Busai Attila: Mi a probléma velem?

Vágólapra másolva!
2018.08.30. 11:30
null
Busai másfél évvel ezelőtt a Fraditól szerződött a DVTK-hoz, most a Diósgyőrtől kellett távoznia
Összetört autó, gyenge teljesítmény: a Diósgyőrtől távozó középpályás, Busai Attila a „száműzetésről”, a szerződésbontáshoz vezető útról is nyilatkozott a Nemzeti Sportnak adott interjúban.

 

– Miért mindig önnel van probléma?
– Mi a probléma velem? – kérdezett vissza Busai Attila: a 29 éves játékos szerződést bontott a Diósgyőrrel, amelynek keretéből néhány héttel ezelőtt Ugrai Rolanddal együtt kikerült, és csak az NB III-as csapattal edzhetett, pedig előtte másfél éven át 43 bajnokin játszhatott, és három gólt szerzett.

– Soroljam? Autóbalesetek, állítólagos éjszakázás, más klub meccsén történő megjelenés, keretből kikerülés, szerződésbontás…
– Lehet, hogy ennyi minden nem lehet véletlen? Ezen azért magam is gondolkoztam elég sokat.

– És mire jutott?

– Szerződést bontottunk a Diósgyőrrel. A Ferencvárostól másfél évvel ezelőtt azért jöttem el ide, mert itt van hangulat, vannak nézők, van motiváció, de már eleve nem kedveltek a szurkolók, hiszen a Fraditól érkeztem. Úgy voltam vele, küzdök, hajtok a pályán, és majd elfogadnak. Kétszer egymás után hajszállal maradtunk bent, de a vezetőktől mindig azt kaptuk: ez erősebb keret, többre van hivatva. A nyári felkészülés alatt az új edző, Fernando végig dicsérte az edzésmunkámat, a segítője, Sütő Szilárd is kiemelte a hozzáállásomat, és azt mondta, szerintük ez az én szezonom lesz. Három meccsen kezdtem, a negyedikre készültem, amikor Tajti József sportigazgató közölte: szerinte nem jó az edzésmunkám, gyengén teljesítek, ezért nincs helyem a keretben.

– Ön szerint jól teljesített?
– Az edzésmunkámat addig egy szó kritika sem érte. Ha gond van, előtte szólhatott volna valaki: öreg, szedd össze magad, ez kevés lesz! Ám mondom, inkább dicséretet kaptam az edzőktől. Nem voltam életem formájában, de azért visszakérdeztem: ha én gyenge vagyok, s mégis mindig kezdő vagyok, mi lehet a cserékkel? Nem éreztem ezt korrektnek, hiszen megjelent, szakmai okokból kitesznek a keretből, miközben én, amíg a klub alkalmazottja vagyok, egyetlen rossz szót sem szólhatok senkiről – engem viszont eközben le lehet járatni. Megegyeztünk, eljöttem. Lipcsei Péternél edzhetek Soroksáron, hálás vagyok, hogy lehetőséget kapok rá.

– Autóval jár oda?
– Miért ne? A rossz emlékű balesetnél utas voltam, nem én vezettem, de azért hadd tegyem hozzá: akkori klubom nagyon korrekt módon kezelte azt az egész ügyet.

– Úgy tudjuk, egy DVTK-logós cégautót is összetört.
– Sajnos, igaz. A déli órákban mentem Miskolc felé, amikor az előttem haladó autó sofőrje észlelte, az autópálya feletti hídról mérnek a rendőrök, és beletaposott a fékbe – nem tudtam megállni, megtoltam. Elismertem, hibás vagyok abban, hogy nem volt megfelelő a követési távolság, kitöltöttük a papírokat, mentem tovább az autóval, amely nem lett totálkáros. Szerencsétlen hétköznapi eset volt, bárkivel előfordulhat, aki közlekedik.

– Nem lett népszerű, amikor eltiltott diósgyőriként a Ferencváros meccsére ment.
– Hát nem… Amikor a Fradiban játszottam, nagyon sajnáltam, hogy nem lehetett ott minden szurkoló a stadionban, és ezt nem is titkoltam. Amikor visszajöhettek, a DVTK Debrecenben lépett pályára, én eltiltottként szabadnapot kaptam, s miután nem játszhattam és éppen Budapesten voltam, érdekelt, milyen a telt házas Grouapama Aréna hangulata. Aki aznap nem volt kerettag a DVTK-ban, Miskolcon maradt, az senkit sem zavart, engem viszont egymillió forintra megbüntettek. Közölték: a fele a csapatkasszába megy, a másik felét a klubnak kell befizetnem. Nem éreztem jogosnak ezt a megoldást, ezért kilencszázkilencvenkilenc ötszázforintost vittem fel az irodába, számolgassák a büntetésem. Elnézést, ötszáz forint hibádzott a félmillióhoz… Persze, kíváncsi voltam, észreveszik- e, szóvá teszik-e, hogy egy ötszázast adjak még. Nem szóltak.

– És igaz, hogy az éjszakában látni?
– Legfeljebb győztes meccs után, és akkor is csapattársakkal, de sohasem ment a következő edzésen a munka rovására. Tudom, hol a határ.

– Milyen volt az NB III-as csapat?
– Próbáltam magamra figyelni, edzettem rendesen. Edzés végén mindig volt egy jó lábteniszparti vagy teqballküzdelem. Van egy asztal az edzőpályán, szerintem a legjobb kiegészítő technikai gyakorlás, és nem tagadom, lehangolt, hogy alig tudtam rávenni a fiatalokat, valaki maradjon kint velem. Mintha nem is szeretnének játszani a srácok.

– Hogyan tovább?
– Vannak ajánlataim, szabad lettem, nem kell péntekig aláírnom. Átgondolom, merre tovább, és tudom, hogy hasznára lehetek még egy élvonalbeli csapatnak is, hiszen végigdolgoztam a nyarat, jó erőben vagyok.

– És az edzésmunkája?

– Nincs vele probléma, higgye el!

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik