Elek Gábor: Ha a következő idényt el tudjuk kezdeni kis csúszással ősszel, összetehetjük a két kezünket

–Mivel üti el az időt mostanában?
– Mindig van mit csinálni, arról nem is beszélve, hogy van egy kilenc hónapos kisfiunk, akinek most Kánaán, hogy itthon vannak a szülei – válaszolta Elek Gábor, a Ferencváros női kézilabdacsapatának edzője. – Megvagyunk, de azért hét közben néha kissé depresszióssá tud válni az ember. A napokban már nekiálltam a német válogatott mérkőzéseiből összevágott videókat készíteni, szétszedem a három új nyári érkezőnk, Emily Bölk, Alicia Stolle és Julia Behnke jó és rosszmegmozdulásait, hogy lássam, min kell változtatni vagy erősíteni majdnáluk.

– Szakmailag nézve létezik rosszabb egy edző és a játékosok életében a jelenlegi szinte teljes tétlenségnél?
– Nem is a tétlenség a rossz, hiszen eléggé fáradt volt mindenki, az első egy-két hét nem esett rosszul, jó volt kicsit pihenni. A bizonytalanság az, amit nehéz elviselni. Mikor lesz ennek vége? Mikor kerülhetnek vissza a megfelelő és elvárható, az élsportra alkalmas állapotba a játékosok? Nem tudunk tervezni. Maradjunk annyiban, hogy az európai szövetség tervét a nemzetközi sorozatok júniusi folytatására egyelőre csak a vágyak megfogalmazásának érzem... Ha a következő idényt és bajnokságot – hangsúlyozom, a következőt! – el tudjuk kezdeni kis csúszással ősszel, akkor összetehetjük a két kezünket.

– A jelenlegi kiírásra tehát keresztet vethetünk?
– Ahhoz, hogy a játékosokat a testi épségük kockáztatása nélkül mérkőzésre alkalmas állapotba hozhassuk, minimum öt-hat hét kell az esetleges folytatás előtt. Nem az én feladatom értékelni a kialakult helyzetet, de véleményem van róla. Én biztosan afelé mennék, hogy amennyire csak lehet, a következő idényre figyeljünk, ne pedig a mostani évad toldozgatására-foldozgatására.

– Maradva a jelenlegi kiírásnál, mi ugrik be önnek először az eddigi szereplésük kapcsán?
– A tanulságok. Voltak most is jó pillanatok, de nem ez volt a csúcsidényünk. Tartoztunk neki ennyivel, hiszen sokat tett a klubért, de Nerea Pena szerződéshosszabbítására és döntésére nagyon sokat vártunk tavaly év elején, és a távozása után kifutottunk az időből, hogy pótolhassuk őt. Ennek hatásait is nyögtük. Szerencsénk sem volt, a lehető legerősebb csoportba és középdöntős ágra kerültünk a Bajnokok Ligájában, miközben az elmúlt éveket tekintve talán most mutattuk fel a legkisebb játékerőt. Olyan kudarcélményeket hurcoltunk magunkkal, amilyeneket nem kellett volna. Ezek a sarokpontok, és e tapasztalatokból nagyon sokat tanultunk.

– Az elmúlt hónapokban volt olyan pillanat, amikor úgy érezte, hagyni kellene az egészet a fenébe?
– Ilyen nálam nagyon ritkán van, mindig a megoldásokat igyekszem keresni. Ebben az idényben sem csináltunk semmit rosszabbul, lelkileg volt gyengébb a csapat, emellett borzasztóan hiányzott a rutin is. Ezt az évadot tartom a második leggyengébbnek a 2010-ben elért bajnoki ötödik helyezésünk után.

– Kétezernyolc nyara óta irányítja az FTC-t, a következő lesz a tizenharmadik idénye a csapat élén. Mennyit változott ezalatt?
– A játékosgenerációk és maga a játék, a sportág is sokat változott, de ebben semmi problémát nem látok. Az igénybevétel sokat módosult, már nagyon nem tartom elképzelhetőnek, hogy szinte hét-nyolc játékost forgatva nyerjél nemzetközi kupát, mint ahogy tíz éve mi nyertünk. Én is sokat változtam szakmailag és emberileg is. Nyugodtabb emberré váltam, az évek során pedig szépen rakódtak egymásra a szakmai tapasztalatok és a módszerek.

– Mit vár a következő idénytől? – feltéve, ha rendben elindul.
– Ebben nagyon óvatosnak kell lennünk. Jó és bő állományunk lesz, tapasztalatban is jobban állunk majd, elvégre csak nőnek a „gyerekek”. Fontos, hogy a létszám miatt senkit sem kell kizsigerelni.

– Mi lesz, ha a jelenlegi állásnak megfelelően a Győr és a Siófok mögött harmadikként zárnak az NB I-ben, és nem indulhatnak a BL-ben ősztől?
– Mérkőzéseket akkor is játszanunk kell... Tény, BL híján valamivel kevesebb meccsünk lesz, és valljuk be, vastagon benne van, hogy nem tudunk a Bajnokok Ligájában indulni a következő idényben. Nem kérdés, a BL mégiscsak a BL, mindenki abban a sorozatban akar sokat játszani. Nem szeretném, ha félreértenék a szavaimat, de annak is meglesznek az előnyei, ha elúszik a BL-indulás, hiszen több időnk marad dolgozni. Mert egyelőre talán a Jóisten sem tudja, mikor tudjuk újra elkezdeni a munkát vagy az alapozást az új idényre.