Római derbi helyett - a Honvéd védője Nyíregyházára készül

– Tesztelhetem a memóriáját?
– Persze – válaszolta a Nemzeti Sportnak Josip Elez, az olasz élvonalban szereplő Lazio húszéves horvát labdarúgója, aki a télen a szezon végéig szóló kölcsönszerződést írt alá a Honvédnál.

– Emlékszik, hol volt kétezer-egy július tizenegyedikén?
– Hűha! Hétéves voltam, nem emlékszem arra a napra. De miért kérdi?

– Csak mert ön is Splitben született, mint az az ember, aki az említett napon hajón tért haza Angliából, és akit csaknem kétszázezren vártak a város kikötőjében.
– Hát persze! Goran Ivanisevic! Így már emlékszem! Igen, az egész város, sőt a környék is megmozdult, amikor wimbledoni teniszbajnokként hazaérkezett, sajnos aznap nem voltunk a városban, lemaradtunk a fogadásáról.

–Fel sem vetődött, hogy Goran Ivanisevic sikerén felbuzdulva teniszező lesz?
– Az az igazság, hogy hiába volt a sporttörténelmi siker, Splitben mindig is a labdarúgás volt és lesz az első számú sportág, azt szeretjük a legjobban. Biztos ön is hallott már a Hajdukról.

– És ön a mi NB I-ünkről?
– A magyar labdarúgással kapcsolatos ismereteim egyelőre kimerülnek annyiban, hogy évtizedekkel ezelőtt rendszeres világbajnoki résztvevő volt a válogatottjuk. Ami a bajnokságot illeti, most ismerkedem meg vele. Szombaton a Nyíregyházával játszunk, és az ellenfélről tudom, hogy eddig két ponttal szerzett többet, mint mi, tehát győzelem esetén megelőzzük a tabellán.

– Olvastam, hogy a télen a német másodosztályban szereplő Aalen szerződtette volna. Ez igaz?
– Nem tudok róla. A menedzserem csak akkor szól ilyen ügyben, ha konkrét ajánlat érkezik, márpedig azt nem kaptunk Németországból.

– Kétezer-tizenhárom nyarán négyszázezer eurót fizetett önért a Lazio a Hajduk Splitnek. Nem furcsa, hogy a patinás olasz egyesület kötelékéhez tartozva most a Nyíregyháza elleni összecsapásra készül?
– Ha arra céloz, egyáltalán nem élem meg csalódásként. Az ősszel az olasz harmadik ligás Grossetónál játszottam kölcsönben, most azonban első osztályú bajnokságba kerültem, ez számomra nagy lehetőséget jelent. Fiatal vagyok még, az a legfontosabb, hogy minél többet futballozzak tétmérkőzéseken.

– Pedig tavalyelőtt, szeptemberben közel került ahhoz, hogy pályára lépjen a római derbin.
– Ahogy vesszük. A kispadon voltam, ez tény, de a Serie A-ban tizenhárom cserejátékos ülhet a padon, igazából kevés esélyem volt a bemutatkozásra.

– Mit gondol, Magyarországon mennyit kell várni erre?
– Ezt majd a vezetőedzőnk, Marco Rossi eldönti. A munkámmal és a teljesítményemmel mindenesetre szeretném elérni nála, hogy a csapat összeállításakor ne kelljen elgondolkodnia a pályára küldésemen.

– Hátvédként és középpályásként egyaránt bevethető. A Honvédnál melyik poszton számít önre a szakmai stáb?
– Ez is Marco Rossi döntésén múlik. Ahogy említettem, futballozni szeretnék, tulajdonképpen mindegy, milyen szerepkörben, mert úgyis az a lényeg, hogy a csapat hasznára váljak.