„Mindegy, hogy hol játszottam eddig, az MTK-nál, a Videotonnál vagy a Poloniánál, a haza mindig Debrecent jelentette nekem. Itt él a családom, a barátaim és a volt osztálytársaim, hiszen a közép- és a főiskolát is ebben a városban végeztem. Ugyanakkor csaknem hat éve már, hogy elkerültem innen, ezért furcsa lesz újra itt játszani, de természetesen örülök, és büszke vagyok rá" – kezdte a debreceni születésű Kulcsár, akinek a DVSC-nél kezdődött a pályafutása.
A középpályás a dvsc.hu-nak adott interjúban hosszasan beszélt pályafutásáról, kitért a lengyel Poloniánál eltöltött időszakra is.
„Nagyon szerettem volna külföldön kipróbálni magam, és jött ez a lengyel lehetőség, amire akkor örömmel bólintottam rá. Magyarországon sok játékos abba a hibába esik, hogy görcsösen ragaszkodik a külföldhöz, holott erre nagyon meg kell érni. A honvággyal is küzd az ember, a játék is más. A lengyel futball végül nem vált be. Rengeteg külső tényező befolyásolta a sorsomat, sajnos egyik sem az én munkámat segítette" – fogalmazott Kulcsár, majd rátért a mostani debreceni lehetőségre.
„Herczeg András gyerekkorom óta ismer, korosztályos csapatokban volt az edzőm. Amikor Fehérvárra igazoltam, már akkor is megkérdezte, miért nem a Lokihoz jöttem vissza. Erre végül most került sor. Jóban vagyok Bernáth Csabával, Máté Petivel, Varga Józsival is, de ismerem Czvitkovics Pétert és Laczkó Zsoltot is. Legjobban a középpálya jobb szélén szeretek futballozni. Azt gondolom, a társak kiszolgálása az igazi feladatom, de mint minden játékos, én is ott teszek majd meg mindent a csapat sikeréért, ahol az edző számít rám" – nyilatkozta a futballista.
A Loki–Fradi rangadón az aranyérem sorsa is tét
