PÓR KÁROLY
PÓR KÁROLY
2017.04.06 20:28 Frissítve: 2017.04.07 15:08

„A szemétben guberálunk és aztán megsértődünk”

Március végén tartotta idei első tanfolyamát a Center Sport menedzseriroda, amely az elmúlt években rendszeresen szervez különböző képzéseket megfigyelőknek (angol szakszóval scoutoknak), játékos-közvetítőknek, illetve a témák és a szakma iránt érdeklődőknek. A mostani programban klubirányítás, sportvezetés témakörben tanulságos, számos statisztikával, különböző kimutatásokkal megtámogatott előadást tartott a korábbi válogatott labdarúgó, Sallói István, aki az elmúlt években számos klubnál, Magyarországon és külföldön is dolgozott különböző pozíciókban, illetve a Magyar Labdarúgó-szövetségnél is, például Dárdai Pál szövetségi kapitány stábjában, jelenleg pedig a Stars and Friends ügynökség scoutja. Cikkünkben kettébontjuk az elhangzottakat, az első részben kifejezetten a klubvezetésre, klubmodellekre, a tulajdonosok szerepére, a hazai és a nyugat-európai klubirányítás összevetésére fókuszálunk.

Sallói István előadásában gyakorlati példákon keresztül nyerhettek betekintést a hallgatók a klubirányításba 

 

AMIKOR MÉG MÁSODEDZŐRE SEM VOLT PÉNZ  – A KLUBVEZETÉS HAZAI KIHÍVÁSAI

Tizenöt év azzal telt el nap mint nap, hogyan tudunk pénzt szerezni, hogyan jutunk egyről a kettőre. Sajnos arról is vagyok híres, hogy akárhol dolgoztam, mindenhol rengeteg problémával küzdöttünk. Dolgoztam olyan NB I-es klubnál, amelynél még másodedzőre sem volt pénzünk, ezért az egyik játékost kértük meg arra, hogy lássa el a feladatokat.”

 SALLÓI ISTVÁN
13-szoros válogatott (1992–1995)
Klubjai játékosként
Videoton (1986–1989 és 1990–1993), Győri ETO (1989–1990), Honvéd (1993–1994), Beitar Jerusalem (izraeli, 1994–1999), Maccabi Herzlija (izraeli, 1999–2000)
 Klubjai, állomáshelyei sportvezetőként, megfigyelőként:
Siófok (ügyvezető, 2001–2004), MLSZ (az A-válogatott csapamenedzsere, 2001–2002; az A-válogatott szakmai stábjának a tagja, 2014–2015), Újpest (ügyvezető igazgató, 2004–2005; sportigazgató, 2007–2009), Diósgyőr (ügyvezető igazgató, 2005–2007), Wolverhampton (angol, scout, 2009–2011), Kecskemét (sportigazgató, 2011–2015), Dunaújváros PASE (2015–2016), Stars and Friends ügynökség (scout, 2016-tól)

A legutóbb Dunaújvárosban, korábban Kecskeméten, Újpesten, Diósgyőrben és Siófokon is dolgozó Sallói István a fentiekkel foglalta össze az elmúlt másfél évtizedben sportvezetőként szerzett tapasztalatait, illetve több konkrét esetről is szót ejtett szemléltetés gyanánt. Történeteiből kiderül, hogy a 2000-es években hiányzott a magyar futballból az a tulajdonosi kör, amely elég tőkeerős ahhoz, hogy tényleges befektetésekkel, üzleti alapon tudja működtetni Magyarországon a profi futballt. Nehéz időszak volt, mert nem létezett központi támogatás és szervezett sportfinanszírozás.

Hangsúlyozta, hogy az elmúlt-két három évben következett be olyan változás – köszönhetően az átalakuló futballtámogatási rendszernek – aminek köszönhetően, már nemcsak az életben maradás lehet az egyesületek célja, hanem végre szakmai terveket is lehet készíteni és hosszú távra gondolkozni.  

Sallói előadásában először is felvázolta a profi klubok működési modelljét, annak három pillérjét – felnőtt szakág (első és második csapat); akadémiai képzés, illetve utánpótlás-nevelés (U9–U19); grassroots (nem professzionális labdarúgó-tevékenység, pl.: női futball). Ugyanakkor rögtön egy nagy problémára is rávilágított: az MLSZ előírja az utánpótláscsapatok számát, de ezzel párhuzamosan, nem írta elő a létszámhoz minimálisan szükséges edzőpályák számát, így a beindult infrastruktúrafejlesztés előtt, klubonként átlag 2-3 pályával, lehetetlen volt az előírásoknak megfelelő számú csapatot jó szakmai színvonalon működtetni.

Ez eleve nagy vezetői kihívás sok klubnál, olyan kihívás, ami közvetlenül kihathat az utánpótlásban folyó szakmai munka színvonalára. Erre panaszkodott még a Budapest Honvédnál is az azóta már távozó akadémiai igazgató, Jasper de Muijnck – emlékezhetünk rá a Nemzeti Sport Online-nak adott interjúból. Márpedig, ha ez az élvonalban 2. helyen álló klubnál is probléma, akkor el lehet képzelni, mennyire nehezen felel meg az előírásoknak jó néhány, kisebb bázissal rendelkező vidéki klub, mondjuk, az NB II-ben.

Sallói István több grafikával is színesítette előadását (NAGYÍTÁSHOZ KATT IDE!)

„NEM IGAZ AZ, HOGY KEVÉS A GYEREK” – A KIVÁLASZTÁS ÉS A TÁMOGATÁSI RENDSZER

Sallói érdekes mód nem ért egyet azzal a Magyarországon közhellyé vált frázissal, hogy „kevés a gyerek”.

 AZ ELŐADÁSRÓL
 

A Center Sport menedzseriroda március végén tartotta meg idei első, játékosközvetítés és önmenedzsment témakörök mentén szerveződő, kétnapos kurzusát. A résztvevők először az ügynökség tulajdonosa, Péter Paunoch tolmácsolásában sportmenedzsmenttel, a futballpiaccal, a játékosok kiválasztásával kapcsolatos előadásokat hallgathattak. A tematika részét képezték továbbá sportjogi ismeretek, a közvetítői tevékenység jogi háttere, a vonatkozó MLSZ- és FIFA-szabályozásra, illetve a labdarúgók szerződéseire, átigazolásaira vonatkozóan – András Selei sportjogász előadásában. A korábbi válogatott labdarúgó, az elmúlt években sportvezetőként dolgozó Sallói István a klubirányítás területére vezette be a hallgatóságot (– erről az előadásról olvashatnak jelen írásunkban). A tanfolyam második napján a Nemzeti Sport Online munkatársai tartottak előadásokat  a média és a sport kapcsolatáról, sajtóműfajokról, honlapszerkesztésről, a közösségi média szerepéről.

„Az MLSZ kimutatása szerint ma Magyarországon korosztályonként tizenötezer gyerek futballozik heti rendszerességgel valamilyen formában, próbálja ki és űzi hosszabb-rövidebb ideig a sportágat a Bozsik-programnak köszönhetően. Vagyis nem igaz az, hogy kevés a gyerek és ezért nincs minőség – szögezte le a korábbi sportvezető.

Az átlagosan korosztályonként születő negyvenötezer fiú egyharmadát sikerül elérni a Bozsik-programmal, és ez a szám is szinte kezelhetetlen már a kevés edzőfelület miatt. A tizenötezerből viszont az akadémiákon, utánpótlásközpontokban, tizenöt éves kortól, már csak háromszáz-háromszázötven gyereknek van helye korosztályonként, ha a belga Double Pass által átvilágított 15 klub utánpótlásképzését tekintjük akadémiai rendszernek.

Közülük pedig átlagosan harmincan jutnak el az NB II-be, tizenöten az NB I-be és a tizenötezerből a jelenlegi számok alapján csak két-három játékos jut el a válogatottig, a külföldi szerződésig. Ezek nem a magyar rendszer hibái, egyszerűen ennyi hely van csak a profi osztályokban, és a válogatottban egy-egy korosztály számára, kivéve a nemzetközi szint, mert pont az lesz majd a magyar labdarúgás fejlődésének mércéje, hogy hány játékost tudunk a magyarnál magasabb szintű ligákba kiképezni, és főleg az öt topliga valamelyikébe. Egyelőre ezen a fronton elég gyengén állunk, mert jelenleg hét játékosunk van csak az öt topligában, akik közül csak kettő nevezhető alapembernek. Összehasonlításul, a szerbeknél ez a szám harminchat, a horvátoknál harmincegy.

Az NB I-be jutás esélyei jelentősen csökkentek azzal, hogy az MLSZ tizenkettőre csökkentette a csapatok létszámát. Hiába szeretnénk több magyar fiatalt az élvonalban látni, ha közben a csapatok számát a korábbi létszám negyedével csökkentjük. A jelenlegi szabályozás mellett csökkent ugyan a légiósok száma, de így is száz magyar fiatallal kevesebb futballozik az élvonalban, mint a tizenhat csapatos bajnokságban.” 

Sallói szerint egyelőre korai messzemenő következtetéseket levonni, de félő hogy a jelenlegi kiválasztási és támogatási rendszer, illetve az úgynevezett „fiatalszabály” kontraszelekciót szülhet azzal, hogy mindig van egy kiemelt korosztály, amelynek a szereplését anyagilag még ösztönzi a szövetség, olyanok kaphatnak időlegesen szerepet az NB I-ben, akiknek a képességük alapján nem feltétlenül lenne ott a helyük.

Míg a támogatott korból már „kiöregedők”, mivel kevés a hely, nem biztos, hogy újra lehetőséget kapnak az élvonalban, még ha nem is gyengébbek, mint a helyükre kerülők, mert ha egyszer kikerülnek az élvonalból, még inkább lelassulhat vagy meg is állhat a fejlődésük, ha nem megfelelően dolgozzák fel az ölükbe hulló lehetőséget. Példaként említette az 1995-ös születésű korosztályt, amelynek a tagjai az előző szezonban voltak kedvezményezettek, és így akkor 21-en léptek pályára az NB I-ben, míg az új szezonban, már „öregként” csak 13-an, az NB II-ben tavaly 40-en, idén 27-en.

 JÁTÉKOSOK MEGOSZLÁSA AZ NB I-BEN 2011 ÓTA*
    hazai játékosok aránya fiatalok aránya játékosok száma
NB I (12)  2016–17 (16. forduló után) 69% 13% 320
NB I (12) 2015–16 70% 16% 335
NB I (16) 2014–15 64% 20% 508
NB I (16) 2013–14 65% 16% 486
NB I (16) 2012–13 61% 9% 444
NB I (16)  2011–12 68% 12% 521

 

    magyarok MLSZ >21 21-29 30< külföldiek
NB I (12)  2016–17 (16. forduló után)
222 41 141 40 98
NB I (12) 2015–16 236 53 143 40 99
NB I (16) 2014–15 325 103 177 45 183
NB I (16) 2013–14 318 76 198 44 168
NB I (16) 2012–13 269 41 183 45 175
NB I (16)  2011–12 352 62 192 68 169
 A 21 ÉVES, ÉS ANNÁL FIATALABB JÁTÉKOSOKRA VONATKOZÓ NB I-ES SZÁMOK

perc arány%
meccs gól perc
 2016–2017* (12 csapat)
20% 41 301 11   19 300    
2015–2016 (12)
13% 53 582 32   35 646    
2014–2015 (16)
11% 103 611 30   33 047    
2013–2014 (16)
13% 76 657 58   38 682    
2012–2013 (16)
9% 41 322 27   18 272    

*A jelenlegi szezonból a 16. forduló utáni adatok állnak rendelkezésre.

„AZT IS LEÍRJÁK, MERRE MOZOGJON A BALHÁTVÉD” – KLUBFILOZÓFIA

Sallói István a játékospolitika és klubfilozófia tárgykörénél több modellt különített el. Az eltérő modellek más-más transzferstratégiát feltételeznek. Az egyik lehet alapvetően eredményközpontú felfogás, melyben a szakmai eredményesség az elsődleges, ilyen jelenleg itthon a Ferencváros és a Videoton.

Egy másik a kereskedelmi célú, gazdasági sikereket előtérbe helyező felfogás, amire az Újpest lehet a példa. A lilák az elmúlt években több légióst is azzal a céllal igazoltak, hogy haszonnal tovább tudják őket értékesíteni (így jutottak jelentős bevételhez például Asmir Suljic vagy Mbaye Diagne játékjogának eladásából).

Aztán egy másik, de az előzővel akár össze is kapcsolható felfogás a nevelőkluboké, amelyek hosszú távon a saját nevelésű játékosokra alapozva szeretnék biztosítani a működésüket. Ilyen az MTK, de most már a Honvéd és a Vasas is.

Sallói szerint viszont az egyik legnagyobb probléma Magyarországon, hogy nincsenek olyan tisztán és világosan lefektetve a klubműködés alapelvei, mint külföldön.

„Amikor a Wolverhamptonnál dolgoztam megfigyelőként, kaptam egy hetvenoldalas kézikönyvet a klub szakmai, filozófiájáról, elvárásairól. Mi itthon sok mindenről beszélünk, de ezekből nagyon keveset írunk le. Az angol klubnál a játékrendszer, felállási forma és egyénileg posztonként, pontokba szedve le volt írva, hogy melyik pozícióban mit várnak el a játékostól, milyen taktikai, technikai, fizikai és mentális képességeknek kell megfelelniük a labdarúgóknak. Továbbá az is le volt fektetve, hogy adott játékhelyzetekben milyen taktikát követ a csapat, milyen mozgást várnak el a balhátvédtől, merre kell passzolnia a középső védőnek. A szakvezetőnek pedig a lefektetett klubfilozófiával összhangban kell dolgoznia. Az nem megy, mint az egyik korábbi klubomnál, hogy a az edző jóváhagyásával szerződtettük az új játékosokat, akiket aztán a szakvezető nem tett be a csapatba, és ezzel szembement a klub koncepciójával.

Így festhet egy labdarúgó profilja – ez lehet akár egy megfigyelő leírása, de lehet adott klub részéről megfogalmazott követelményrendszer is egyben (NAGYÍTÁSHOZ KATT IDE!)

 

Angliában ez úgy ment, hogy volt egy menedzselési ábra, amelyen a keretben szereplő minden egyes játékos fel volt tüntetve, és mellé volt írva, hogy mik a klub hosszú távú céljai vele kapcsolatban, hol vannak a csapat gyenge pontjai, mely posztokon szükséges változtatni. Ezzel párhuzamosan pedig készült egy másik ábra, amelyen a kiszemelt játékosok szerepeltek. Így folyamatosan megvolt a terv, hogy mely posztokon és hogyan, kikkel lehet változtatni a kereten."

A Wolverhamptonnál le van fektetve, hogy játékhelyzettől függően mikor, milyen mozgásokat várnak el az egyes posztokon szereplő játékosoktól

 

„HADD IGAZOLJAK ÉN IS!" – A TULAJDONOSOK SZEREPE, JÁTÉKOSPOLITIKA

Magyarországon ezzel szemben sokszor még azt sem lehet egyértelműen látni, hogy a klub vezetőségben pontosan kinek mi a feladata, a rengeteg titulus mögött, mi a valós jogkör.  Sallói ezért az előadásában világosan definiálta, elkülönítette a különböző vezetői titulusokhoz köthető feladatköröket – aszerint, ahogy ez nyugati, profi kluboknál működik.

Ez alapján a mindenkori ügyvezető felel a klub cégszerű ügyeiért, ügyviteléért. A sportigazgató (ez az a feladatkör, ami itthon a legtöbb klubnál máig nem létezik) a játékospolitikáért, aki a tulajdonos által biztosított keretek között, a vezetőedzővel egyeztetve, a játékoskeretet alakítja. A vezetőedző a szakmai munkát irányítja, míg elsősorban az utánpótlásban beszélhetünk szakmai igazgatóról, aki tulajdonképpen az edzők edzője, ő hangolja össze a különböző korosztályoknál folyó munkát, hogy illeszkedjen a klubfilozófiához, a meghatározott játékstílushoz.

 

Németországban már régóta meghonosodott a sportigazgató státusz, viszont Angliában annyiban más a helyzet, hogy a menedzser egy személyben a vezetőedző és a sportigazgató feladatait is végzi. De ez is változik, ma már egyre több klub alkalmaz sportigazgatót és az átigazolásokért is egy stáb felel, és a stábon belül mindenkinek megvan a maga feladata.

„A profin működő kluboknál mindenki a feladatkörének megfelelően végzi a munkáját. A Chelsea-nél Roman Abramovics nem fogja megmondani Antonio Conténak, hogy kit szerződtessen. Vannak játékosmegfigyelők, akiknek a feltérképezés a feladatuk, és van egy vezető játékosmegfigyelő ( Head Scout), aki ezt a munkát irányítja, ő tesz javaslatot a kiszemeltek szerződtetésére. Ezzel szemben Magyarországon dolgoztam olyan tulajdonossal, aki azt mondta: »annyi pénzt teszek bele ebbe a csapatba, hadd igazoljak én is.« Itt mindenki azt érzi, hogy ért hozzá. Nem világosak a szerepek. A belga Double Pass-jelentés is arra figyelmeztetett, hogy nálunk túl erős a tulajdonosi befolyás, amivel szemben meg kellene hagyni a döntési kompetenciát az adott területek vezetőinek. Ezért is mondtam mindig azt klubvezetőként a saját szerepemről, hogy erős tanácsadói pozícióban vagyok: minden lépésemről  meg kell győznöm a tulajdonost, mert a végső döntést mindig ő hozza – ez szinte mindegyik klubomnál így volt.”

„A SZEMÉTBEN GUBERÁLUNK, ÉS AZTÁN MEGSÉRTŐDÜNK" – ERŐFORRÁSOK KONTRA CÉLOK

A másik, igazán nagy probléma Sallói elmondása szerint évekig az volt Magyarországon, hogy a rendelkezésre álló erőforrások nem voltak összhangban a vágyott célokkal.

„A szemétben guberálunk, és aztán megsértődünk, hogy miért nem találunk jobbat, miért nincs eredmény. Elvárás volt a tulajdonos, a szurkolók vagy éppen a sajtó részéről, hogy minőségi légiósokat szerződtessünk. Miközben éveken keresztül az ingyen igazolható játékosok közül válogathattunk, mert a tulajdonosok nem akartak átigazolási díjat fizetni, csak olyanok jöhettek szóba, akik a kicsit is erősebb bajnokságokban nem kellettek senkinek. A klub sem különbözik az egyéb üzleti vállalkozásoktól, csak befektetéssel lehet minőséget vagy pénzt termelni. Ingyen jó játékos, a legritkább esetben kószál a piacon, csak mázlival lehet ilyenekbe belenyúlni, amire azért volt itthon példa, de a kísérletezések miatt, sok selejt is bekerül a magyar piacra, akik miatt rossz a megítélése a külföldieknek, pedig az elmúlt hat-hét év alatt, több pénzt hoztak a konyhára az eladásukkal, mint a magyar játékosok.

Érdekes itthon az ügynökök negatív megítélése, amit nem teljesen értek, mert a magyar kluboknak nincs megfelelő scoutrendszerük, így az ügynökök segítségére szorulnak, még a magyar piacon is, pláne ha külföldről akarnak igazolni. Ráadásul nincs meg az a nemzetközi kapcsolatrendszerük, mely révén az értékesebb futballistákat el tudnák adni külföldre. Sőt, még a közelmúltból is tudok olyan átigazolást, amikor a klubok elakadtak az adminisztrációban, mert nem volt olyan személy az illetékesek között, aki megfelelő szinten tudott volna angolul..."

A kérdés a fentiek ismeretében most már csak az, hogy a futball állami támogatási rendszerének átalakulásával, a korábbihoz képest sokkal jelentősebb tévéközvetítési és szerencsejáték-bevételek megjelenésével és  az infrastruktúra fejlesztésekkel egyidejűleg változik-e a hazai tulajdonosi szemlélet és szándék, hogy kialakulhasson egy valós döntési jogkörrel rendelkező, képzett, nyelveket beszélő vezetői réteg, létrejönnek-e a klubfilozófia mentén részletekig szabályozott működési modellek.

 HELYÜNK A VILÁGBAN – KÜLFÖLDI ÉLVONALBAN ÉS A TOPLIGÁK MÁSODOSZTÁLYÁBAN SZEREPLŐ MAGYAROK SZÁMA (39)
Bundesliga 2. (német 2.): 4
Szlovákia: 4
Serie A (Olaszország): 3
Lengyelország: 3
Bundesliga (Németország): 2
Kína: 2
MLS (Egyesült Államok): 2
Törökország: 2
Ausztria: 2
Premier League (Anglia): 1
Ligue1 (Franciaország): 1
Ligue 2 (francia 2.): 1
Serie B (olasz 2.): 1
Ukrajna: 1
Dánia: 1
Svájc: 1
Horvátország: 1
Románia: 1
Izrael: 1
Katar: 1
Arab Emírségek:  1
Dél-Korea:  1
Hongkong: 1
Feröer: 1
*Az utánpótláskorú játékosok nem szerepelnek a listában. Azok a játékosok vannak feltüntetve, akik magyar állampolgárok és Magyarországról kerültek külföldre.
 Teljes lista itt!
 TENDENCIÁK PRÓ ÉS KONTRA

A magunk részéről még néhány példával, illetve a statisztikák nagyon értelmezésével egészítenénk ki a Sallói István által elmondottakat. Bizonyítván, hogy mennyire nehéz reálisan értékelni a „légiós-” és „fiatalszabály”, illetve a létszámcsökkentés nyomán kialakult helyzetet. Mert nézőponttól függően lehet így is, úgy is érvelni.

Ami az előadásban bemutatott számokat illeti: tény, hogy a 21 éven aluli játékosok száma 12 csapat mellett csökkent. Az is tény viszont, hogy a „fiatalszabály” következtében percekben mérve egy fiatal játékos átlagosan jóval több időt tölt a pályán, mint korábban. A 2015–2016-os, 12 csapatos bajnokságban több időt töltöttek a pályán a fiatalok, mint például a 2013–2014-es, 16 csapatos szezonban, és majdnem kétszer annyit, mint a 2012–2013-as évadban.

Vagyis a fiatalok bajnokságban betöltött szerepe azzal együtt is jelentősen nő, hogy az összlétszámuk csökken. Ha emellett meg tudunk állapodni abban, hogy a bajnokság színvonala 12 csapat mellett sem csökkent – azon lehet vitatkozni, hogy emelkedett-e, de abban talán egyet lehet érteni, hogy nem esett vissza –, akkor azt mondhatjuk, a „fiatalszabály” az alapvető célját elérte. A 21 éves és annál fiatalabb játékosok szerepe nő, szemben a légiósokéval, miközben ez nem megy a színvonal rovására.

Az is tény ugyanis, hogy a jelenlegi támogatási rendszer előtt olyan klubok is tucatszámra igazolták, sok esetben még a kispadra is a légiósokat, amelyeknek számos U-válogatottat kinevelő utánpótlás-képzése volt. Lásd például a Győri ETO-t vagy a Honvédot. És most éppen a 2. helyen álló Honvéd rá az élő példa, hogy a nagy számú légióshaddal szemben igen is érdemes magyar fiatalokra építeni. Miközben George F. Hemingway, a Honvéd tulajdonosa már nyilatkozott arról, hogy ha nem lenne érvényben a légiósokra vonatkozó korlátozás, akkor továbbra is több külföldi lenne Kispesten.

Az is igaz viszont, hogy a játékoseladásokból származó bevételek nagy része légiósok után érkezett az NB I-be, és a sikeres nemzetközi szereplés érdekében is szükség van minőségi külföldiekre – de tényleg csak a minőségiekre. A jelenlegi létszám és szabályozás mellett, úgy tűnik, sokkal jobban megválogatják a klubok, hogy kiket szerződtetnek külföldről, ez is hozzájárulhat hosszú távon a színvonal emelkedéséhez.

Ugyanakkor az is tény, ami pedig az NB I létszámának 12 csapatosra történő csökkentése ellen szólhat, hogy bizonyos területeken, ahol nincs a közvetlen közelben akadémiai képzés, könnyebben elveszhetnek a tehetségek, mert nem figyelnek fel rájuk idejében az élvonalbeli klubok. Erre példa a szezon egyik nagy felfedezettje, a 22 éves mezőkövesdi Molnár Gábor, aki eddig alacsonyabb osztályokban szerepelt (Kazincbarcikán és Tiszaújvárosban), és ha a Kövesd tavaly nem jut fel (jó ideig nem is állt feljutó helyen), akkor nem biztos, hogy fel tudja hívni magára a figyelmet. Márpedig a magyar futball jelen helyzetében egyetlen elveszített tehetség is óriási veszteség lehet. Elég csak Nagy Ádámra gondolni, hajszálon múlt, hogy Serie A-s futballista lett, és nem állt meg a futsal NB II-nél…

„A MAGYAR PÁLYÁKON NEM LÁTUNK MOSOLYGÓ FUTBALLISTÁKAT – DÁRDAI EZEN TUDOTT VÁLTOZTATNI” – CIKKÜNK HAMAROSAN JELENTKEZŐ MÁSODIK RÉSZÉBEN SALLÓI MAGYAR FUTBALLISTÁKRÓL KIALAKULT VÉLEMÉNYÉT ÉS A DÁRDAI PÁL SZÖVETSÉGI KAPITÁNY STÁBJÁBAN SZERZETT TAPASZTALATAIT MUTATJUK BE.     

 

A Nemzeti Sport digitális formában - az e-újságért kattintson ide!

2017.12.12 23:36:37

Labdarúgó NB I VINCZE ANDRÁS

NS-VÉLEMÉNY. Na, milyen osztályzatokat adott a Sport?

2017.12.13 00:02:10

Labdarúgó NB I MALONYAI PÉTER

NS-VÉLEMÉNY. Egy-két-három vereség képes szétverni a legnagyszerűbb koncepciót is, ha valahol, nálunk a futball (és a sport) végképp jelen idejű műfaj, tetézve a legrosszabbal: a jövő időt jó, ha az igeragozásnál ismerik a szakmában.

2017.12.10 21:02:48

Labdarúgó NB I nemzetisport.hu

Kezdődik a szokásos piaci körképünk, jönnek csapatonként a táblázatok – jó böngészést!

2017.12.12 14:46:40

Labdarúgó NB I nemzetisport.hu

Olvasóink segítségével idén is összeállítjuk az NB I-es álomcsapatot, keressük a legjobb edzőt is.

2017.12.12 09:18:27

Labdarúgó NB I PIETSCH TIBOR

„Meglepődtem, amikor a tulajdonos úr azért tárcsázta a számom, hogy megkérdezze, lennék-e megint a csapat edzője.”