Páratlan pályafutás hollywoodi befejezéssel: Pálinger-portré

CSERHÁTI ZOLTÁN, NEDELYKOV TAMÁSCSERHÁTI ZOLTÁN, NEDELYKOV TAMÁS
Vágólapra másolva!
2012.05.31. 21:31
null
<strong>A MOSOLY A RÉGI: A GALÉRIA MEGTEKINTÉSÉHEZ KATTINSON A KÉPRE!</strong>
Nem sokan mondhatnak magukénak hasonlóan eredményes pályafutást, mint Pálinger Katalin. Az aktív játéktól búcsúzó világklasszis kapus egész karrierje során kitűnt hozzáállásával, a befejezés pedig hollywoodi sportfilmekbe illő volt. Kézis időutazásra invitáljuk olvasóinkat, amelyben a főszereplő segítségével tekintjük át a páratlan pályafutás fontos állomásait. Az összeállítást egy galériával próbáltuk teljessé tenni.
PÁLINGER KATALIN

… a kezdetekről:
„A Balázs Béla Általános Iskolában kezdtem el kézilabdázni Takács Miklós és Róth Kálmán kezei alatt, így már tíz éves korom óta meghatározó része volt az életemnek a kézilabda. A kapus poszt kérdése egyszerűen jött, megkérdezték, ki akar beállni a kapuba, és én feltettem a kezem. Mivel ügyesnek bizonyultam, ott is maradtam. Már kiskoromban annyira megszerettették velem ezt a sportot, hogy szinte mindennél fontosabb volt."

… a játék szeretetéről:
„Fontos, hogy az ember szeresse, amit csinál, a csapattársait és azt a közeget, ami körülveszi, hiszen csak így lehet jó a hangulat. Világéletemben nagyon keményen edzettem, és mindig szerettem, ha emellett jól érzem magam a közösségben, egy igazi csapatot ez jellemez.”
… pályafutása csúcspontjairól:
„Szerencsére sok ilyen van: az 1998-as Eb bronzmeccse, ahol kezdőkapus voltam a válogatottban Farkas Andi sérülése miatt; az első bajnoki címem és kupasikerem a Dunaferrel; a 2000-es olimpia és az, hogy Bukarestben tudtunk Eb-t nyerni, és meghallgatni a himnuszt; a 2003-as vb-döntő, ahol végül nem tudtunk aranyat nyerni, de a szurkolók biztatása és szeretete máig megmaradt bennem; az itthoni folyamatos sikerek a Győrrel, és a kupaszereplések a két BL-fináléval.”
… fájó emlékekről:
„A pályafutásom kapcsán inkább a szép emlékek maradtak meg, persze voltak nehéz időszakok, mint Kulcsár Anita elvesztése, majd édesapám halála, amikor éppen Dániában légióskodtam.”
… a becenevéről:
„Semmi különös nincs a történetben, régi osztálytársam becézett még ’Pálgingernek’, innen jött a Ginger és a Gini.”
… egyetlen válogatott góljáról:
„Erre nagyon büszke vagyok, Görbicz Anitával együtt az Európa-válogatottban játszottunk a magyarok ellen, mi mindkét csapatban szerepet kaptunk. Amikor a magyar válogatottban védtem a második félidőben, akkor használtam ki a kapustársam figyelmetlenségét, aki túlzottan előre merészkedett. De ez egy hivatalos meccsen elért hivatalos gól volt!”
… a jövőbeni tervekről:
„Tízéves álmom valósulhat meg egy magánóvoda megnyitásával, emellett az anyaság is nagyon motivál, tulajdonképpen ez volt a fő indok a pályafutásom befejezése mellett. A tanulásra is lesz időm, azt pedig hogy milyen területen segítem majd a Győri ETO-t, a jövőben fogjuk megbeszélni a klubvezetéssel.”


Olimpiai és világbajnoki ezüstérem, Európa-bajnoki arany, Eb- és vb-bronz, BL-ben és EHF-kupában elért 2. hely, nyolc magyar bajnoki elsőség, hét Magyar Kupa-siker, szlovén bajnoki cím és kupagyőzelem. Három Év játékosa-díj, 253 válogatott mérkőzés.

Pálinger Katalin pályafutása sikerekben, címekben elbeszélve.

Tekintélyes.

Mondhatnánk: ilyen az, amikor a ritka tehetség kivételes szorgalommal párosul. Pálinger Katalin korszakának egész világon meghatározó kapusaként vonul vissza, és amire alighanem a leginkább büszke lehet: olyan játékosként, aki a parketten és azon kívüli személyiségével, kisugárzásával is méltó arra, hogy minden feltörekvő fiatal elé példaképként állítsák.

Példaértékű pályafutás az övé, amelyet kezdettől áthat az alázat és a tudatosság. Hihetetlen, hogy Pálinger régebben adott interjúit visszaolvasva mennyire kirajzolódik tudatosan tervezett pályafutása: már évekkel ezelőtti szavaiból kitűnik, hogy 2012 nyara lehet, lesz az az időpont, amikor abbahagyja a játékot.

A nagy álom, a visszavonulás a Bajnokok Ligája-serleggel vagy az újabb olimpiai éremmel ugyan nem jött össze számára, a pályafutása mégis kerek, egész – ő ezekért a célokért aligha tehetett volna többet.

„Márpedig én úgy vagyok vele, hogy valamiben a világ második legjobbjának lenni már valami. Székely Éva könyve, a Sírni csak a győztesnek szabad annak idején nagy hatással volt rám. Talán ezért is tudok örülni a második, harmadik vagy éppen az ötödik helynek is” – mondta még 2010 márciusában a Nemzeti Sport Magazinnak már annak tudatában, hogy két és fél évvel később felhagy a profi sporttal.

Tudatosság, realizmus, maximalizmus, alázat. A mosonmagyaróvári születésű lány nem csak gyerekként, majd feltörekvő ifistaként tűnt ki hozzáállásával, hanem egész pályafutása során. Nincs olyan mélyinterjú, hosszabb anyag pályafutásáról, amelyben elfelejtené megemlíteni szülei áldozatkészségét, illetve nevelőedzői, Róth Kálmán és Takács Miklós nevét, akiknek a segítségével megtette első kézilabdás lépéseit a Balázs Béla Általános Iskolában. Kortársaihoz képest kitűnt magasságával – vagy legalábbis ő nyújtózott a legjobban, amikor feltették a kérdést, ki akar a kapuba állni –, így került a háló elé, majd kitűnt ügyességével is, így maradt ott évtizedekre...

Nincs még 17 éves, de már véd az NB I-ben: a Szekszárd ellen mutatkozik be abban a győri kapuban, amelyben „váltótársát”, Hoffmann Beát kislányként tátott szájjal nézte. Mindössze bő tíz perc lehetőséget kap, de ezalatt véd mindent – hetest, átlövést, ziccert.

Nincs még 20, amikor 1997. augusztus 22-én, a Románia elleni mérkőzésen bemutatkozik a válogatottban. Ez az év egyébként is az áttörést jelenti nála, mert bár az elefántcsontparti junior-vb-n neki és társainak nem jön ki jól a lépés – pedig nem lehetett rossz az együttes: Siti Eszter, Lőwy Dóra, Nagy Krisztina, Kenyeres Fanni és Ferling Bernadett is ott volt a csapatban, mégis Pálinger a mezőny legjobbja… –, ám már ebben az évben ott lehet élete első nagy felnőtt világeseményén, a németországi világbajnokságon.

Az 1998-as Európa-bajnokságon már az ő vállát nyomja minden teher, amikor Farkas Andreának eltörik az ujja az osztrákok elleni bronzmeccs előtt – de bravúrok sorával megoldja a feladatot.

„Győrben már akkor is nagyon szerették a kézilabdát, remek edzők keze alá kerültem, jó csapatba, jó csapattársak mellé. Akkor már bontogattam a szárnyaimat, hiszen a korosztályos válogatottak után behívtak a felnőtt válogatottba, amely újabb fénykorát élte meg. Azt mondhatom, csak szép emlékem van az első győri évekről. Volt hogy három-négy meccsem is volt egy hétvége során, ami szintén sokat segített benne, hogy igazi jó játékossá váljak."
„Róth Kálmán valamilyen formában végigkísérte a pályafutásomat, hiszen a kezdetektől együtt dolgoztunk. Ő indított el, szerettette meg velem ezt a játékot, vele kerültem fel a felnőtt csapathoz, ahol rögtön a mélyvízbe dobott, később nagy szerepe volt a hazatérésemben, most pedig a győri elnökségben dolgozunk együtt.”


Ettől kezdve állandó tagja a válogatottnak, és gyakorlatilag kirobbanthatatlan onnét. A 2000-es olimpiai keretbe kerülésért óriási harc folyik a válogatottnál – emlékezzünk csak Lőwy Dóra és Kirsner Erika „versenyfutására” –, de az ő helye biztos. A döntőben ugyanakkor nem osztanak neki szerepet, így talán könnyebb is feldolgoznia a finálé drámai fordulatát, pláne hogy az év végén aranyat is ünnepelhet az Európa-bajnokságon.

A kontinensviadalon már ő az első számú kapus, hozzá is teszi a maga oroszlánrészét, így vezérletével 35 év után újra világversenyt nyer a nemzeti csapat – mindezt csak néhány nappal a 22. születésnapja után.

„Az első olimpiám mindenképpen emlékezetes maradt, tátott szájjal sétáltunk az olimpiai faluban Sydney-ben, éreztük mekkora dolog, hogy egyáltalán ott lehetünk. Ausztrália számomra ott van a legkülönlegesebb helyek között, ahol valaha jártam, és a második hely ellenére is pozitívan gondolok vissza rá. Úgy pedig, hogy aztán megnyertük az Eb-t, mindenképpen a legsikeresebb évemnek tartom a 2000-s esztendőt."


Hazatérve mégsem ünnepli őt mindenki felhőtlenül, hiszen az év két nagy világeseménye között klubot vált: az egy évvel korábban BL-győzelmet szerző Dunaferr több perspektívát kínál, s ezt Győrben néhányan nehezen emésztik meg. Amikor 2007-ben visszatér a kisalföldiekhez, nem is fogadja őt mindenki kitörő lelkesedéssel, de aztán ahogy az lenni szokott, a védésekkel párhuzamosan csitulnak el a Pálinger-ellenes hangok.

Az eredményesség és a fejlődés szempontjából azonban a klubváltás jó döntésnek bizonyul: a dunaújvárosiaknál töltött bő öt éves útját három bajnoki cím, két Magyar Kupa-győzelem és egy EHF-kupa-ezüst kövezi.

„Az első bajnoki címem a Dunaferrel azért is különleges volt, mert előtte sokan úgy vélték, hogy miután több meghatározó játékos is távozott a BL-győztes csapatból, a dobogón sem fogunk tudni végezni. Aztán sorozatban nyertük a bajnoki címeket, és egy remek hangulatú társaság jött össze, a mai napig szívesen emlékszem erre az időszakra is.”
„Kulcsár Anitában amellett, hogy egy fantasztikus embert, barátot és csapattársat veszítettünk el, a tudása mai napig nagyon hiányzik a beállós posztról. Az egy nagyon nehéz időszak volt, sokára tudtam magam túltenni rajta, de most már a szépre emlékszem róla: a rengeteg együtt töltött időre, sikerekre."
2000, EB-DÖNTŐ (A HAJRÁ ÉS A HOSSZABBÍTÁS)


Legemlékezetesebb mérkőzései mégis inkább a válogatotthoz kötődnek: a 2003-as horvátországi vb-n talán élete legjobb formájában véd (általános megdöbbenésre mégsem került be az All Star-csapatba), ám a döntőt nagy előnyről ismét nem sikerül lezárnia a csapatnak. Pálinger fantasztikusan véd a fináléban – annak ellenére, hogy 39 fokos lázzal vállalja a mérkőzést –, ám az időn túli hétméterest ő sem tudja hárítani, társaiból pedig a hosszabbításra teljesen elfogy az erő és a hit.

„Azzal a teherrel utaztunk ki Zágrábba, hogy tudtuk, ez a torna kvalifikál az olimpiára, így az első meccsek nem is sikerültek. Sokan már temették is a csapatot, de mi valahogy napról napra jobban összekovácsolódtunk, és egyre jobban játszottunk. Végül egy fantasztikus világverseny lett belőle, és az a hangulat a mai napig megismételhetetlen. Az egyetlen negatívum, hogy tüdőgyulladással játszottam az utolsó meccseket, és utána csak nehezen tudtam kilábalni a szövődmények miatt."
2003, VB-DÖNTŐ (AZ UTOLSÓ 10 PERC)

Ekkor már nem csak klubjában vezéregyéniség, hanem a Mocsai-csapatban is. Az athéni olimpiára nagy reményekkel utazik a válogatottal, ám a csoportkör után ismét jönnek a franciák, és a torna vízválasztó mérkőzésén, a negyeddöntőben ismét ők örülhetnek. Vigaszdíjként ismét jön az év végi, ezúttal hazai Eb és egy bronzérem – immár Kis Szilárddal a kispadon –, ami azzal együtt is szép emlék, hogy az olimpiáról amúgy lemaradt, de aztán valóságos aranykorszakot nyitó Norvégia ellen pályafutása egyik legkiszolgáltatottabb meccsét élheti át főhősünk a 15 gólos vereség alkalmával.

Nehéz időszak következik számára, 2005 fájdalmas nyomokat hagy a lelkében: ő is csapattársát veszíti el a Kulcsár Anitát ért tragédiában. Talán nem véletlen, hogy ekkor érzi már annyira a környezetváltozás szükségszerűségét, hogy harmadjára – korábban hívja a Viborg és a Slagelse is – igent mond egy dán klub kérésére, és elfogadja az FC Köbenhavn ajánlatát. A búcsú az egész idényhez hasonlóan keserűre sikerül, miután a Dunaferr a Magyar Kupát és a bajnokságot is elveszíti, s a váltáshoz fűzött reményei sem igazán „jönnek be”: bár Dániába igazolását később sem tartja rossz döntésnek, édesapja betegsége, majd halála miatt érthető mód – életében talán először – nem a kézilabda szerepel az előtérben.

Egy év után közelebb is költözik Magyarországhoz: a Krim Ljubljanában viszonylag kényelmes helyzete van, hiszen gyakorlatilag csak a Bajnokok Ligája-meccsekre kell koncentrálnia. A „természetes” szlovén bajnoki cím és kupasiker nem is igazán elégíti ki Pálinger sikeréhségét, és 2007 nyarán úgy dönt, enged a hívásnak, és „hazatér” Győrbe.

„Mindenképp ki akartam magam próbálni külföldön, így kicsit beleláttam a külföldi életbe, kézilabda-kultúrába, nyelvet tanultam, tehát sok mindent tudtam kamatoztatni ebből az időszakból. A honvágy persze idővel felerősödött, ráadásul Győrben egy olyan csapatba kerülhettem, amely már akkor is komoly célokat tűzött ki maga elé. Hiányzott már a siker, és a hétről hétre való megmérettetés, hiszen Ljubljanában a szlovén bajnokság közel sem állított akkora kihívás elé, mint a magyar. Ezzel együtt csak jókat tudok mondani a csapatról, a városról és az emberekről, egy nagyon profi klubot ismertem meg."
A GALÉRIA MEGTEKINTÉSÉHEZ 
KATTINSON A KÉPRE!
A GALÉRIA MEGTEKINTÉSÉHEZ KATTINSON A KÉPRE!

A válogatottban eközben 2004 óta csapatkapitányként vezeti a magyar lányokat. Az utolsó nagy siker a 2005-ös szentpétervári bronzérem, illetve a pekingi olimpia negyedik helye, ám emellett igazán büszke lehet rá, hogy 1997 és 2007 között sorozatban hat vb-n képviseli a magyar nemzeti színeket. 2009-ben már nem vállalja az év végi kínai fáradalmakat, ám két évvel később még megpróbál segíteni a vb-részvétel (és a 2012-es olimpia) kiharcolásában – megint csak nem rajta múlik a siker.

Második győri korszakát pedig aligha kell különösebben ecsetelni: visszatérése után minden fronton uralkodik klubjával, kupái, serlegei zöme ekkor kerül nevelőcsapata vitrinjébe. És ugyan az igazán nagy csattanó a BL-ben csak nem akar összejönni a vágyva vágyott diadallal, tesz róla, hogy visszavonulása emlékezetes legyen, hiszen utolsó meccse utolsó momentumaként időn túli hetest véd.

Ahogy a nagykönyvben meg van írva.

„Az, hogy magyar porondon egyre inkább egyeduralkodóvá vált a Győr, egy édes teher volt a számunkra. Persze a nemzetközi kupákban is nagy volt rajtunk a nyomás, a 2009-es Bajnokok Ligája-döntőt én mégis bravúrnak mondanám, azzal hogy Anita kiválása ellenére is így helyt tudtunk állni. Idén az erősítések után mindenki nagy esélyesnek kiáltott ki minket, az hogy végül egy hajszállal lemaradtunk, a sport velejárója."
„Tudatosan már előre elterveztem a pályafutásom befejezését, így már korán megfogalmazódott bennem, hogy ez lesz az utolsó szezonom, ezt időben közöltem a győri klubvezetéssel is. A válogatott esetében is úgy láttam, itt az ideje, hogy átadjam a stafétabotot. Az utolsó meccsem az ETO mezében már tényleg hollywoodi sportfilmbe illő volt, egyszer talán meg is filmesítik... Tényleg óriási dolog, hogy bajnoki címet ért az utolsó védésem, kitalálni sem lehetett volna szebben."
PÁLINGER UTOLSÓ VÉDÉSE ÉS A BÚCSÚZTATÁS


15 ÉVIG A VILÁG LEGJOBBJAI KÖZÖTTT
PÁLINGER KATALIN: NÉVJEGY
Született: 1978. december 6., Mosonmagyaróvár
Magasság/testsúly: 183 cm/72 kg
Posztja: kapus
Klubjai: Győri Graboplast ETO KC (1990-2000), Dunaferr NK (2000-2005), FCK Handball (dán, 2005-2006), Krim Ljubljana (szlovén, 2006-2007), Győri Audi ETO KC (2007-2012)
Nevelőedző: Róth Kálmán
Edzői: Vura József, Bakos István, Mátéfi Eszter, id. Kiss Szilárd, Thomas Hyle, Robert Begus, Konkoly Csaba, Karl Erik Böhn
Első válogatottság: 1997. augusztus 22., Delnice (Románia 22-23)
Utolsó válogatottság: 2011. június 11. Győr (Németország 22-27, VB selejtező)
Válogatottsága/góljai: 253/1
Legjobb eredmények: olimpia 2. (2000), olimpia 4. (2008), olimpia 5. (2004), vb-2. (2003), vb-3. (2005), vb-5. (1999), vb-6. (2001), vb-8. (2007), vb-9. (1997), Eb-1. (2000), Eb-3. (1998, 2004), Eb-5. (2002, 2006), Eb-8. (2008), Eb-10. (2010), BL-2. (2009, 2012), EHF kupa-2. (1999, 2003), szuper kupa-2. (2006), 8x magyar bajnok (2001, 2003, 2004, 2008, 2009, 2010, 2011, 2012), 7x MK győztes (2002, 2004, 2008, 2009, 2010, 2011, 2012), év játékosa (2003, 2004, 2010), szlovén bajnok (2007), szlovén kupa győztes (2007), Európa-válogatott (2008)



Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik