Aczél Zoltán: Kivégeztek mint vezetőedzőt

PIETSCH TIBORPIETSCH TIBOR
Vágólapra másolva!
2012.02.22. 08:03
null
Aczél Zoltán számára rémálom, ami most történik (Fotó: Szabó Miklós)
Címkék
Egy belvárosi kávézóban találkozunk, és mivel a helyiség a fivére tulajdona, az eszpresszót maga az interjúalany főzi. Ahogy kiveszi a hűtőszekrényből az ásványvizet, fejét beveri a falra szerelt pultba, majd kényszeredett mosoly kíséretében jegyzi meg: „Edző sem lehetek, és úgy tűnik, pultos sem..." Miután leülünk, kérdés helyett elsőként kéréssel fordulok a kötelességszegéssel és vesztegetéssel vádolt Aczél Zoltánhoz: nem fog a tollam, adna egyet?

– Parancsoljon – nyomja kezembe a gravírozott pennát a szakember. – Karácsonyra kaptam a szeretteimtől, a nevemet vésették bele. Abban a hiszemben voltam, hogy az edzésnaplót írom majd ezzel, de mivel úgy alakult, hogy sokat nem használhattam, fognia kell... Annyit elöljáróban leszögeznék, hogy bár az elmúlt időszakban számos nekem tulajdonított nyilatkozat jelent meg, én most adok interjút először. Remélem, beszélgetésünkből kiderül, milyen ember valójában Aczél Zoltán.

AZ ÖLTÖZŐFOLYOSÓTÓL A BÍRÓSÁGI TEREMIG
2011. november 30. (szerda): Mint derült égből a villám, úgy csapott le Aczél Zoltánra a hatóság a Videoton–Haladás Magyar Kupa-nyolcaddöntő (1–0) lefújása után. A Központi Nyomozó Főügyészség, valamint a Nemzeti Nyomozó Iroda munkatársai a szakembert a játékoskijáróban bilincsbe verték, késő este Budapestre szállították.
2011. december 1. (csütörtök): Kihallgatták Aczél Zoltánt, aki vallomásában tagadta az ellene felhozott vádakat. A Központi Nyomozó Főügyészség szerint a Siófok korábbi vezetőedzője két mérkőzésen (a Honvéd és a ZTE ellen) úgy állította össze csapatát, hogy ne jelentsen problémát elérni a kívánt eredményt. A gyanú szerint az edző a ZTE elleni 5–3-as vereség után négyezer eurót – egymillió-kétszázezer forintot – kapott S. Lászlótól és H. Gábortól.
2011. december 2. (péntek): A Pesti Központi Kerületi Bíróság elrendelte Aczél Zoltán előzetes letartóztatását, amelyre „az összebeszélés és elrejtőzés lehetősége” miatt került sor. Az ellene felhozott vád kötelességszegés és vesztegetés. Czeglédy Csaba ügyvéd jelezte, fellebbeznek, majd lapunknak azt mondta: „Aczél Zoltánt Horváth Gábor és Sütő László vallomása alapján gyanúsították meg. […] Mielőbb sort kell keríteni a szembesítésre.”
2011. december 9. (péntek): Szabadlábra helyezték Aczél Zoltánt. A Fővárosi Bíróság szerint a megalapozott gyanú fennáll a szakemberrel szemben, de kényszerintézkedés nem indokolt, mert sem Aczél Zoltán szökésétől, sem a tanúk befolyásolásától nem kell tartani. Szombathelyen tárgyaltak a tulajdonosok, a taggyűlés úgy határozott, az edző sorsáról csak később dönt.
2011. december 13. (kedd): Az MLSZ fegyelmi bizottsága – első fokon – felfüggesztette az edző sportszakmai tevékenységét. A határozat szerint Aczél Zoltán addig nem dolgozhat a labdarúgásban, amíg a bíróság jogerős ítéletet nem hoz az ügyében.
2011. december 14. (szerda): Szembesítették Aczél Zoltánt, valamint Sütő Lászlót, továbbá rabosították a feleket – azaz mint büntetőeljárás alá vont személyeket lefotózták, és ujjlenyomatot vettek tőlük. A Haladás tulajdonosai a rendkívüli taggyűlésen úgy döntöttek, megszüntetik a szakember munkaviszonyát.
2011. december 20. (kedd): Aczél Zoltán meghallgatást kért, mégsem járult az MLSZ fegyelmi bizottsága elé, amely Czeglédy Csaba jelenlétében fenntartotta korábbi döntését.
2011. december 28. (szerda): A Blikk értesülései szerint Aczél Zoltán negyvenkét havi fizetésére – állítólag negyvenkétmillió forintra – perelheti az MLSZ-t.
2012. január 7. (szombat): Kiderült, Aczél Zoltán a munkaügyi bírósághoz fordult, és pert indított a Haladást működtető gazdasági társaság ellen. A szakember nem pénzt és nem is kártérítést követel, csak azt akarja elérni, hogy állapítsák meg, munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg a sportszervezet.
2012. január 19. (csütörtök): Meghallgatta az MLSZ fellebbviteli bizottsága Aczél Zoltánt, egyelőre azonban nem hozott határozatot a fellebbező szakember ügyében.
2012. február 1. (szerda): A Szombathelyi Munkaügyi Bíróságon elkezdődött Aczél Zoltán és a Haladás közötti munkaügyi per. A jogvita első napján ismertették, hogy a felperes Aczél Zoltán „méltányos anyagi rehabilitációt szeretne az erkölcsi rehabilitáció mellett”. A bíró elnapolta a tárgyalást.
2012. február 10. (péntek): Majd’ másfél órán át tartott Aczél Zoltán és H. Gábor szembesítése. Az edző védője, Czeglédy Csaba elmondta: „Nagy nap ez a mai! H. Gábor elismerte, hogy védencem nem manipulálta az összeállítást.” Fazekas Géza, a Központi Nyomozó Főügyészség szóvivője ugyanakkor aláhúzta, hogy a szembesítés nem vezetett eredményre, a felek fenntartották korábban tett vallomásaikat, a gyanúsítás mindkét féllel szemben továbbra is fennáll.

– Vágjunk hát a közepébe: fogadott el valaha pénzt az eredmény befolyásolásáért?
– Egyetlen forintot – és persze egyetlen eurót sem.

– November harmincadikán, a székesfehérvári kupamérkőzés után mégis megbilincselve, rendőrautóban vitték el a Sóstói Stadionból.
– Azóta az jár a fejemben, hogy miért. Ezzel kelek, ezzel fekszem, ebbe betegedtem bele. Kapkodom a fejem, hogy mi ez, mi történik velem, mit is csináltam. S ahhoz képest, hogy semmit, kilenc napot töltöttem fogdában. Most meg itt ülök negyvenöt évesen, erkölcsileg lenullázva. Nem mondom, megéltem már rosszabb periódust is, most éppen hullámzom. Vannak jobb és roszszabb időszakaim. Ha ránézek a hároméves fiamra, aki nem ért az egészből semmit, kicsit megnyugszom, ha viszont a tizenhét esztendős fiamat látom, aki szenved az apjával történtek miatt, visszaesem. Szóval, miután lefújták a kupamérkőzést, az öltözőfolyosóra belépve azt láttam, hogy két úr közelít felém, az egyik kamerával a kezében. Azt hittem, újságírók. Hamar kiderült, hogy nem a meccs értékelését akarják hallani... Amikor rákérdeztem, viccelnek-e velem, a tekintetük meggyőzött róla, hogy nem. Ami utána történt... Mindenre emlékszem, de nem szívesen. Nem tettem semmi rosszat, mégis úgy vittek el, mintha meggyilkoltam volna valakit. Reklámfilmnek mindenesetre jó volt... Én azonban ott, helyben a bitófa alá kerültem. Mint vezetőedzőt kivégeztek.

– Feltételezem, elrejtőzéstől, szökéstől, bizonyítékok megsemmisítésétől tartott a hatóság.
– Ugyan már! Az elmúlt másfél évben egyszer léptem át a határt, mégpedig akkor, amikor Szombathelyről átmentem Ausztriába, hogy a gyereknek cipőt vegyek. Azonkívül egyszer voltam nyaralni, akkor is Hévízen. Elhiheti nekem, ha akarom, elhagyhattam volna az országot, most mégis itt ülök egy hetedik kerületi klubban. Elrejtőzés? Hová rejtőztem volna el?! Mindenki tudta, hogy engem két helyen lehet megtalálni: a Haladás-pályán vagy a veresegyházi otthonomban. Ami pedig a bizonyítékok megsemmisítését, netán az összebeszélés veszélyét illeti, ha tréfás kedvemben lennék, csak nevetnék ezen: ha lett volna mit eltüntetni, rég eltüntettem volna, nem?

– Az ügyészségen jó néhányan beismerő vallomást tettek – ön nem.
– Sok mindenről kérdeztek, amire tudtam, őszintén feleltem. De amit nem követtem el, azt értelemszerűen nem ismerhettem el. Hozzáteszem, aki azt gyanítja, hogy az akciófilmekből ismerős, félhomályba borított, füstös helyiségben próbálták kiverni belőlem a vallomást, téved, a nyomozók mindvégig tisztességesen viselkedtek velem szemben. A legutóbbi szembesítés alkalmával már jót beszélgettünk a futballról.

– Ha már szóba hozta: ügyvédje, Czeglédy Csaba a győzelem napjaként aposztrofálta azt a szembesítést.
– Én csupán annyit jegyeznék meg, hogy az engem bemártó H. Gábor és Sütő László nemegyszer ellentmondásba keveredett. Utóbbi azt állította, én kerestem meg őket, előbbi meg azt, hogy ők fordultak hozzám. Vagy: Sütő László arra ugyan emlékezett, hogy adott nekem pénzt, de arra már nem, hogy három-, négy-, netán ötezer eurót-e. Ha most megint viccelni akarnék, tisztelettel megkérném az illetékeseket, derítsék már ki, hogy pontosan mennyit kaptam, mert a jelenlegi anyagi helyzetemben nem mindegy, hogy háromezer vagy ötezer euróval kell elszámolnom... Egyikük aztán azzal jött, olyan kezdő tizenegyet raktam össze, amelyben szerepeltek azok a játékosok, akik képesek voltak a kívánt eredmény elérésére. Ezzel szemben a másik elismerte, hogy nem manipuláltam az összeállítást. Most akkor hogy is van ez?

– Maradjunk H. Gábornál: a REAC-nál, Siófokon és a Diósgyőrben is a játékosa volt. Olybá tűnik, ahová ment, vitte magával.
– Legfeljebb ő vihetett volna engem, ugyanis amikor a REAC-hoz, illetve a Siófokhoz kerültem, ő már ott volt. Azt ugyanakkor nem tagadom, amikor kineveztek a DVTK edzőjének, Gábor szinte könyörgött, hadd igazoljon oda. Elismerem, szorgalmaztam is a szerződtetését – csakúgy, mint másokét –, de a vételárát nem én fizettem ki... Eleinte játszott is, nem nyújtott rossz teljesítményt, aztán megsérült. Fél év után én eljöttem Miskolcról, azóta nem találkoztunk.

– A legjobb barátjával nem találkozott?!
– Pardon, azt Gábor mondta a szembesítés során, hogy én vagyok a legjobb barátja. Nos, ő nekem nem a barátom, hanem a futballistám volt. Aki ismer, tudja rólam, hogy játékospárti vagyok, a tiszteletet mindenkinek megadom. Csak jó lenne már, ha ez ügyben olyan labdarúgókat is megkérdeznének, akikkel valamelyik klubnál vagy a válogatottnál dolgoztam, és akiknek objektív véleményük van, nem pedig az a szándékuk, hogy bármi áron, de megússzanak egy húszéves börtönbüntetést. Sosem hittem volna, de H. Gábort megsajnáltam a szembesítésen. Ahogy ott sírt, azon töprengtem, hogyan került ebbe a helyzetbe. Normális ember, jó futballista volt, nem tudom, kitől vagy mitől fél. Talán idővel kiderül, milyen sötét világba csöppent bele.

HA ARRA IS KÍVÁNCSI, MIT MOND ACZÉL ZOLTÁN A SZERENCSEJÁTÉK-SZENVEDÉLYÉRŐL SZÓLÓ PLETYKÁKRÓL ÉS A BP. HONVÉD–SIÓFOK MAGYAR KUPA-ELŐDÖNTŐRŐL, KERESSE A NEMZETI SPORT SZERDAI SZÁMÁT!

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik