– Miért most érezték úgy, hogy itt az ideje közleményt kiadni?
– Túl sok minden gyűlt össze. Azt, hogy a Győr második csapatot tervez indítani a bajnokságban, régóta halljuk és ellenezzük. Aztán a minap mindkét korosztályos válogatott élére győri kötődésű edzőt neveztek ki, végül pedig a Nemzeti Sport csütörtöki számában megjelent a hír, hogy Karl Erik Böhn nemcsak a válogatott szövetségi kapitánya lehet, hanem az ETO edzője is. Ennyi minden együtt – ez már tendencia.
– Miféle?
– Egyirányú folyamat látszik kiteljesedni a női kézilabdázásban. Meghatározó szerepre tör a Győr, egyfajta dominancia van kialakulóban, amelynek az előbbiek a látható jelei.
– Vagyis vannak láthatatlanok is?
– Úgy látjuk, igen, de ezt hagyjuk is, csak bizonyítható, konkrét esetekkel foglalkozunk.
– Akkor maradjunk a látható észrevételeknél. A juniorválogatott szövetségi kapitánya a győri Róth Kálmán, segítője a ferencvárosi Golovin Vlagyimir.
– Egészen más a vezetőedző, mint a másodedző, ezt talán nem kell hangsúlyoznom. És nem az edzők személyével van baja a Ferencvárosnak, csak azt érezzük túlzásnak, hogy az ifi- és juniorválogatottat is győri tréner kapta meg, és most úgy tűnik, a szövetségi kapitányból is győri edző lehet.
– Ez utóbbi nem győri belügy?
Ha az ETO bárki mást választ vezetőedzőnek, akkor az. De a nemzeti csapat kapitánya a mi játékosainkkal is dolgozik, és ha az illető egyben klubedző is, abból konfliktusok, ellentétek alakulhatnak ki – azok pedig sem a magyar kézilabdát nem szolgálják, sem az érintetteknek nem tesznek jót. A Ferencváros eddig is amellett volt, amit a szövetség és annak elnöke is képviselt, azaz hogy független, főállású szövetségi kapitány dolgozzon a nemzeti csapat mellett. Most sem szeretnénk ennél többet.
– Az, hogy a Győr második csapata esetleg feljut az NB I/B-ből, és két ETO lesz az első osztályban, miért veri ki önöknél a biztosítékot? Elvégre mások előtt is adva van ugyanez a lehetőség.
– Épp ez az. Ligaüléseken, más fórumokon is felszólaltunk már a terv ellen, mert semmilyen szempontból sem tartanánk jónak, ha mondjuk három Győr, három Fradi meg három Debrecen indulna az NB I-ben. A kézilabda országos lefedettsége a legfontosabb, hogy minél több helyen legyen első osztályú csapat és ne tegyük tönkre az utánpótlás-nevelő műhelyeket. Nem szeretnénk, ha a magyar kézilabda is Ausztria vagy Szlovénia sorsára jutna, ahol mostanra gyakorlatilag egycsapatos lett a bajnokság.
– A közleményükben az áll, hogy várják az aggályaikat eloszlató intézkedéseket. Egész pontosan mire számítanak?
– Egyrészt semmi esetre sem szeretnénk, ha a Győr több csapatot is indíthatna, másrészt azt szeretnénk, hogy a szövetségi kapitány továbbra is független, főállású edző legyen.
– Akkor sem, ha a kézilabda-szövetség szabályosan megválasztott, legitim elnöksége végigjárva a megfelelő döntési folyamatot, jogszerűen így dönt?
– Nézze, ez olyan kérdés, amelyért és amely ellen is lehet tenni a szövetségben. Ha jól tudom, jelenleg a szabályok sem adnak lehetőséget arra, hogy egy klub két csapattal induljon, és a szövetség sem támogatja az elképzelést.
– A közlemény szerint ha mindezek nem valósulnak meg, a Ferencváros bojkottálni fogja a nemzeti csapatokat.
– Ez nem igaz.
– Idézem: „Reméljük, minden érintett mérlegeli és elfogadja érveinket, és ebben az esetben nem kényszerülünk abba a roppant sajnálatos helyzetbe, hogy mérlegelnünk kelljen a ferencvárosi játékosok válogatottbeli szerepvállalásának lehetőségeit.” Bojkottfenyegetésként hangzik.
– Nem az. Az egész közlemény már egy válaszlépés a kialakult szituációra, és meglátjuk, milyen akciók követik. Ha odajut a helyzet, majd ismét reagálni fogunk ezekre. Nem fenyegetőztünk, csak jeleztük, hogy nem szeretnénk, ha olyan helyzetbe hoznának minket az érintettek, hogy az említett lépéseket egyáltalán fontolóra kelljen vennünk.
– Hisz a közlemény hatásában? Nem pusztába kiáltott szavak ezek?
– Meglátjuk. Úgy éreztük, szót kell kérnünk az általunk tapasztalt tendenciák miatt, és azt gondolom, a Ferencvárosnak joga és kötelessége is megtenni ezt. Hogy igazunk van-e, azt majd az élet dönti el – ki fog derülni, mások mit látnak, hogyan gondolkoznak ezekről a kérdésekről. Mi felemeltük a szavunkat, vagyis megtettük, amit a kötelességünknek éreztünk.
A HÉTFŐI NEMZETI SPORTBAN MEGSZÓLAL AZ ÜGY KAPCSÁN KARL ERIK BÖHN ÉS AZ ETO ELNÖKE, KELECSÉNYI ERNŐ IS, VALAMINT ELOLVASHATJÁK AZ MKKSZ EDZŐBIZOTTSÁGÁT VEZETŐ NÉMETH ANDRÁS VÉLEMÉNYÉT A KÖZLEMÉNYRŐL.
