az nagyon jó teljesítményre képes. Háromszor, négyszer. Azt kell elérni, hogy ezt állandósítsuk. Az NB II-ben is, mert ez harmincnyolc meccses háború. Az első lépés a visszajutás az első osztályba. Emellett ki kell alakulnia stabil lábakon álló klubmodellnek, megfelelő háttérrel, sikeres akadémiával, utánpótlással, debreceni kötődésű játékosokkal. Ha mindez megvalósul, nagyon boldog leszek. Hogy aztán hová csúcsosodik ki, meglátjuk. Az álmom persze az, hogy újra magyar bajnokok legyünk. Viszont azt sem szeretném, ha tíz év múlva arról beszélgetnénk: igaz, hogy öt újabb aranyat nyertünk, de most megint NB II-esek vagyunk.