Két góllal jobb volt az FTC, elvette a Pécs hazai veretlenségét

Azt készséggel elismerte a futballistaként szintén nem a kutyaütő kategóriába tartozó Mészáros Ferenc, hogy a Ferencvárost irányító Détári Lajos jobb labdarúgó volt nála, de rögtön hozzá is tette, hogy szakemberként még nincs lefutva a párharc; nem feltartott kézzel fogadják jóval nevesebb vendégüket. „Még Akhilleusz is sebezhető volt a sarkán" – mondta Mészáros, akinél afféle „kincstári óvatosságról" beszélhettünk, hiszen fiai idegenben is legyőzték a zöld-fehéreket, arról már nem is szólva, hogy a baranyaiak a mérkőzés előtt az ötödik, az Üllői útiak pedig a tizenegyedik helyen álltak a tabellán.

Valamit megálmodhatott azért Mészáros, mert a „zöld-fehér Akhilleusz" már a hatodik percben fejbe kólintotta a házigazdát, amikor Sváb Dániel bal oldali beadását Aleksandar Jovanovic szép mozdulattal pörgette 11 méterről a jobb alsóba.

Pár perc múlva a boszniai légiós ugyanonnan lőhetett jóval nagyobb helyzetből, ám ezúttal fölé trafált – sokkal frissebb, elszántabb és ötletesebb volt a Ferencváros az első negyedórában. Ezt követően átvette a kezdeményező szerepet a Pécs, de nemhogy az ellenfél 16-osa, néha gyakorlatilag már a felezővonal táján elfogyott a tudománya – részben a vendégek roppant szoros és fegyelmezett védekezésének következtében.

„Hát hogy lehet ilyet?!" – fordult mérgesen hátra segítőihez Mészáros a nagyon-nagyon sokadik borzalmas hazai passz után, de még a folyamatosan a tabletjén böngésző asszisztens sem tudta a választ; Détári reakcióit pedig a serdületlen olvasóinkra való tekintettel inkább nem idéznénk, maradjunk annyiban, hogy a szájról olvasni tudó vagy jó fülű tévénézők szókincstára ízes fordulatokkal, mélynyelvi kifejezésekkel és eddig fel nem fedezett összefüggésekkel gazdagodhatott.

Egy jó NB I-es iramnak azért örvendhettünk, helyzeteknek nem annyira: a 13. után a 39. percig várhattunk az újabb ziccerre, ekkor Busai Attila fejelt mellé az ötös sarkáról.

Egyáltalán nem csodálkoztunk azon, hogy a szünetben kettős cserére szánta el magát a Pécs: bejött Frőhlich Roland és Vladimir Markovic is, a csapat pedig átállt a 4–3–3-ra; ennek ellenére két Fradi-helyzettel, valamint két szép Dibusz Dénes-védéssel indult a második félidő.

Ahogyan fáradtak el a csapatok, egyre inkább eltűnt a játékból a két középpályássor, és egyre több veszélyes támadást láthattunk, ám mindkét védelemből rendre akadt egy-egy közbenyúló láb, odaérő fej. Nem sokáig tartott sajnos ez a szakasz, nagy meglepetésünkre ugyanis kiderült, hogy az első félidei színvonalból is van hová süllyedni, és bizony kedves olvasóink is eleresztettek néhány magvasabb gondolatot fórumainkon ennek alátámasztásaként.

Egy helyzet azért jutott a hajrá előtti 30 percre is, ezt a csereként beállt Lisztes Krisztián hagyta ki, aki a finisben is elhibázott egyet; míg maga az utolsó tíz perc elhozta azt, amit az előzmények alapján vártunk tőle. A ráadásban azért szépen búcsúzott tőlünk a bajnoki, mert Pölöskey Péter nagyon szép mozdulattal tett az ötösről a kapuba egy Lisztes-szabadrúgást.

Mondjuk meg őszintén, egy igen gyenge találkozót láthattunk, még a mai magyar futball mércéje szerint is – reméljük, nem sokáig tart már a csapatoknál az idény eleji forma.