A szezon eddigi, egymás elleni mérkőzéseiből messzemenő következtetéseket aligha lehetett levonni, maximum azt, hogy a pályaelőny önmagában semmit sem jelent. A MiZo Sopronban nyert (71–66), az MKB pedig Pécsett vágott vissza (75–60), nem is akárhogyan. Hogy a pécsiek önbizalma ne menjen el teljesen, arról a 72–70-re megnyert Magyar Kupa-döntő gondoskodott.

Egyenlő erők küzdelmére lehetett számítani pénteken, amelyben a vendégcsapat edzője, Fűzy Ákos szerint az sem rontott esélyeiken, hogy egyik legjobbjuk, a sérült Nicole Ohlde nélkül kellett felvenniük a küzdelmet.

Nem tudni, az első percekben is megfordult-e Ohlde hiánya a pécsi szakember fejében, mindenesetre a házigazdák elhúztak, a vendégek nem nagyon találták meg a játék ritmusát. Ettől láthatóan egyre idegesebbé, majd pontatlanabbá vált a MiZo, 11–6-os soproni vezetés után aztán egy Iványi Dalma által elengedett sikeres triplával „érkeztek meg" valójában a mérkőzésbe. Viszont akkor elkapták a fonalat és a házigazdák üresjárata köszönt be. A 11–6-os hazai előnyből 15–12-es pécsi vezetés lett, de a negyed végére ismét kiegyenlítetté vált nemcsak a játék, hanem a részeredmény is. (19–19)

A Pécs a második felvonás elején is elaludt, ezt a házigazdák jól használták ki. Ezúttal azonban a Sopron nem tudott annyira meglépni, mint az elején, a vendégek gyorsan ledolgozták hátrányukat, majd átvették a vezetést is. Fej-fej mellett haladtak a többnyire kinti dobásokkal operáló csapatok, a Sopronnak azonban nagyon kellett egy fegyelmezett, zárt védekezés a negyed végén, hogy 8–0-s etappal ismét képbe kerüljön. A nagyszünetben még mindig nem dőlt el semmi. (41–40)

A harmadik negyedben abszolút egyemberes csapattá vált a Pécs, Alexandra Quigley vitte hátán az övéit, Kristi Toliver vezérletével azonban tartotta magát a Sopron, bár a házigazdák egyre inkább csupán az eredmény után futhattak. A harmadik játékrész végére ellépni látszott a MiZo. (58–63)

Sok kapkodás, dobás nélküli támadás vezette fel a feszült hangulatú negyedik negyedet. Ment a bruszt a pályán, kemény csaták voltak a labdabirtoklásért, amibe kevés látványos és pontos, góllal végződő akció fért bele. Öt perccel a vége előtt a Pécs kilenc ponttal meglépett (60–69), ekkor kezdett végképp idegessé válni a hazai együttes, nemkülönben edzője, Székely Norbert, aki ki is kérte idejét. Az utolsó szalmaszálba próbáltak meg kapaszkodni a házigazdák, akik egész pályás letámadásra váltottak.

Azonban ez sem jött be, legalábbis csak részben tudott számukra lökést adni, nyert a Pécs. (77–83)

Erőtlen és pontatlan támadójátéka miatt a címvédő Sopron lépéshátrányba került a bajnoki döntőben, az előző kiírásban még a döntőről is lemaradó Pécs pedig nagy lépést tett a honi trón felé. Csak ne kísértene a hazai pálya...