BORBOLA BENCE, FÖLDI IMRE (FOTÓ) 2017.09.28 21:56 Frissítve: 2017.09.29 17:40

Otigba Kenneth: Nincs barátnőm, a futball az igazi párom

Nem hétköznapi figura. A magyar édesanyától és nigériai édesapától származó Otigba Kenneth a nyáron igazolt haza a Ferencvárosba – a zárkózott fiú a Nemzeti Sport pénteki mellékletében, a Sportkrémben (amelyben az elkövetkező hét nap teljes sportműsorát is megtalálja) most őszintén beszél gyerekkoráról, szüleiről és a kedvenc tetoválásáról is.

Jól áll? Klub és válogatott egyre megy, Otigba Kenneth mindig remekül érezné magát zöldben és fehérben

 

– Ha Gyulán jár, a híres hamburgereshez odatalál még?
– Mi az hogy! Gyerekkoromban fontos találkozóhely volt, hetente kétszer-háromszor biztosan ott ettünk a haverokkal. Gyulán nem sok szórakozási lehetőség volt akkoriban – na jó, a várhoz ki tudtunk esetleg menni, vagy ha jó idő volt, a strandra.

 

A PÉNTEKI NEMZETI SPORT SPORTKRÉM MELLÉKLETÉBEN MEGTALÁLJA A KÖVETKEZŐ HÉT NAP TELJES TELEVÍZIÓS SPORTMŰSORÁT. KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

– Tartja a kapcsolatot a régi barátokkal?
– Olyan vagyok, aki a legjobb barátaival napi szinten beszél, ám a haverokkal, ismerősökkel annál ritkábban. A régi gyulai időkből is van olyan barátom, aki olyan közel áll hozzám, mintha a testvérem lenne. Nigériában születtem, ám a gyermekkoromat Gyulán töltöttem, odakötnek az emlékek.

– Milyen volt a gyerekkora?
– Igazi kisvárosi élet. Átlagos helyi gyerekként nőttem fel, Gyula olyan hely, ahol mindenki tud mindent a másikról. Az utcán minden második szembe jövő embernek köszönni kellett. Reggel elmentem iskolába, délután edzésre, aztán haza. Később, amikor elmúltam tízéves, elkezdtem átjárni Békéscsabára futballozni.

– Naponta buszozott át?
– Igen. Mindennap fel a buszra, le a buszról, majd ugyanez vissza... Az elején csak edzésre jártam át, a nyolcadik osztályt aztán már Békéscsabán kezdtem el, egy sportiskolában. Onnan egyenes út vezetett a középiskolába, elvégeztem az első osztályt, majd pakolhattam is a bőröndömet, indultam Hollandiába. A Heerenveen olyan lehetőséget kínált, amelyet nem hagyhattam ki.

– Egyedül költözött?
– Egyedül, ám egy évvel később édesanyám utánam jött. Úgy érezte, mellettem a helye, hogy mindenben segítsen. Nagyon örültem, amikor végre újra együtt lehettünk. Anyu még manapság is Hollandiában él, olyannyira megkedvelte a helyet, a várost, hogy úgy döntött, bár én előbb Isztambulba mentem, most pedig Budapesten futballozom, ő marad. Dolgozik, éli az életét.

JAMAICAI BOBCSAPAT – MÁSKÉNT
Sokan nem tudják, de Otigba Kenneth gyerekkorában sorra nyerte az országos atlétikai versenyeket.
„Amikor Békéscsabára kerültem a sportiskolába, gyakran indítottak országos atlétikai versenyeken. Csapatban és egyéniben is sorra nyertem az országos bajnoki címeket, százméteres sprintben és távolugrásban a legjobb voltam. De a négyszer százas váltóból is kivettem a részem, Usain Bolt-szerűen én voltam a befutó. Az volt a mi kis jamaicai bobcsapatunk a távoli Békéscsabáról.”

– Először él a magyar fővárosban. Megszokta? Megszerette?
– Abszolút. Korábban rendre kisvárosokban laktam, Gyula és Heerenveeen sem tartozott a világvárosok közé. Később amolyan nagy ugrásként, Törökországba szerződve Isztambul következett, tizenötmilliós város. Budapest ebből a szempontból arany középút, se nem túl kicsi, se nem túl nagy. Isztambul olykor egyszerűen élhetetlen, hihetetlen dugók vannak, egymás lábát tapossák az emberek. A Ferencvároshoz szerződve úgy választottam lakóhelyet, hogy közel legyen az edzőpályához, a stadionhoz.

– Barátnő, menyasszony?
– Egyelőre nincs, se menyasszony, se barátnő. Viccesen mondhatnám, ezekben az időkben a futball az igazi párom. Vele kelek, vele fekszem.

– Hollandiából több képet is posztolt a kutyájával közösen. Ő nem költözött önnel?
– Maradt anyuval. Tigi amerikai staffordshire, most múlt hároméves. Mindig is szerettem volna egy ilyen fajtát, Hollandiában kinéztem egyet a világhálón, és megvettem. Rendkívül masszív, sokan a külseje alapján ítélik meg. Hasonlít a pitbullhoz, ám ez a fajta nagyon okos. Az más kérdés, hogy hihetetlen izgága, hatalmas mozgásigénye van. Az amerikai stafford az a kutya, amely ha nem figyelsz oda, felül akar kerekedni rajtad, egyszerűen ő akar dominálni. Erre nagyon oda kell figyelni. Tigi rám szerencsére hallgat, póráz nélkül is tudom sétáltatni. Tudja, ki a főnök.

„Voltam néhány bokszedzésen, de sosem vágytam arra, hogy valaki ellen, szemtől szemben bokszolhassak”

– Azt mondják, a kutya mindig hasonlít a gazdájára... Ez igaz az önök esetében is?
– Némi hasonlóság van közöttünk. Ahogy neki, nekem is igényem van arra, hogy lefárasszanak a nap végére. Nálam a futball erre tökéletes, az edzések, a mérkőzések, őt pedig Hollandiában mindennap levittem egy órára, és fizikailag és mentálisan is lefárasztottam. Utána olyan jót tudott aludni, mint a világ legédesebb kiskutyája.

– Otigba Kenneth a pályán igazi harcos, aki sosem adja fel. A magánéletben is ilyen típus?
– Hárman vagyunk testvérek, és miután én vagyok a legkisebb, kénytelen voltam mindig megvédeni magamat, kiállni az igazamért. De agresszív sosem voltam... Például Hollandiában annak idején voltam néhány bokszedzésen, de sosem vágytam arra, hogy valaki ellen, szemtől szemben bokszolhassak. A zsákot püföltem, nekem ennyi elég volt. Elismerem, a pályán kemény vagyok, minden párharcnál odateszem magam, ám soha, egyetlen mozdulatommal sem akartam még sérülést okozni senkinek.

SZTÁROK KÖZÖTT
A ferencvárosi hátvéd az elmúlt idényt Törökországban töltötte, ahol számtalan világsztár futballozik. Vajon ki volt a legkeményebb ellenfél?
„Robin van Persie, Samuel Eto'o vagy Vágner Love képességeit aligha kell külön ecsetelni, de a legnehezebb a Galatasaray párosa, Lukas Podolski és Wesley Sneijder ellen volt játszani. Sosem szenvedtem úgy a pályán, mint ellenük."

– A testvérei merre élnek?
– A nővérem itt, Budapesten, a bátyám Londonban.

– Erre mondják, igazi nemzetközi család.
– Na igen. Főleg amikor még Törökországban futballoztam. Az édesanyám Hollandiában, a nővérem Magyarországon, a bátyám és édesapám Londonban. Néha kitűzünk egy időpontot és egy várost, hogy tudjunk találkozni.

– Ha jól tudom, édesapja sorsa kényes téma... Gyerekként elszakították egymástól önöket, és apukája kénytelen volt hazaköltözni Nigériába.
– Igen, ez még most is nagyon megvisel. Érzékeny pont. Olykor magam sem értem, mi miért történt, miért váltott ki ilyen érzéseket belőlem. Négyévesen költöztünk Magyarországra, édesanyám magyar, édesapám nigériai, ő nem beszélt magyarul. Édesapám később nem kapott vízumot, és anyagi okok miatt nem találkozhattunk. Pedig nagy szükségem lett volna rá. Serdültem, kaptam néhány pofont az élettől, de nem tudtam vele megbeszélni, nem tudott segíteni nekem.

„Ha egészséges maradok, ha jól teszem a dolgom, hosszú évekig futballozhatok még”

– Mikor ment el?
– Nyolcéves voltam. Utána hosszú évekig nem találkoztunk, tizenhat esztendősen láttam újra. Hollandiába igazoltam, kértem, hogy legyen benne a szerződésemben: aput évente egyszer-kétszer elutaztatja a klub hozzám. Édesapám ma már Londonban él, azóta szerencsére többször tudunk találkozni.

VÁLOGATOTTSÁGRÓL EGY SZÓT SE!
Otigba Kenneth a magyar válogatottságról nem szívesen beszél. Mint mondta, korábban egyszer elmesélte az igazságot.Édesanyja ugyan szerette volna, hogy magyar válogatott legyen, ám a döntést rábízta, ő pedig édesapja miatt Nigériát választotta. Tudja, mennyire boldog és büszke lenne, ha egyszer nigériai válogatott lenne.
„Igazság szerint én akkor sem akartam ezt elmesélni, a családom, a menedzserem vett rá, hogy álljak ki a nyilvánosság elé, öntsek tiszta vizet a pohárba" – így a 25 esztendős futballista.

– Azon gondolkodott már, hol szeretne letelepedni karrierje befejezése után?
– Nem. Fogalmam sincs, hogyan alakul az életem. Lehet, hogy Hollandiában, elképzelhető, hogy Magyarországon, de igazából ki tudja, mit tartogat a jövő. Ezt csak Isten tudhatja! Ha egészséges maradok, ha jól teszem a dolgom, hosszú évekig futballozhatok még. És akkor ki tudja, milyen országokba jutok el, milyen nemzetiségű lesz a feleségem.

– Igaz, hogy sosem olvassa el a cikkeket, amelyeket önről írnak?
– Igaz. Nem olvasom el őket, mert néha belefutottam olyanba, hogy kiszínezték a történetet. Nem az igazságot írták. Akkor meg minek olvassam? Én pontosan tudom, mi a valóság, számomra ez a legfontosabb. Nem érdekel, ki mit gondol rólam.

– Az első tetoválásánál sem hallgatott senkire?
– Nem. Édesanyámnak elárultam, hogy elmegyek egy szalonba, de ennyi. Tizenhat éves voltam, megpróbált lebeszélni, nem sikerült neki. Nem díjazta, sőt a családtagjaim a mai napig felhúzzák magukat, ha félmeztelenül eléjük kerülök.

– Van kedvence?
– A mellkasomon lévő, amely két nőt ábrázol egy koronával. Az édesanyámat és a keresztanyámat szimbolizálja, ők neveltek fel, ők tették lehetővé, hogy idáig eljussak. Erejükön felül teljesítettek, hogy most ott tarthatok, ahol, és valóra válthattam az álmaimat...

„Én pontosan tudom, mi a valóság, számomra ez a legfontosabb. Nem érdekel, ki mit gondol rólam”

 

A Nemzeti Sport digitális formában - az e-újságért kattintson ide!

2017.12.11 12:49:36

Labdarúgó NB I nemzetisport.hu

2017.12.10 15:26:52

Labdarúgó NB I P. K.

TABELLAPARÁDÉ. A Szusza-stadionban a Vasas több pontot szerzett mint az Újpest.

2017.12.11 11:12:44

Labdarúgó NB I nemzetisport.hu

A fehérváriak először nem lőttek gólt ebben a bajnokságban • Karol Mészáros a hét játékosa.

2017.12.10 23:27:23

Labdarúgó NB I SOMOGYI ZSOLT

NS-VÉLEMÉNY. Ha van tét, a magyar meccs is vonzóbb lesz.

2017.12.10 09:37:46

Labdarúgó NB I nemzetisport.hu

Horváth Ferenc: Miért kell december kilencedikén játszani? Érthetetlen – mestermérlegek.