A szélsők pofátlansága - a legnagyobb „cunderkirályok”

Vágólapra másolva!

2013.01.18. 19:17

Címkék

Még a férfi kézilabda-világbajnokság magyar–ausztrál meccsén történt... Az indítást követően Császár Gábornál a labda – ebből sejteni lehetett, hogy az akció aligha végződhet rosszul –, a zseniális kezű és szemű irányító tökéletesen veszi észre, hogy a túloldalon teherszállító repülőgép módjára elrajtoló, ám ennek megfelelően már a félpályánál megállíthatatlan lendülettel érkező Krivokapics Milorad nyújtja a magasba a kezét. Az irányító teljesíti a kérést, és az ideiglenes jobbszélső a lehető legjobb ütemben kapja a labdát, s már tudni lehet, hogy gól lesz az ellentámadásból. De milyen! Az isteni Krivó átveszi a labdát, majd repül, kivár és még mindig kivár, s mikor már csak két méterre van a kapustól, laza csuklómozdulattal a labdát a földre pattintva teker a hálóba. Micsoda cundergól! De mi az a cunder? És mi a titka? Cikkünkben ennek is utánajárunk!

De mi is az a cunder? A kézilabda-rajongóknak aligha kell elmagyarázni a szakzsargont, ám a tisztánlátás végett azért álljon itt az azonos nevű kézisuli egyesület kiváló meghatározása a cunder.net-ről!

A cunder (zunder) német eredetű kézilabdás kifejezés. Alkaros csavart lövést jelent a kézilabdában, melyet főként a hatos fölé beugrásból hajtanak végre, nem erőből, inkább amolyan „szemtelen elpörgetés” a kapus mellett, mely nagyon hasznos például szélre kiszorított helyzetből – vagy ha a csapat már a közönségnek játszik, mert nagyon látványos. Pszichésen a gólt kapó kapust megviseli, így lélektani hatása is van – kicsit megalázó. Lényegében úgy zajlik, hogy a szélről beugró játékos az erős lövés kivédésére beállt kapus mellett egy kifli alakú gyenge labdapattintással a labdát a hálóba küldi a kapus külső lába mellett.

Aki fogott már (kézi)labdát a kezében, tudja, a szimpla leírás ellenére nem könnyen kivitelezhető mozdulatról van szó. Akció közben, nagy sebességgel repülve, az ellenfél által gyakran megzavarva egyáltalán nem ujjgyakorlat, igaz, válogatott szinten minden szélső tudja a technikát, gyakorlatilag alapkövetelmény – lásd: még az ausztrálok is dobtak ilyen gólt Tatai Péternek –, amelynek művelését a legügyesebbek gyakorlatilag a tökély szintjére emelték.

A nyolcvanas évek egyik legnagyobb klasszisát, Iváncsik Mihályt gyakran még napjainkban is úgy emlegetik, mint a cunderkirályt. A témát körüljárva természetesen megkerülhetetlen volt a korábbi világválogatott – aki gyermekei kézilabdával átitatott nevelésével a nemzeti csapat utánpótlásáról is kiemelkedő módon gondoskodott – megkeresése, tehát: milyen a jó cunder?

„A cunderhez elengedhetetlen, hogy megfelelő legyen a szituáció. Bármilyen furcsa, az a jó, ha fault közeli vagy kicsit faultos a helyzet, ugyanakkor ennél a dobásfajtánál is elengedhetetlen a lendület, hogy minél nagyobbra tudja növelni a szöget a szélső.”

A szakkönyvekben még az is áll, hogy a játékos minél magasabbra rugaszkodjon el, mert ezzel időt nyer a trükkhöz. A kapus az emelkedés legmagasabb pontjánál számít a (többnyire erős) lövésre, ilyenkor kell a lába mellé csűrni a labdát. A német szakirodalom megkülönböztet még ellencundert is, ez az, amikor nem dobó kéz felől, hanem az ellentétes oldalon kerüli meg a labda a kapust. Érdekesség egyébként, hogy – amint azt az alábbi videó is alátámasztja – a németek alapvetően nem is a Zunder (gyújtós), hanem inkább a Dreher (csűrés, sodrás) kifejezést használják a mozdulatra.

CUNDER-TECHNIKA

ELLENCUNDER HETESBŐL

Iváncsik Mihály már gyerekkorában is rengeteget gyakorolta a cunderezést, de azt mondja, felnőtt szinten időbe telt, amíg rendszeresen be merte vállalni az alkalmazását, s ennek több oka is volt.

„Először is ez olyan, amit rengeteget kell próbálni, gyakorolni, amíg hiba nélkül, magabiztosan megy minden meccsszituációban. Figyeltem a jugoszláv, román technikát, ahol ez jellemző volt, de eltelt három-négy év, míg elő mertem venni. Az edzők eleinte bosszankodtak, néha még ha bement, akkor is, de olimpián is volt olyan szituáció, amikor a padon ülők a fejüket fogták, hogy döntetlen környékén cunderezek. Gyakran a szemünkre hányták, hogy »meggyalázzuk« a kapusokat, ám erről nem volt szó, ez egyszerűen egy technikai kivitelezés, ami adott szituációban a legkézenfekvőbb. Azóta elterjedtebb lett, de öregfiúk meccsen még ma is tudnak csúnyán nézni a kapusok egy cunder után” – mondta az 53 éves szélső, aki olykor még ma is „helyreteszi” a hálóőröket.

A vb-ezüstérmes szélsőnél adódik a kérdés: vajon három élvonalbeli fia közül ki sajátította el legjobban a technikát? „Gergő nem nagyon alkalmazza, évente egyszer ha előveszi, de inkább más lövésfajtákat választ. Tomika már gyakrabban és jól is csinálja, de a legkisebbik fiam, Ádám is nagyon ügyes benne – mondta Iváncsik, aki a németek néhány éve visszavonult „ördögfiókájára”, Stefan Kretzschmarra emlékezett a nagy cunderkirályok közül. – No, igen, remek csukóval rendelkezett, egyszerűen gátlástalan volt. Nem tudok rá jobb szót mondani, amit ő művelt, az gátlástalan volt. Persze csakis kapusszemmel.”

KRETZSCHMAR-GÓL A RÖVIDBE

A polgárpukkasztó Kretzschmar azonban nem az egyetlen játékos, aki trükkös megoldásai, köztük cunderei miatt vált ismertté. Az alábbi összeállítás – mely messze nem a teljesség igényével készült, már csak az interneten fellelhető, a többi sportághoz képest viszonylag csekély számú videó miatt is – az elmúlt évek legjobbjainak egy-egy pillanatát mutatja be.

Hogy mást ne mondjunk, a 2000-es évek német válogatottjának a másik oldalon, jobb szélen volt meghatározó tagja Florian Kehrmann, akinek egyik, athéni olimpián dobott gólja máig feltűnik német összefoglalókban, nem véletlenül.

DADOGÓS KÁPRÁZAT KEHRMANNTÓL

Nemcsak a németeknek vannak azonban bámulatos technikával megáldott, szélvészlábú „vonalmenői”: a spanyol válogatottból napjainkra ugyan már kikopott Juanin García, ám ő is azon szélsők közé tartozik, aki gyakorlatilag minden pozícióból képes betalálni. Nagyon is aktív azonban Luc Abalo, az atletikus francia talán napjaink legjobb jobbszélsője, aki Iváncsik Gergőhöz hasonlóan elsősorban rendkívül dinamikus, erős és pontos lövéseiről ismert, ám nem egyszer bizonyította, ha szükséges, a földi halandó számára lehetetlen mozdulatra is képes.

JUANIN GARCÍA CSUKLÓGYAKORLATA

EZT CSINÁLD ABALO UTÁN! (1:20-tól)

Persze a franciáknál van hagyománya a cundernek, ott, ahol éveken át Jackson Richardson kápráztatta el rendre a kézilabdafanokat, a „kis Abalók” is fogékonyabbak lehettek a trükkökre. Richardson ráadásul alapvetően nem is szélső volt, ám kiszámíthatatlansági faktorával alighanem legfeljebb az ugyancsak középen számításba vett Talant Dusebajev vetekedhetett legszebb éveiben.

EGY RICHARDSON-SZIPORKA A SOK KÖZÜL

Igazságtalan lenne azonban, ha csak a férfiak legtechnikásabb szereplőit emelnénk ki, vegyük csak az elmúlt év női legjobbjának választott brazil Alexandra do Nascimentót! Vagy Görbicz Anitát, aki legalább olyan varázsló a szebbik nem mezőnyében, mint Richardson volt annak idején a férfiaknál. De a virtuóz technikának női vonalon is vannak magyar hagyományai, a kommentátor Ágai Kis András „Egy kis cunder! Egy kis bemutató itt az olimpiai bajnoki döntőben!” felkiáltása például bizonyára sokak számára emlékezetesen és a 2000-es olimpiai döntő végeredménye miatt ambivalensen cseng a mai napig– persze Lőwy Dóra gólja minden körülmények ellenére szemkápráztató.

DO NASCIMENTO VILLANÁSA

GÖRBICZ-BEMUTATÓ CUNDEREKKEL SZÍNEZVE

LŐWY DÓRA CUNDERE SZOMORKÁS KÖNTÖSBE CSOMAGOLVA (3:00-tól)

Végezetül zárjuk a sort egy, a szemtelensége miatt a különleges találatok közül is kilógó góllal: egy svédcsavaros (ellen)cunder – büntetőből. Hát, kedves Havard Tvedten, alighanem egy vehemensebb kapusnál emellé pofon járna!

JOGOS TVEDTEN BOCSÁNATKÉRÉSE