Érthető öröm a Lokinál – veretlenül, az első helyen zárta a csapat az őszi szezont (Fotó: Szabó Mikós)

A DVSC-Teva veretlenül játszotta végig az első kört, Kondás Elemér együttese az első 15 fordulóban 11 mérkőzést megnyert és négyszer döntetlent ért el.

Nem példa nélküli a magyar élvonalban az ilyen remek szereplés, a DVSC-vel is előfordult már hasonló: a 2005–2006-os kiírásban a Supka Attila irányította Loki az őszi szezont veretlenül zárta, igaz, nem volt ennyire jó a mérlege: kilenc győzelem és hat döntetlen. Akkor – a veretlenség ellenére – „csak” a harmadik helyen állt a bajnokság felénél a Debrecen, sőt a tavaszi első fordulóban, a ZTE otthonában el is vesztette a veretlenségét (0–2), ám az utolsó kilenc fordulóban valamennyi mérkőzését megnyerte a piros-fehér alakulat, és – megelőzve az Újpestet – megnyerte a bajnokságot!

Ezt megelőzően 37 esztendővel ezelőtt, 1974 őszén fordult elő, hogy valamelyik magyar élvonalbeli csapat veretlenül zárta a félévet. A sorozatban hetedik bajnoki címére hajtó Újpesti Dózsa volt ez az együttes, amely az 1974–1975-ös kiírásban az ősszel 15 mérkőzésből 13-at megnyert, kettőt – a Videoton (1–1) és az Egyetértés (4–4) elleni találkozót – döntetlenre adott. A hat évvel ezelőtti DVSC-hez hasonlóan a 37 évvel ezelőtti lila-fehér csapat is a 16. fordulóban veszítette el veretlenségét, a Pécsi MFC-től – amely érdekes módon a szezon végén kiesett az NB I-ből – kapott ki 4–2-re. Azon a találkozón egyébként id. Dárdai Pál négy gólt szerzett, és tízes osztályzatot kapott lapunktól, a Népsporttól. Az Újpest abban az idényben megnyerte a bajnokságot, a gárda vezetőedzője a vasárnap 80. születésnapját ünneplő Várhidi Pál volt.

Ugorjunk vissza még egy évtizedet az időben, az 1966-os bajnokságig. Ez volt eddig az utolsó olyan NB I-es kiírás, amelyet veretlenül nyert meg egy csapat, jelesül a Vasas. Az angyalföldiek 26 mérkőzésükből (akkor még 14 csapatos volt az élvonal, így 26 fordulóból állt a bajnokság) egyet sem veszítettek el, 17-et megnyertek, kilencszer döntetlent játszottak.

1966-ban döntött az MLSZ a létszámemelésről, a következő esztendőben már 16 együttes játszott az NB I-ben, és a Ferencváros kiváló szerepléséről maradt emlékezetes ez az idény. Az Albert Flórián és Varga Zoltán vezérelte zöld-fehérek veretlenül zárták az első kört. Tizennégyszer győztek, csupán a Dunaújváros ellen veszítettek egy pontot (1:1), majd a 28. forduló zárásáig őrizték veretlenségi sorozatukat. Ám az utolsó két fordulóban – immár bajnokként – előbb 3:2-re kikaptak Csepelen, majd 2:1-re veszítettek Szombathelyen a Haladással szemben (a hazaiak győztes gólját Halmosi Péter édesapja, Halmosi Zoltán szerezte).

Az utóbbi több mint négy évtizedben tehát négy csapat, a Vasas (1966), a Ferencváros (1967), az Újpest (1974) és a Debreceni VSC (2005) zárta veretlenül a bajnokság első felét, és a szezon végén mindannyian aranyérmesek lettek. Lehet, hogy a mostani Loki sem kerülheti el „sorsát”?

1991 UTÁN ISMÉT NYERETLEN ŐSSZEL A ZALAEGERSZEG

Amekkora pozitívum, hogy a DVSC veretlenül játszotta végig az első kört, akkora negatívum, hogy a ZTE FC az első 15 fordulóban képtelen volt győzni! A zalaiak öt döntetlennel és tíz vereséggel állnak, és kilenc pontra – ha úgy tetszik, három nyert mérkőzésre – vannak a bennmaradást jelentő 14. helytől.

Ilyen gyatra szereplésre is volt már példa, legutóbb éppen a 2005–2006-os kiírásban, amelyet fentebb, a Debrecennel kapcsolatban már megemlítettünk. 2005 őszén a Lombard Pápa botladozott, egyetlen meccset sem nyert meg, hatszor döntetlent játszott, kilencszer kikapott. A pápaiak tavasszal lényegesen jobban teljesítettek (öt meccset meg is nyertek), ám nem tudták ledolgozni hátrányukat, maradtak a 16. helyen, és kiestek az élvonalból. Első győzelmüket egyébként a 21. fordulóban aratták, a ZTE-t verték meg 2–1-re.

Hasonlóan sanyarú sors jutott az 1991–1992-es idényben a Zalaegerszegnek. A zalai kék-fehérek az őszi szezonban csupán három pontot szereztek, három iksz mellett 12-szer kikaptak. A tavaszi folytatás is nyögvenyelős volt, az első sikerre a 21. fordulóig kellett várni (ZTE–Siófok 1–0), és a szezon végén búcsúzott az élvonaltól a gárda…

Még egy csapatot meg kell említeni az elmúlt fél évszázadból: az Egyetértést, amely kétszer is nyeretlenül futballozta végig az első kört, ám csak az egyik esetben esett ki, a második alkalommal sikerült kivívnia a bennmaradást – ez reményt adhat a ZTE szurkolóinak.

1969-ben három döntetlennel és 12 vereséggel zárta az első félévet a VM Egyetértés, amely ugyan a 16. fordulóban megszerezte első győzelmét, de a bajnokság végére egyedül az Egri Dózsát tudta megelőzni, és 15. helyezettként kiesett az NB I-ből. Négy évvel később, 1973 őszén szintén nyeretlen volt az Egyetértés az első kör végén, ám ekkor egészen más volt a helyzet, hiszen kilencszer döntetlent játszott és „csak” hatszor kapott ki, sőt nem az utolsó helyen állt. S bár első győzelmét csupán a 20. fordulóban (SZEOL AK–Egyetértés 1–3) szerezte meg, a Weimper István és Szuromi Antal nevével fémjelzett soroksári együttes végül a 14. helyen kötött ki, így bent maradt az NB I-ben. Pürroszi siker volt ez, merthogy néhány hónappal később, 1975 tavaszán megszűnt a csapat, egészen pontosan beleolvadt az MTK-ba, amely onnantól kezdve másfél évtizedig MTK-VM néven szerepelt.

Összegzésképpen írjuk le ide is: az utóbbi évtizedekben négyszer fordult elő, hogy valamelyik NB I-es csapat nyeretlenül zárta a bajnokság első felét, ebből három esetben kiesés lett a gyenge féléves szereplés vége.