Nagy gondban van, de kitart a Hunnia

„Nem is tudom, hol kezdjem… – sírta el magát Varga Márta. – Nekem rettentően sokat jelentett a Hunnia, amelynek a fejlődését, épülését, érését naponta láttam, s éreztem, van értelme a munkának, lehet bízni a becsülettel, szorgalmasan edző fiatalokban. Sajnos, erről már csak múlt időben tudok beszélni, mert kedden elpattant a húr. A csapatgyűlésen kénytelen voltam bejelenteni, nem vállalom tovább az együttes edzését, mert kilátástalannak látom a helyzetet.”

Az edző a Nemzeti Sportnak elmondta, a pénzügyi nehézségek arra kényszerítették a vezetőket, hogy felajánlják a játékosoknak: fele fizetésért folytassák. Csakhogy hónapok óta nem kaptak a lányok fizetést, akadt, akinek a bérlakását is el kellett hagynia.

„A szívem hasad meg a csapatért, de ilyen körülmények között szakmailag és morálisan vállalhatatlannak tartom a folytatást – folytatta Varga Márta. – Három és fél hónap jó hangulatú, szorgos munkája van a Hunniában, amelynek a jövőjéért a történtek ellenére is nagyon aggódom. Talán megmenekül a klub, de egyelőre csak az ifjúsági és a serdülőcsapatra alapozhatnak a vezetők. A saját jövőmről sincs elképzelésem, és azt se tudom, hogy a távozó játékosok hol keresik holnaptól a kenyerüket.”

A Hunnia keretéből csak Selenka Szilvia, Lázár Szilvia és Kószó Andrea maradt a csapatban, ezért szerdán Békéscsabán többségében ifistákkal áll ki az együttes.

Nehéz órákat élt át Miltényi Zoltán, a klub bizakodó ügyvezetője is, aki a gondok megoldásán fáradozik, s azt reméli, kitart a Hunnia.

„Már napokkal ezelőtt beszélgettem a játékosokkal és az általam nagyon tisztelt és szeretett Varga Mártával, s valamennyiüket arra kértem, gondolják át, van-e türelmük, kitartásuk addig, amíg ráncba szedjük a pénzügyeinket – mondta a Nemzeti Sportnak a Hunnia KSK első embere. – A lányok többségének azonban elfogyott a türelme, s ezt is megértem. A legutóbbi ajánlatom az volt, hogy úgynevezett félprofi státusban maradjanak, vagyis munka mellett kézilabdázzanak, mert ha így folytatják, akkor kitart a költségvetésünk az idény végéig. Ez egyébként igaz arra a helyzetre is, ha ifikkel kell folytatnunk a bajnokságot. Az edzőtermünk továbbra is az Építők-csarnok marad. Egy dolgot mindenképpen el akarunk kerülni, a visszalépést az NB I-es küzdelmektől.”

Arra a kérdésre, hogy miért került a szakadék szélére a Hunnia, hosszan válaszolt Miltényi Zoltán. Mondandója lényege azt volt, hogy a klub sajnos a politika áldozata, ugyanakkor nem tagadta, a vezetők néhány hibás döntése is rontott a csapat helyzetén.

„Jogtalanul támadták a csapatot bizonyos politikai erők, amelyeknek a hangját felerősítették az őket kiszolgáló médiumok – vélekedett Miltényi Zoltán. – Ez a mesterségesen gerjesztett hangulat sajnos kedvét szegte több támogatónknak, holott sokszor hangoztattuk, a csapatnak semmi köze a politikához. Temérdek, idő, pénz és fáradtság fekszik a klubban, amelyet megmaradó és reménybeli szponzorainkkal nem engedünk elveszni. Az utánpótlás-nevelést, az általános iskolás tehetségek foglalkoztatását, amelyre megvan a pénzünk, továbbra is az egyik legfőbb feladatunknak tekintjük, s a Hunnia jövőjét ezekre a fiatalokra szeretnénk alapozni.”