Küldetés – Thury Gábor jegyzete

Hajnal Tamás kétségkívül a közelmúlt egyik legjobb és legeredményesebb magyar labdarúgója volt. Igen, mostantól aktuális a múlt idő, a kiváló középpályás visszavonult. Utólag bevallhatom: egyik kedvenc játékosom hagyta abba a futballt. Most attól tekintsünk el, hogy az aszályos magyar viszonyok között egy-két fecske nem csinál nyarat, de a hozzá hasonló hozzá­állású futballistából kellene jóval több a hazai pályákon, az ő játékfelfogása és játékintelligenciája szinte fehér holló a honi futballpályákon. Talán nem véletlen, hogy külföldön futott be, fiatalon alkalmazkodott a német közeghez, a kinti szakembereknek nem kellett a kiváló anyagból a dudvát kigyomlálni, Hajnal Tamás már a Bundesliga környezetében szocializálódott. Nem véletlen, hogy később nem kisebb szakember, mint Jürgen Klopp ismerte el futballtudása mellett sportemberi, sőt emberi kvalitásait.

Hogy mit hoz Hajnal jövője, az még magában az érintettben sem körvonalazódott konkrétan, tény, hogy az UEFA nemzetközi felsőfokú képzésének a hallgatója – és mint tudjuk, Magyarországon jó futballistánál már csak jó sportvezetőből van kevesebb. Az egykori – de furcsa ezt leírni – középpályással készült interjúból kiderül, olyan korábbi menőkkel tanul együtt, mint Gaizka Mendieta, Kolo Touré vagy Youri Djorkaeff és Éric Abidal, valamint korábbi dortmundi csapattársa, Sebastian Kehl a példa rá, hogy a megszerzett diplomával nagyon magasra lehet jutni.

Légiósaink első generációja egykor úgy igazolt külföldre, hogy reményeink szerint az ott megszerzett tapasztalatokkal felvértezve visszatér a magyar labdarúgásba, és átadja tudását. Ez csak hellyel-közzel valósult meg, mi több, a honi futballba visszaforgatott szakértelem sem tudta megállítani a sportág hanyatlását. Ha nagyon sarkosan akarok fogalmazni, nem tudták betölteni a középkori céhlegények küldetését, akik országról országra járva gyarapították ismereteiket, hogy végül szülőföldjükön alkossák meg mestermunkájukat.

Hajnal Tamás – immár Gera Zoltánhoz hasonlóan – Dárdai Pál, Lőw Zsolt, Szabics Imre, Bódog Tamás útjára lépett abban a tekintetben, hogy lejött a pályáról, de nem távolodott el a sportágtól. Nincs messze az idő, hogy akár edzőként, akár sportvezetőként kamatoztathassa a tudását. Akár anyaegyesületében, a Fradiban, akár másutt.

A lényeg persze az lenne, hogy itthon, a magyar futballért.