A szlovénok érmébe került a második félidei „lefagyás”

A csalódott csapatok csatáján nagy harcot lehetett várni, mert bár a horvátok esélyesebbnek tűntek, a szlovénok számára a bronzérem megszerzése rendkívül sokat jelentett volna, és az extramotivációnak köszönhetően nem tűntek esélytelennek a rivális legyőzésére.

Az első gólt a fehér mezben szereplő Szlovénia, név szerint Gasper Marguc szerezte, ám a horvátok Domagoj Duvnjak irányításával átvették a vezetést, és egy-két gólos előnyüket tartották is a folytatásban.

Az Uros Zorman vezetésével támadó szlovénok színesen játszottak, több akciójukkal meglepték Slavko Goluza válogatottját, ugyanakkor a kreatív játékba gyakran csúszott hiba is, a horvátoknak így hiába ment kevésbé a felállt fal elleni játék, lerohanásaik révén – elsősorban Ivan Cupicnak köszönhetően – jól álltak, és ellensúlyozni tudták a szlovénok 75 százalékos (!) első félidei lövési hatékonyságát.

Szünetben egy góllal vezettek a horvátok, ám az első harminc perc alapján nem tűntek egyértelmű befutónak. Mégis sima lett a meccs. Jure Dolenec a második játékrész első percében egyenlített, ezt követően azonban tíz percig képtelenek voltak Mirko Alilovic kapujába találni a szlovénok, ezzel pedig – mivel a horvátok időközben hétszer is beköszöntek – gyakorlatilag eldőlt a mérkőzés.

Vid Kavticnik vezérletével próbáltak közelebb kúszni ugyan a fehér mezesek, ám a felzárkózási hadműveleteket rendre visszaverték Duvnjakék, főleg hogy a mérkőzés végére Marko Kopljar megrázta magát, és a jobbátlövő is megszórta az ellenfelet.

Horvátország 31–26-ra győzött, és a tavalyi Eb-hez, illetve olimpiához hasonlóan újabb bronzéremmel gazdagodott Slavko Goluza vezetésével.