Történelmet írtak a franciák és nem szándékoznak letenni a tollat, minden sorozatban címvédésre törnek (Fotó: Reuters)

„A horvátok néhány labdánál szerencsések voltak, de tudták, hogy ezzel még nem lehet minket megfogni. Sokáig három-négy góllal is vezettünk, de amikor a horvátok feljöttek kétgólos különbségre, mi akkor sem vesztettük el a hitünket a játékban. Szükségünk volt erős védelmünkre, és hogy tartsuk a ritmust, mert ellenfelünk megpróbált minket lassítani" – értékelte a döntőt Nicola Karabatic, a franciák egyik világklasszisa, akit ismételten beválasztottak a torna All Star-válogatottjába. Az irányítóként és átlövőként egyaránt gólveszélyes játékos azt is elárulta: nem tud különbséget tenni az eddigi világversenyeken aratott győzelmeik között, hiszen mindet kemény munka árán szerezték meg.

KATTINTSON A KÉPRE, ÉS TEKINTSE MEG A DÖNTŐRŐL KÉSZÍTETT KÉPGALÉRIÁNKAT!

„Egy nagy tornát mindig nehéz megnyerni, ezúttal sem volt másként, de végül sikerült és történelmet írtunk – örvendezett Thierry Omeyer, a franciák ugyancsak világklasszis kapusa. – Amit ezen a tíz napon csináltunk, az nagyszerű. Nem kezdtünk jól, de talán jobb gyengébben kezdeni és jól folytatni, mint fordítva. Ausztriában kemény pillanatokat kellett átélnünk, de sikerült együtt maradunk."

„Ma a francia csapat történelmet írt, jobb csapatunk van, mint a legendás svéd együttes" – nyilatkozta Didier Dinart, akinek aligha kellett volna ennél szerényebben fogalmaznia. Azt azért elismerte a kőkemény védő: a torna elején sok bírálatot kaptak, de képesek voltak kijavítani hibáikat, önkritikát gyakoroltak, amely meghozta az eredményt.

A franciák ebben a felállásban olimpiát (2008), világbajnokságot (2009) és immár két Európa-bajnokságot tudtak nyerni (2006, 2010), a svédek olimpiákon csak ezüstéremig jutottak – igaz abból hármat (1992, 1996, 2000) őriznek otthon –, vb-t a '90-es években kétszer (1990, 1999), Eb-t négyszer (1994, 1998, 2000, 2002) nyertek.

„A horvátoknak nem lehetett könnyű egy olyan válogatott ellen játszani a döntőben, amely két éven át csak legyőzte őket. Viszont a mi sportágunkban minden esztendőben van egy világverseny, tudjuk, hogy a horvátokkal a jövő évi vb-n is számolnunk kell" – szaladt előre az időben Luc Abalo.

A L'Equipe hétfői számának címoldalát adta az Eb-győzteseknek

A legutóbbi olimpián 23-19-re, a vb-n 24-19-re nyertek a franciák a horvátok ellen, a széria most újabb értékes sikerrel bővült, amelynek nyomasztó utóhatását a vesztesnek tovább kell vinnie magával.

„Mindenki minket akart legyőzni és minden ellenfél ellenünk nyújtotta a legjobb játékát. Mi viszont egyetlen meccset sem vesztettünk, az utolsó négyet pedig úgy nyertük meg, hogy végig a mi kezünkben volt a mérkőzés" – mondta Jérome Fernandez, majd hozzátette: a maximális motivációval fognak elutazni a 2011-es, svédországi világbajnokságra, méghozzá a címvédés reményében. Távlati céljaik között azonban már most az újabb olimpiai győzelem lebeg, a kiválóság pedig nem volt rest kimondani: a dupla tripláért hajtanak.

„Nagyon büszke vagyok a csapatra és arra, hogy ilyen nagy örömet szereztünk Franciaországnak – lépett túl az egyszerű sportsikeren, a „szimpla" Eb-győzelmen a francia sikerkapitány, Claude Onesta. – A francia válogatott a sporttörténelmi sikerén túl lelki erejével, a szolidaritással, a kohézióval megható élményt szolgáltatott a sportot figyelemmel követő és azután kevésbé érdeklődő közvéleménynek egyaránt, hiszen az emberek a győzelmek mellett ezeket az érzelmi pluszokat kiváltó dolgokat is szeretik átélni. A sikernek ugyanis csak úgy van értelme, ha azt meg tudjuk osztani az egész országgal. Az emberek megtalálják a sportban az érzelmeket, az örömöt és a testvériséget, és boldogok lehetünk, hogy ezt a pillanatot mi hoztuk el számukra."