Berki Krisztián visszatért Budapestre, így a következő napokban az adóhatóság és a Budapesti Rendőr-főkapitányság gazdaságvédelmi főosztályának rendelkezésére is állhat. A Ferencváros labdarúgócsapatát működtető zrt. korábbi vezérigazgatója a közelmúltban Miamiban járt, holott meghallgatása esetén a zöld-fehérek félmilliárd forintnyi adót igényelhetnének vissza, éppen annyit, amennyi a zrt. adósságállománya. „Természetesen kapcsolatban állok az adóhatósággal, korábban kétszer is jártam a hivatalban megbeszélésen, de az újabb meghallgatásra olyan időpontot jelölt ki a NAV, amikor éppen külföldön tartózkodtam” – jelentette ki szerdán Berki Krisztián, akit lapunknak február végét követően sikerült ismét megszólaltatnia. Egy magánszemély nemrégiben feljelentést tett ismeretlen tettes ellen, és a Budapesti Rendőr- főkapitányságot, a Fővárosi Ügyészséget és a IX. kerületi rendőrkapitányságot kérte a vizsgálat megindítására, mert véleménye szerint a korábbi vezérigazgató csaknem huszonötmillió forinttal képtelen elszámolni. Berki ezt szűkszavúan cáfolta lapunk számára. „A rendőrség sosem keresett, még csak ki sem hallgattak” – mondta a miami üzleti útjáról a múlt héten visszatérő üzletember. |
– Tényleg többet bunyóznak, mint amennyit dekáznak mostanság egy edzésen?
– Jaj, ez még viccnek is rossz. Huszonkilenc éves vagyok, jártam már néhány öltözőben karrierem során, de olyan kiváló közösséget, mint amilyen a Fradié, sehol sem találtam. Pedig elhiheti, nem olyan könnyű ilyen csapatszellemre lelni ott, ahol ennyi légiós szerepel. Nem akarok mismásolni, elárulom, az elmúlt szezonban nem is volt tökéletes az összhang, ezúttal más a helyzet. Folyamatos a viccelődés, pedig éppenséggel lenne miért szomorkodni, elvégre jó néhány hónapja nem nagyon érkezik pénz a számlánkra.
– A korábban megspóroltakat éli fel?
– Pontosan. Biztos, hogy a csapatból többen is így vannak vele. Az öltözőben persze nem téma az anyagi helyzet, bármennyire is zavaró a pénzhiány, azon vagyunk, hogy az új évadban az Európa-ligában játsszunk.
– Justin Haberrel a kapuban?
– Fogalmam sincs. Egyelőre nem tárgyaltunk, ami csöppet sem könnyíti meg a dolgomat. Pedig a görög ligából konkrét ajánlatom van, már a Málta–Görögország Európa-bajnoki selejtező után megkerestek. Az utolsó pillanatban kaptunk ki egy nullra, a találkozót ötmillión nézték meg Görögországban, mindenki dicsért, ehhez képest a következő hétvégén húsz néző előtt kellett védenem a Barcs ellen a Fradi kettőben. Korábban Svájc ellen kivédtem két tizenegyest, nulla nullát játszottunk, a Kecskemét ellen mégsem én álltam a kapuban. Nem szeretném, ha félreértenének, nem vagyok én elszállva magamtól, ilyen a futball, mégsem olyan egyszerű feldolgozni ezeket a történéseket. Nekem olyannyira nem sikerült, hogy megutáltam a focit, azt a játékot, amelyet gyerekkorom óta imádok. Teljes stresszben voltam. Muszáj volt pszichológushoz fordulnom, mert éreztem, elindulok a teljes megőrülés felé.
– Segített?
– Igen. Bár tudom, ha Marko Ranilovic nem sérül meg, nem kapom meg az esélyt. Én vagyok például az egyedüli játékos, aki nem került fel a Fradi-naptárra. Lehet, hogy az a baj, hogy a Sheffield Unitedből, a Kevin McCabe érdekeltségébe tartozó klubból jöttem. Nem tudom. A hangulatom azzal, hogy védhetek, javult, amiatt pedig különösképp, hogy pontokat is gyűjtünk közben. Mert azért az a legfontosabb. A csapat, a Fradi – minden baj ellenére.
