Motorcsónak – Somogyi Zsolt jegyzete

Lacina Traoré máris a kedvencem. Az elefántcsontparti támadó, az Újpest tavaszi sztárigazolása a vele készült hangulatos interjúban a diplomáciát messzire kerülte, amivel nincs is baj: honfitársa, Didier Drogba elé helyezte a kameruni Samuel Eto'ót. Már az nagy szám, hogy mindkét világsztár csapattársa lehetett, az NB I-be talán azzal is be lehetne már kerülni, ha valaki élőben látta futballozni a két afrikai klasszist.

A lilák szerzeménye gyorsan lehűtötte a magassága miatt lelkesedő újpestieket, mondván, hiába nőtt 204 centiméterre, fejelni nemigen tud, de jó profihoz illő módon megpróbál felugrani, ha mégis felé repül egy-egy eltévedt labda. Ilyet is láttunk már, a rivális zöldeknél annak idején a messze legmagasabb játékos szögletnél a tizenhatos előterében a kipattanót várta, miután meggyőzte az edzőjét, hogy képtelen fejelni. Korábbi klubtársa egy NB I-es bajnokit megelőző taktikai értekezleten azt találta mondani, hogy „fejelni olyan lehet, mint motorcsónakot vezetni, sohasem próbáltam, de biztos menne”.

Ha jobban megnézzük, Lacina Traoré útja nem nyílegyenesen vezetett Magyarországra, hiszen amikor a Kubany Krasznodar légiósaként 18 gólt vágott, nyilván nem Budapest volt álmai célállomása, és amikor a moszkvai CSZKA színeiben hat, a spanyol Gijón dresszében két gólt szerzett, még mindig volt rá kereslet nívósabb ligákból.

Miután Laci (jó eséllyel ez lesz a beceneve) 18 bajnokin egy gólt sem szerzett a francia bajnokságban (nemhogy fejjel, lábbal sem), az Amiens – ki tudja, miért – nem marasztalta.

És máris itt az új esély, a Megyeri út megfelelő terep lehet az újjászületésre. „Egyet hátraléptem” – értékelte karrierje legújabb állomását a légiós, mintegy diszkréten minősítve a bajnokságot, amelybe érkezett.

Arról nem tudunk, hogy motorcsónakot próbált-e már vezetni.