A történet több mint két esztendeje, 2010 januárjában kezdődött. A DVTK elöljárói minden követ megmozgattak, hogy a fennállása századik évfordulóját ünneplő klub a centenárium évében ne essen ki az NB I-ből – az őszi idényt a tizenötödik, azaz kieső helyen zárta az együttes –, ennek érdekében szinte teljesen átalakították a játékoskeretüket. Az ETO-tól négy futballista, Bajzát Péter, Bojan Brnovics, Zámbó Bence és Zoran Supics került a diósgyőriekhez kölcsönbe – a kölcsönadás díja százezer euró (plusz áfa) volt. (Más kérdés, hogy a négy győri játékos sem tudta benntartani a DVTK-t az élvonalban.)
A fizetési határidőt a Diósgyőr nem tartotta be, csak a forgalmi adót és tízezer eurót törlesztett. Dudás Hunor, a DVTK jelenlegi ügyvezető igazgatója 2010 augusztusában elismerte a tartozást, kamatmentes részletfizetést kért, amihez az ETO részéről Klement Tibor ügyvezető igazgató azzal a feltétellel járult hozzá, hogy 2010. november 30- ig megérkezik az utolsó részlet.
A fizetés elmaradt, következett egy-két csavar (az ETO bírósághoz fordult, mondván, állapítsa meg a DVTK fizetésképtelenségét, a DVTK pedig megtámadta a két klub 2010 januárjában kötött megállapodását), mígnem a győri ítélőtábla szerdán kihirdette a jogerős döntést: a kölcsönadásról szóló megállapodás érvényes, az abban foglaltakat a DVTK-nak teljesítenie kell, vagyis kilencvenezer eurót a több mint kétéves késedelmi kamattal együtt ki kell fizetnie az ETO részére.
