Hernádi Zsolt: A szurkoló beszél belőlem, sokkal jobb a futballunk

– Mit tippel, melyik csapat lesz a Mol Magyar Kupa győztese?
– A válasz attól függ, hogy a szívemre vagy az eszemre hallgatok – kezdte a Nemzeti Sportnak a Puskás Aréna elnöki termében adott exkluzív interjúját Hernádi Zsolt, a Mol-csoport elnök-vezérigazgatója. – Ha a szívemre, akkor a Mol Fehérvár FC nyeri meg a sorozatot, ha az eszemre, azt mondom, hogy a Ferencvárost nehéz lesz megverni. Remek passzban van, kívánom is neki, hogy sokáig meneteljen a nemzetközi porondon. A magyar futballnak is az a jó, ha van egy olyan erős csapat, mint az FTC, már csak azért is, mert húzza felfelé magával a vetélytársakat. A zöld-fehérek magasra tették a mércét, azoknak a kluboknak, amelyek versenyre akarnak kelni velük, fel kell nőniük hozzájuk. De ez a szép a fociban.

– Tudni érdemes, más országokban, így Szlovákiában és Csehországban már támogatjuk az ottani kupasorozatot. A magyar labdarúgásban 2010 óta vagyunk jelen, méghozzá a Vidi támogatójaként, úgy hiszem, kijelenthetem, ez sikeres együttműködés. A Mol Közép-Európa egyik vezető vállalata, de ahhoz, hogy ebben a térségben az legyen, kétszer annyit kell küzdenünk, mint bárki másnak. Valahol mélyen a kupasorozatnak is ez a lényege, hiszen itt a legkisebb csapatok is megkapják az esélyt arra, hogy nagyot alkossanak. Mintha csak azt mondanád nekik: menjetek ki a pályára, mutassátok meg, hogy jobbak vagytok a másiknál, tegyetek kétszer annyit a győzelemért, mint az ellenfeletek! A Magyar Labdarúgó-szövetség döntése értelmében a továbbjutás egy meccsen dől el, aminek több előnye is van. Egyfelől jóval izgalmasabbak így a párharcok, másfelől egy edző nem taktikázhat, nem nagyon engedheti meg, hogy tartalékos csapatot küld a pályára, mert annak könnyen vereség és kiesés lehet a vége. Egy ki-ki mérkőzésen bármi előfordulhat, ez is a foci szépsége. Gondoljunk csak bele, mekkora varázsa volt annak, amikor az NB II-es Siófok hódította el a serleget, vagy annak, amikor négy évvel ezelőtt az akkor még NB III-as Budafok elbúcsúztatta a Fehérvárt. Ezek az igazán nagy tettek. Tulajdonképpen minden arról szól, hogy ha beleteszed a munkát, ha kellőképpen összpontosítasz, jó eredményeket érhetsz el.

– Az mlsz.hu oldalon az áll, hogy új lendületet kap a Magyar Kupa. Ez mit jelent?
– Arról már esett szó, hogy változott a lebonyolítása forma, a kétmeccses párharcok megszűntek. Mi azt is szeretnénk elérni, hogy jobb legyen a sorozat kommunikációja, marketingje. Másként szólva, a presztí­zsét akarjuk növelni. Egy mérkőzésen rengeteg múlik. Továbbmész vagy elbuksz. S ha eljutsz a döntőig, és azt megnyered, már ki is vívtad magadnak a nemzetközi szereplés lehetőséget. Természetesen a Molnak is az az érdeke, hogy nőjön a Magyar Kupa népszerűsége, nézettsége. A nézettség az, amit át lehet váltani forintokra.

– Apropó, emelkedik pénzdíj?
– Emelkedik, igen. Nő a televíziós közvetítések száma is, arról nem szólva, hogy a 2017-es vizes világbajnokság hivatalos dalát jegyző Sebestyén Áronnak köszönhetően minden találkozó előtt felcsendül majd a Magyar Kupa új himnusza. Szóval valóban feltett szándékunk, hogy a Magyar Labdarúgó-szövetséggel karöltve új impulzust adjunk a sorozatnak.

– Két éve, hogy a Vidit is névadó szponzorként segítik. Nem zavarja, hogy azóta nem nyert bajnokságot a csapat?
– Amikor beálltunk a klub mögé, még Videoton volt a neve. Évről évre lépett előre, az egyre szervezettebb működés egyre jobb eredményekkel párosult. Ami az elmúlt tíz évben történt, úgy gondolom, elismerést érdemel, én legalábbis semmilyen okot nem látok arra, hogy ne legyünk büszkék arra, amit elértünk. Ha tehát a kérdés arra irányult, megbántuk-e, hogy a nevünket adtuk, a válaszom egyértelműen nem.

– Mi a legszebb élménye ebből az egy évtizedből?
– A Ferencvárost bárhol, bármikor legyőzni csodálatos, csak az a baj, hogy nem mindig sikerül… Számos fantasztikus pillanatnak lehettem részese, de ha valamit említenem kell, az a nyolc, illetve két évvel ezelőtti nemzetközi menetelés. Amikor 2012-ben tizenegyesekkel nyertük meg a Trabzonspor elleni rájátszást, sokan azt mondták, szerencsénk volt. Amikor azonban az első hazai csoportmeccsünkön felnéztem az eredményjelzőre, és azt láttam, hogy Videoton–Sporting 3–0, azt gondoltam magamban, azért ez több mint szerencse… Ami pedig 2018-ból maradt meg leginkább, az a Chelsea elleni mérkőzés a zsúfolásig telt Groupama Arénában, és Loic Nego bombagólja. Az ilyen momentumok miatt válik valaki focirajongóvá. Természetesen korábban is tisztában voltam a Vidi dicső múltjával, a nyolcvanötös csodacsapattal, de azt követően lettem igazi drukker, hogy elkezdtem meccsekre járni. Szívből szurkolok, miközben ordítani tudnék, ha azt érzem, hogy méltánytalanság éri a csapatomat. Szurkolónak lenni jó, felemelő érzés tartozni valahová.

– Az egyik, két évvel ezelőtti interjúban úgy fogalmazott, szeretne egyre jobb és jobb magyar focit látni. Azt lát?
– Nem tartom magam szakértőnek, a szurkoló beszél belőlem: sokkal jobb a futballunk. Az ember persze bosszankodik olykor, de állítom, az NB I-es, sőt az NB II-es meccsek is élvezhetők, egyértelműen emelkedett a nívó. Nézzük meg a válogatott legutóbbi két meccsét! Törökországban remek játékkal nyertünk, és bár Oroszországtól kikaptunk, Marco Rossinak és csapatának volt ereje ahhoz, hogy korrigáljon a rosszul sikerült első félidő után. A kapitány megpróbált összerakni egy gyakorlatilag új együttest, szerintem jó útra lépett.

– Szófiában nyerhetünk?
– Nyerünk – mert nyernünk kell.

– Mondjuk egy fehérvári támadó, Nikolics Nemanja góljával?
– De szép lenne! Nagyon örültem annak, hogy Niko visszatért a válogatottba, és az oroszok ellen eredményes volt. Ő ezt tudja. Mármint gólt lőni. Ezért lett gyorsan a Vidi-drukkerek kedvence, miután átigazoltuk Kaposvárról. Vajon miért van az, hogy amíg sok védőnek nincs beceneve, a legtöbb csatárnak van? Azért, mert a szurkolók azokat kedvelik leginkább, akik a gólokat rúgják. Habár Fehérváron Juhász Roland is ikonná vált. Ő volt a profi futballista megtestesítője. És Huszti Szabolcs. A foci idolokról is szól, márpedig ők azok. Sajnálom, hogy a pályafutásuknak vége, ám az boldoggá tesz, hogy a klubnál maradtak. Ott is a helyük.

– Tegye a kezét a szívére: a Mol Aréna Sóstó vagy a Puskás Aréna a szebb?
– A Puskás Aréna… Ragyogott a nap, amikor közeledtünk a stadionhoz, kértem is, hogy lassítsunk le a kocsival, hadd gyönyörködjek a látványban. Az a nemzet büszke lehet magára, amely olyan impozáns létesítménnyel dicsekedhet, amely a múlt egy darabját is őrzi. Kimondottan tetszik a Puskás Aréna, ez az igazság. A fehérvári stadionra ugyanaz elmondható, ami a dunaszerdahelyi Mol Arénára: emberléptékű. Jól érezheti magát az a drukker, aki felül a lelátóra. Egy közepes méretű városnak, mint Székesfehérvár, nem is kell nagyobb aréna. A Puskás viszont a maga hatvanhétezer férőhelyével szimbólum. Magyarország és a magyar futball szimbóluma.

– Vagyis jobb helyen nem is rendezhetnék az MK-finálét?
– Ennél méltóbb helye tényleg nem lehetne egy döntőnek. Már csak az kell, hogy megteljen a nézőtér. Úgy vélem, két-három csapat alkalmas arra, hogy megtöltse a stadiont, de megfelelő kommunikációval és marketinggel is el lehet érni, hogy gazdára találjon az összes belépő. El kell jutni odáig, hogy presztízs legyen eljönni és a helyszínen szurkolni. Egy csapatot mindenesetre ismerek, amelynek én nagyon tudnék drukkolni…