Hazai vereségével a Targoviste kezébe került a Sopron sorsa

1. negyed

A Sopron ugyan 4–0-val kezdte a meccset, de a vendégek ébredéséhez és fordításához három perc sem kellett (6–10). Rendezni tudta azonban sorait a házigazda – mindenek előtt a védekezését –, és szorosan tapadt az előnyét a negyed hajrájáig őrzi Nagyezsdára. Mert az utolsó percnek már egállal vágtak neki a felek, hogy aztán kétpontos vendégelőnnyel fújjanak egyet (16–18).

2. negyed

Jó iramú taktikai csata zajlott a pályán, amelyben a hazaiak egyenrangú partnerei voltak a vendégeknek. Legalábbis másfél percen át, mert 20–20-as állást követően válasz nélkül maradtak az orosz pontok – volt belőlük két perc alatt kilenc –, így Székely Norbert gyorsan időt kért. Az egy sebességi fokozattal feljebb kapcsoló, helyüket sokat és gyorsan változtató Nagyezsda játékosai nehéz feladat elé állították a házigazdákat, akik viszont megkezdték a felzárkózást. Óvatos percek után mindkét palánk alatt záporoztak a pontok, és bár a védekezésüket teljesen megnyitó házigazdák a vezetést is átvették, a nagyszünetre az eredmény megfelelt a játék képének: ikszes lett (37–37).

3. negyed

Időkéréssel dúsított négy perc is eltelt, mire a játékrészben első pontjaikhoz jutottak hozzá a vendégek, 6–0-s etappal picit lélegzethez jutottak a nagy rohanás közepette a Jelena Milovanovics által vezérelt soproniak. Bár leszakítania magáról nem sikerült, tartotta előnyét a házigazda. A palánk alatti területeket kevésbé védték foggal-körömmel a pályán lévők, így elég látványos és gyors volt a mérkőzés. A nagy rohanásba aztán picit megfárasztotta magát a Sopron, így minimális különbségre felzárkózott a rivális (52–51).

4. negyed

Fej-fej mellett haladva felváltva vezettek a csapatok, egyik sem tudott a másik fölé kerekedni, megtippelhetetlen volt, mit hoz a hajrá. Illetve annyi azért látszódott: akár a büntetőzés is belefér, annyira nyílt volt a mérkőzés. A már továbbjutó Orenburg nem tette meg azt a szívességet, hogy félvállról vegye a végjátékot, rutinos játékosai presztízsnek vették, hogy ne kapjanak ki. Az utolsó öt percben már a Sopronnak kellett kapaszkodnia, majd a játékkal abszolút együtt élő, az oldalvonal mellett sasszézó Székely mester mínusz ötnél (60–65) időt kért, három perc sem volt hátra akkor. Sürgette az idő a házigazdákat, akik erőltették a támadások gyors befejezését, az előkészítetlen kinti dobásokat, az egyéni betöréseket, amelyek felemás eredményt hoztak. A végén jöhettek a büntetők, de az gyenge szalmaszálnak bizonyult (68–74).