Női kosár: levonulás – ismét a Sepsi Románia bajnoka

A szezon előtt és közben minden a címvédést vetítette elő. A Sepsi SIC tradicionális riválisai közül a tavalyi döntős Gyulafehérvár anyagi okok miatt visszalépett, az 1994 és 2015 közötti időszakot domináló CSM Targoviste (11 bajnoki cím) és ICIM Arad (10 aranyérem) pedig a korábbinál kisebb költségvetéssel és szerényebb kerettel vágott neki a szezonnak.

Az új kihívó a rekordbajnok kolozsvári Universitatea, ám a 14-szeres győztes utoljára 1993-ban végzett az élen, és 2003 óta nem jutottak döntőbe. Másfél éve azonban egy helyi politikában is aktív újságíró-médiavállakozó, Liviu Alexa éppen azért kezdte el pénzelni a csapatot, hogy a sport támogatásától ódzkodó városvezetés orra alá dörgölhesse a sikereket.

A Sepsi SIC pedig hiába nyerte fölényesen, 26–2-es mérleggel az alapszakaszt, februárban becsúszott egy váratlan vereség a Román Kupa elődöntőjében (55–58 hazai pályán a Targoviste ellen), majd a finálé első meccsét meglepetésre az U nyerte meg 66–64-re a Szabó Kati Sportcsarnokban. Pedig a kolozsváriak rotációja alaposan lecsökkent a döntőre, a Sosnowiectől kölcsönkapott WNBA-bajnok irányító, Naketia Swaniernek ugyanis vissza kellett térnie Lengyelországba, két másik légiós, Adrienne Ross és Wumi Agunbiade pedig sérülés miatt nem játszhatott. Mivel az első és második, illetve harmadik és negyedik meccset egymás követő napokon rendezték, az erőnlét és regeneráció kulcskérdéssé vált a fináléban.

Ebben pedig egyértelműen jobb volt a Sepsi SIC. Ha nehezen, de behúzta otthon a második meccset (72–66), majd szerdán az első idegenbelit is (a 72–68-ra megnyert találkozón a hazai szurkolók folyamatosan magyarellenes rigmussal próbálták elnyomni a Sepsi drukkereinek hangját), mindkétszer ledarálva a mindössze hat rutinos játékossal küzdő Universitateát. A csütörtöki negyediken azonban többnyire csak futottak az eredmény után a zöld-fehérek, miközben folyamatosan a bírói ítéleteket vitatták – többnyire joggal.

Öt perccel a vége előtt, 70–64-es kolozsvári vezetésnél Zoran Mikes edző tiltakozásul le is hívta csapatát a pályáról – ennek hatására az addig csak saját csapatát biztató U-tábor azonnal a magyarokat és székelyeket kezdte útszéli hangnemben szidalmazni. A trükk azonban bevált, a közjáték után szakvezető nélkül visszatérő Sepsi SIC (Mikes második technikai hibája miatt kellett elhagyja a termet) kivágott egy 16–0-s rohamot, végül 87–76-tal húzva be a meccset és 3–1-es összesítéssel a bajnoki címet. Nem véletlen, hogy az ünneplés az öltözőfolyosón kezdődött, az egész csapat rohant Mikes után, majd az eredményhirdetés után már a szentgyörgyi tábor is lejöhetett a pályára kedvenceihez.

Mivel a kolozsváriak addigra hazamentek, ezúttal a székely himnuszt is nyugodtan el lehetett énekelni, ráadásnak pedig Az éjjel soha nem érhet véget című slágert is, csak az edzésre készülő kolozsvári férficsapat nézegette furcsán a háló nélkül maradt gyűrűt. A Horia Demian sportcsarnok leltárában veszteséglistára került felszerelés ugyanis akkor már jó félórája a szentgyörgyi csapatkapitány, Annemarie Gödri-Parau nyakában lógott.

A buli pedig alighanem egész hétvégén folytatódik majd, hiszen éppen ezen a héten zajlik Sepsiszentgyörgy hagyományos városünnepe, a Szent György Napok, ahol bőven lesz alkalom megmutatni a kupát és az érmeket.