MTK: Pölöskei beérné egy lengyel ugródeszkával

– Szép az élet, amikor a hullámvasút fent van, valahol a felhők között...
– Lehet, hogy nincs a földön még egy ilyen csapat, mint az MTK – mondta Pölöskei Zsolt, a kék-fehérek középpályása. – Ilyen hullámvasutazást valóban kevés csapat tudhat magáénak. Hol a bajnoki címért küzdünk, hol a kiesés ellen. Nem könnyű ezt nekünk sem feldolgozni, de úgy tűnik, egy-egy rosszabb szezon után mindig képesek vagyunk megújulni.

– Mi a sikerek titka? Bár nekem lenne tippem: Garami Józsefnek hívják.
– Józsi bácsit rajongásig szeretjük, és abban biztos vagyok, hogy csak kevés edzővel érhettük volna el ezt a remek sorozatot. Tizenkét meccsből tíz győzelem! Ehhez valóban kellett Józsi bácsi tudása, tapasztalata és egy különleges érzéke.

– Milyen is ez a különleges érzék?
– A szeme sarkából mindig figyel bennünket, lesi a mozdulatainkat, ahogy beszélünk az edzések előtt, ahogy viselkedünk és ahogy munkához látunk. És ha azt látja mondjuk öt egymást követő győzelem után, hogy nincs bennünk kellő tűz, hogy már-már flegmán, lazán vesszük a dolgokat, akkor lép. Elég, ha néhány megjegyzést tesz, újra meg újra kemény munkára sarkall bennünket, mi megint összekapjuk magunkat. Ennyire egyszerű.

– Rendkívül egységes csapat benyomását kelti az MTK, nyilván ez is kell hozzá, hogy a második helyen álljanak.
– Sőt, talán ez kell hozzá a legjobban. Valóban úgy nyerjük meg a meccseinket, hogy kiegészítjük, kisegítjük egymást. Mindenki zongorát cipel, mindenki hozzáteszi a magáét, és ha olykor nem is megy a játék, ha nem csillogunk-villogunk, ha nem okszival passzolunk, akkor is képesek vagyunk ledarálni az ellenfelet. Egyébként természetesen eljátszom a gondolattal, hogy bajnokok is lehetünk, de erről senki sem beszél az öltözőben.

– Különböző internetes fórumokon egyre többen követelik a válogatottba. Mit szól hozzá?
– Büszke vagyok rá. Mint ahogy arra is, hogy korábban Pintér Attila, most legutóbb Dárdai Pál is beválogatott a bő keretbe. Innen már valóban csak egy lépés, hogy a szűk elit tagja legyek. Természetesen ez az álmom, ezért is futballozom hétről hétre.

– És még mi az álma? Netán visszatérni Liverpoolba, ahol korábban két évet tölthetett?
– Az valóban csodálatos lenne, ha újra Liverpoolban játszhatnék. Persze hogy valamelyik topbajnokság vonzza az embert, de egyelőre beérném azzal, ha mondjuk Lengyelországban szerepelhetnék. Az mondjuk kiváló lenne ugródeszkának a Bundesliga felé.

– Azért szomorú, amit mond, hogy már ott tartunk, nekünk, magyaroknak Lengyelország is előrelépés. Miért?
– A Sándor Károly Akadémia itthon a legjobb műhely, ezt nyugodtan mondhatom. Az más kérdés, hogy mentálisan és fizikailag is van mit bepótolnunk, még a lengyelekhez képest is. És akkor még nem beszéltem a belgákról, akiket itthon úgy emlegetnek, mintha ott magyar futballista bátran követelhetne magának helyet, pedig fényévekre vagyunk tőlük is.

BEGYAKOROLT FIGURA VOLT A PUSKÁS AKADÉMIA ELLENI GÓLJA? VAN PÉLDAKÉPE? A TELJES INTERJÚT KERESSÉK A NEMZETI SPORTBAN, AKÁR ELEKTRONIKUS FORMÁBAN!