– Várja már a keddet?
– Igen, kicsit izgatott vagyok – válaszolta a Nemzeti Sport kérdésére Karl Erik Böhn.
– Mire számít?
– Hogy a magyar szövetség erre hivatott testülete döntést hoz.
– Méghozzá a női szövetségi kapitányi posztról. Öné lesz a pozíció?
– Nem tudom. Három jelölt van, Hajdu János, Kovács Péter meg én, ha igaz, közülünk kerül ki a szövetségi kapitány. Persze remélem, rám esik a választás. Óriási megtiszteltetés és igazán szép, nemes feladat lenne.
– Korábban azt mondta, egy előzetes meghallgatáson bemutatta terveit a szövetségben. Mik az elképzelései?
– Nagy dolgokra ne számítson. Felvázoltam, hogyan képzelem el az edzéseket, a versenyeztetést, a válogatott programját, szóval átfogó tervet készítettem a saját filozófiám alapján – benne mindazzal, amit én a sportágról gondolok.
– Gyökeresen más ez, mint, ami Magyarországon megszokott?
– Nem hiszem. A magyar kézilabda elismert és hatalmas hagyományokkal büszkélkedik, nem kell a feje tetejére állítani. Ugyanakkor még csak hat hete vagyok itt, ennyi idő alatt értelemszerűen nem térképezhettem fel teljesen a sportág magyarországi helyzetét, viszonyait.
– Eddig mit látott, nagy a baj?
– Ugyan már! Gondoljon vissza a decemberi Európa-bajnokságra!
– Muszáj?
– Csak azért említem, mert ott például tíz perccel csapatuk utolsó, Svédország elleni meccsének vége előtt még reális esélyük volt rá, hogy bekerüljenek a legjobb négy közé. Szóval van potenciál a válogatottban, és sok az ügyes, tehetséges játékos. Ott vannak a győriek, nagyon jó benyomást tett rám a Ferencváros is, és megismerkedtem már a többi csapat közül is jó néhánnyal.
A SZAKEMBERREL KÉSZÜLT INTERJÚ TELJES SZÖVEGÉT A HÉTFŐI NEMZETI SPORTBAN OLVASHATJA!
