Fehér Csaba: Az élősködőket kell lerázni a magyar futballról!

Vágólapra másolva!
2011.12.14. 08:43
null
Élősködők, hazugságok, rossz körülmények: Fehér Csaba szerint a magyar futballnak van mit leráznia magáról (Fotó: Szabó Miklós)
Címkék
Tizenegy év után örömmel jött haza, és bár profi pályafutását nem úgy zárta le, ahogy tervezte, azt sem bánja, hogy visszatért Újpestre. Ha lennének társai, tudásával, tapasztalatával szívesen segítene a hazai futballon – interjú az elmúlt évtizedekre boldogan visszatekintő Fehér Csabával.

 

– Futballszerelés mikor lapult legutóbb a táskájában?
– Nem mostanában. Kicsit talán tudatos is, hogy próbálom magam távol tartani a pályától.

– Megcsömörlött?
– Nem, dehogy. Miután eljöttem Újpestről, voltak tapogatózások, ám mindenkinek azt mondtam, csak akkor megyek, ha százszázalékosan az ügy mögé tudok állni. Ha csupán kilencvenkilencig, ahhoz nem adom a nevem. A karrierem során mindig a maximumra törekedtem, hogy ímmel-ámmal futballozgassak, annak nincs értelme. Előfordulhat, hogy januárban változik a helyzet, és rábólintok egy alacsonyabb osztályú ajánlatra, de hogy őszinte legyek, kevés esélyt látok rá.

– Könnyű megemészteni?
– Nincsenek álmatlan éjszakáim. Még akkor sem, ha a búcsú úgy sikerült, ahogy.

– Amiatt sincs keserűség önben, ahogy lezárult ez a fejezet?
– Az én lelkiismeretem tiszta. A legtöbben az ominózus „bilincsügyet” emlegetik, ám az csak a jéghegy csúcsa volt. A részletekben már felesleges elmerülni, de annyit megjegyeznék, hogy idővel rádöbbentem: nem az a nagy szám, ha valaki tizenegy évig külföldön futballozik, hanem az, ha Magyarországon. Az idehaza játszókat eddig is becsültem, és az irántuk tanúsított tiszteletem meghatványozódott azt követően, hogy szembesültem a körülményekkel. Sietve teszem hozzá: tisztelet a kivételnek. Állítom ugyanis, hogy a telki edzőközpont nyugaton is megállná a helyét, de napjaink válogatottja meg is érdemli, hogy ott készülhessen. Némelyek el sem tudják képzelni, hogy amikor egy-egy gól egy tizedmásodpercen vagy egy centiméteren múlik, mennyit számít, ha egy játékosnak kizárólag arra kell koncentrálnia, hogy a meccsen jól teljesítsen, és nem azt kell újra meg újra lenyelnie, hogy sípcsontig érő fűben kénytelen edzeni, hogy a csapatot vidékről hazaszállító busznak húsz kilométerenként meg kell állnia, mert a kánikulában nem működik a légkondi, vagy azt, hogy harmadszor hazudnak a szemébe a csúszó fizetések miatt.

– Tudásával, tapasztalatával segíthetne, nemde?
– Szeretnék segíteni, csakhogy egyedül nem megy. Amíg a magyar labdarúgás nem erősödik meg annyira, hogy az élősködőket lerázza magáról, akárki jön ide jó szándékkal, nehéz dolga lesz.

MILYEN AJÁNLATTAL SZERETTE VOLNA A NAC HOLLANDIÁBAN „FOGNI” FEHÉRT? MEGBÁNTA-E, HOGY HAZAJÖTT? OLVASSA EL A TELJES INTERJÚT A SZERDAI NEMZETI SPORT 2. OLDALÁN!

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik