Messi és C. Ronaldo kismiska Ábelhez képest

Azt már a spanyol bajnokság két héttel ezelőtti zárásakor tudtuk, hogy Cristiano Ronaldo klubcsapatában 60 találattal zárta a szezont. A Real Madrid portugál sztárja a Primera Divisiónban 46 gólig jutott, a spanyol Király-kupában 3-szor zörgette meg az ellenfelek hálóját, a spanyol Szuperkupában (a Barcelona ellen) egyszer volt eredményes, míg a Bajnokok Ligájában 10 gólt szerzett.

Lionel Messi góltermésének összesítéséhez viszont még meg kellett várni a Király-kupa fináléját, hiszen a Barcelona pénteken érdekelt volt a döntőben. Messi gyarapította is góljainak számát, szezonbéli 73. találatát szerezte meg, amivel rekorder Európában. Az argentin klasszis a spanyol bajnokságban 50-szer volt eredményes, a kupában 3 gólt ért el, a spanyol Szuperkupában (ugyebár a Real Madrid ellen) 3-szor köszönt be, a BL-ben 14 találatig jutott, és még két másik trófea elnyeréséhez is gólokkal járult hozzá: az európai Szuperkupában egyszer, a klubvilágbajnokságon 2-szer ünnepelhetett találata után.

Elképesztő teljesítmény! Messit lehet szeretni vagy nem szeretni, de nem lehet nem elismerni a produkcióját – nehéz jelzőket találni rá.

A Messit nem igazán kedvelők ilyenkor azért gyorsan megjegyzik: szép-szép ez a 73 gól, de hány mérkőzésen érte el?

A felvetés jogos, hiszen az argentin zseni ebben a szezonban az FC Barcelonában 60 tétmérkőzésen lépett pályára. Ugyanez az adat Cristiano Ronaldo esetében 55 meccs.

S bár nem állítjuk, hogy tíz-tizenegy hónap alatt könnyű 55 vagy 60 tétmérkőzést lejátszani egy adott klubcsapatban (és akkor még a válogatottbeli fellépésekről nem is beszéltünk…), azt is el kell ismerni: 55 vagy 60 tétmeccsen nagyobb eséllyel jut el az ember 60 vagy 73 gólig, mint mondjuk harminc-harmincöt mérkőzésen.

És itt jön be a történetbe a cikk címében szereplő Ábel, azaz Zsengellér Gyula, az Újpest egykori kiválósága.

Zsengellér az 1938–1939-es szezonban ontotta a gólokat. A magyar bajnokságban meg sem állt 56 találatig, és ami szintén fontos: mindezt 26 bajnoki mérkőzésen érte el. A 26 meccs közül 21-en volt eredményes – csak a Szolnok, a Ferencváros, a Szeged, a Kispest és a Hungária elleni találkozón nem szerzett gólt –, a Salgótarjáni SE-nek a Megyeri úton és Tarjánban is hatot rámolt be, a Budafoknak tavasszal szintén hatot vágott (ősszel„csak” négyet), a debreceni Bocskai és a Taxisok ellen ötször zörgette meg a hálót.

Emellett a Közép-európai Kupában 6 mérkőzésen 9-szer volt eredményes, az 1938–1939-es szezonban tehát 32 tétmérkőzésen 65 gólt szerzett!

Az újpesti klasszis 2.031-es átlagot hozott tétmérkőzésenként, Messinek most1.217, míg C. Ronaldónak 1.091 az átlaga – korunk sztárjainak fel kell kötniük azt a bizonyos alsóneműt, ha a magyar csatár meccs/gól átlagát meg akarják dönteni.

Zsengellérnek egyébként az volt a „pechje”, hogy a Magyar Kupa küzdelmeit 1935 és 1940 között nem írták ki, így ebben a sorozatban az 1938–1939-es szezonban nem gyarapíthatta góljainak számát. Pedig ha MK-meccseken is játszhatott volna, simán 70 gól fölé kerülhetett volna –legalábbis ha azt vesszük figyelembe, hogy három évvel később (már túl egy súlyos sérülésen), a Magyar Kupa 1941–1942-es kiírásában öt meccsen kilenc gólt szerzett!

Zsengellér dicsőítése közben már halljuk is a régi futballt egy kézlegyintéssel elintézők érveit: „Akkoriban kockalabdával játszottak, és fejelték a tizenegyest…”

Természetesen lehetetlenség összehasonlítani a harmincas évek labdarúgását a mostanival, vitathatatlan tény, hogy akkoriban teljesen másként védekeztek a futballcsapatok (egyesek szerint semmivel sem lazábban, mint ma a spanyol bajnokságban…), ám a tizenegyeseket már akkor is rúgták, és ami a labdákat illeti... Nos, az biztos, hogy sokkal rosszabb labdákkal és rosszabb cipőkben (meg összességében rosszabb körülmények között) űzték akkoriban ezt a sportágat.

Aki látta az 1982-ben készült Aranycsapat című filmet, és visszaemlékszik arra a jelenetre, amelyben a 25 év után hazatérő Puskás Öcsi a Honvéd öltözőjében kezébe veszi a csapattárs, jó barát Bozsik Cucu futballcsukáját, és elérzékenyülve annyit mond: hogy lehetett ilyen rossz cipőben ilyen zseniálisan játszani – az el tudja képzelni, hogy évtizedekkel korábban, a harmincas években milyen cipőkben futballozhattak a játékosok.

Ami pedig a magyar bajnokság színvonalát illeti, ha használták volna akkoriban a „topligák” kifejezést, a magyar NB I-et minden bizonnyal közéjük sorolták volna. Zsengellér pályafutásakor a Nemzeti Bajnokságunkban olyan játékosok futballoztak hétről hétre, akik világbajnoki ezüstérmet szereztek a válogatottban, és Európa legjobb csapataival is felvették a versenyt.

A már említett Közép-európai Kupában például a legjobb olasz, csehszlovák, osztrák gárdákkal mérkőztek meg, és ezen országok futballjáról csak annyit, hogy az olaszok 1934-ben és 1938-ban világbajnokok lettek, a csehszlovákok ’34-ben vb-ezüstérmesek, az osztrákok pedig elődöntősök voltak. A harmincas években a KK-ban lejátszott mérkőzések tehát rangos nemzetközi kupameccseknek számítottak (az Újpest például 1939-ben az olasz bajnoki címvédő Interrel – Ambrosianával – is megmérkőzött) –, mindezt azoknak mondjuk, akik a KK-n is csomót akarnak keresni…

S ha már Zsengellér Gyula egy bajnokságban szerzett 56 gólját említettük (2.15-ös átlag), ne hagyjuk ki a többi magyar klasszist sem, hiszen mások is eljutottak egy szezonban ötven találatig – Messi tehát nem tekinthető „magányos hősnek”.

Rögtön folytassuk Zsengellérrel, aki az 1945–1946-os Országos Bajnokságban 51 gólt szerzett – 35 mérkőzésen. Átlagban ez is jobb, mint Messi 50/37-es bajnoki teljesítménye.

Zsengellér ezzel az 51 találattal csak második lett a góllövőlistán, Deák Ferenc ugyanis 66 góljával megelőzte őt. A Nemzet Bombázója ráadásul a Szentlőrinci AC játékosaként úgy jutott el Európa-rekordot érő gólterméséig, hogy egy mérkőzésen – az Újpest ellen 9:0-ra elveszített találkozón – nem csatárként, hanem kapusként (!) szerepelt. Csupán azért nem tárgyaljuk részletesebben Deák 1945–1946-os teljesítményét, mert egy szúrópróbaszerű ellenőrzésnél – a korabeli Nemzeti Sport tudósításai alapján leszámolva – 66 helyett csak 64 gól jött ki, úgyhogy sporttörténészek számára még tisztázandó feladat, hogy pontosan hány gólt is szerzett Deák ebben a szezonban. Az viszont tény, hogy a Bamba becenévre hallgató középcsatár még egy bajnokságban átlépte az ötvenes „lélektani határt”: az 1948–1949-es szezonban, immár a Ferencváros játékosaként 59 gólig jutott.

Még egy legendánk van, aki egy bajnokságban elérte az 50 találatot, ő pedig nem más, mint Puskás Ferenc. Öcsi az 1947–1948-as szezonban kereken 50 góllal zárt, de ez is kevés volt ahhoz, hogy klubcsapata, a Kispest bajnok legyen: a gárda csupán a negyedik helyen végzett. Ezekben az években sem hivatalos nemzetközi kupameccseket, sem Magyar Kupa-mérkőzéseket nem játszottak csapataink, így Deák és Puskás csak a bajnokságban elért gólokkal tud versenybe szállni. Költői a kérdés: hány találatig jutottak volna, ha akkoriban nem szünetel a Magyar Kupa, és már van BEK, KEK…?