Újpest: Rengeteget változott a hozzáállásom – Simon K.

– Fülig ér a szája. Ennyire élvezi az edzéseket?
– Igen, nagyon – felelte Simon Krisztián, akit az egyik hétközi edzésen látogattunk meg a Megyeri úton. – Az elmúlt években rengeteget változott a hozzáállásom, másként tekintek a labdarúgásra. Noha szenvedünk a felkészülés alatt, kifulladásig kell futni, én már ezt is élvezem. Túlságosan sok időt hagytam ki sérülések miatt ahhoz, hogy panaszkodjak. Örülök, hogy itt lehetek, hogy teljes erőbedobással gyakorolhatok. Sőt azt sem bánom, ha az edzéseken kapok egy nagyobb rúgást a lábamra. Legalább érzem, hogy itt vagyok, hogy együtt készülök a többiekkel.

– Mióta nem fáj semmije?
– Január óta. A tavasszal már több mérkőzésen játszottam, a Ferencváros ellen csereként beállva gólt is rúgtam. Sajnos utána jött egy kisebb izomsérülés, ami miatt néhány hetet újra ki kellett hagynom. De úgy voltam vele, ez még belefér, a hosszú kihagyás miatt természetes volt, hogy az izmaim így reagáltak a terhelésre.

– A nyáron négy hetük volt lazítani. Kipihente magát?
– Egy hónap sok idő. Így, hogy nem jutottunk ki a nemzetközi kupák egyikébe sem, bőven maradt időnk pihenni. A Balatonon lazítottunk a párommal, néhány barátunkkal mentünk. Köztük volt Kádár Tamás, valamint Holman Dávid és a felesége is, heten voltunk. Vitorlást is béreltünk, nagyon élveztük, jó volt kikapcsolódni.

– Amikor június végén a Megyeri úton újra találkoztak az öltözőben a társakkal, szóba került az elszalasztott Európa-liga?
– A múltat lezártuk. Az utolsó öt-hat forduló nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna, talán leeresztettünk a végére, nem tudom. Megbeszéltük, miért lehetett ez, de júniusban nem hoztuk újra szóba az elszalasztott lehetőséget. Arra összpontosítunk, ami vár ránk. A célunk egyértelmű, jövő nyáron szeretnénk, hogy rövidebb nyári szünetünk legyen, és megmutathassuk magunkat Európában. Minden más forgatókönyv elképzelhetetlen.

– Míg a legtöbb vetélytársuk külföldön edzőtáborozik, önök heteken át a Megyeri úton készülnek. Nem gond ez?
– Nem. Minden feltétel adva van, hogy fel tudjunk készülni az előttünk álló kihívásra. Hova menjünk? Ausztriába? Ahogy hallom, ott is harminchét Celsius-fok van, mindenki panaszkodik. Itthon két edzés között haza tudunk menni a családhoz, késő délután pedig jövünk vissza a stadionba.

– Hogy bírja a meleget?
– Nehezen. A strandon nyilvánvalóan könnyebb lenne elviselni. De engem most tényleg nem érdekel semmi, élvezem, hogy futballozhatok.

– Labdát azért látnak olykor a tréningeken?
– Néha igen. Az más kérdés, hogy a sok futástól alig-alig találjuk el a kaput. De nincs ebből gond, hosszú még a felkészülés, bőven van időnk formába lendülni. A bajnokságot augusztus harmadikán kezdjük, a Puskás Akadémiát fogadjuk – igaz, az angyalföldi albérletben.

– Ez mekkora gondot jelenthet?
– Sosem jó, ha egy csapat nem futballozhat a saját stadionjában, de ha a szurkolók elkísérnek bennünket a Vasas-pályára, nem lehet gond. Új stadionban játszhatunk, alighanem kifogástalan lesz a gyep. Arról nem is beszélve, hogy az Újpest néhány éve játszott már Angyalföldön albérletben, az az időszak kifejezetten jól sült el.

– Milyen lehet a formálódó Újpest?
– Egyelőre két játékos érkezett, a Haladástól Mészáros Karol és Mezőkövesdről Koszta Márk. A gerinc megvan, mindenki tudja a dolgát, Nebojsa Vignjevicset is jól ismerjük, éppen ezért talán a stabilitás lehet a legfőbb erényünk.