– Hallotta George F. Hemingway nyilatkozatát?
– Elkeserítettek a szavai. Nem értem, miért foglalkozik még mindig velem, miért beszél rólam tiszteletlenül. Főleg azok után, hogy a négy évvel ezelőtt megszerzett bronzéremmel, illetve az idei aranyéremmel az elmúlt huszonöt esztendő legjobb eredményeit értük el, sok pénzt kerestünk a klubnak. Úgy érzem, a játékosokkal, a stábtagokkal és a szurkolókkal rengeteget tettünk a Honvédért, de úgy tűnik, van, aki ezt másként látja…
– Egyszer és mindenkorra tisztázzuk: miért nem maradt Kispesten?
– Azért, mert a tulajdonos olyan ajánlatot tett, amellyel jelezte, hogy nem respektálja a munkámat. Azt pedig nyilván zokon vette, hogy ezek után nemet mondtam neki – nem is egyszer. Többször elmondtam az elmúlt hónapokban: nem az anyagiak miatt távoztam. Az emberek eldönthetik, hogy George F. Hemingwaynek hisznek, vagy nekem, ám a lelkiismeretem tiszta, mert én mindvégig igazat beszéltem.
– Ahhoz mit szólt, hogy a tulajdonos szlovák falunak minősítette Dunaszerdahelyt?
– Ez a megjegyzése is a tisztelet hiányáról árulkodott. Amikor elfogadtam a DAC ajánlatát, nem azt néztem, milyen városba kerülök, kizárólag a felvázolt projekt motivált. Mint mindenhol, Dunaszerdahelyen is akadnak nehézségek a munkában, de egyértelmű, jól döntöttem, amikor idejöttem. Minden feltétel adva van ahhoz, hogy jó munkát végezzünk. Nem tagadom, jobban keresek a DAC-nál, mint a Honvédnál, erről azonban aligha én tehetek. Ahogyan arról sem, hogy itt érzem a megbecsülést.
Bízzuk Rossira! — Thury Gábor jegyzete
