HIRDETÉS
NEDELYKOV TAMÁS, CSERHÁTI ZOLTÁN 2013.05.29 11:35 Frissítve: 2015.03.30 02:12

A balkezesek „királynőjének” útja Kragujevactól Győrig - Bulatovics-portré

Immár hivatalosan is a Győri Audi ETO KC játékosának tekinthető Katarina Bulatovics. Érkezésével újabb olyan kézilabdázóval bővül a zöld-fehérek kerete, akit a posztján egyértelműen a világ legjobbjai között tartanak számon. Írásunkban kísérletet teszünk a mára montenegróivá lett szerb lány eddigi pályafutásának felvázolására, Kragujevactól Győrig – az érintett segítségével. Milyen poszton kezdett? Ki a példaképe? Hogyan élte meg a BL-sikereket? És a valceai időszakot? Portré.

Bulatovics is nagy szenvedéllyel éli meg a meccseket (Fotó: Reuters)

 

A JOBBSZÉLTŐL A DÁNIAI KALANDIG

Katarina Bulatovics élete egy százötvenezres szerb – akkor még jugoszláv – városból, Kragujevacról indult: a kézilabdázó itt született 1984. november 15-én. A sportághoz nem volt különösebb családi kötődése, az iskolában azonban gyorsan feltűnt a tanároknak, hogy a szőkés-barnás lányka egyáltalán nincs zavarban, ha a keze ügyébe kerül a labda. De ezen a ponton jobb is, ha maga az érintett veszi át a szót...

KATARINA BULATOVICS – NÉVJEGY
Születési idő, hely: 1984. november 15., Kragujevac
Becenév: Katja
Poszt: jobbátlövő
Klubjai: Radnicski Kragujevac (szerb), Knjaz Milos (szerb, 2001–2005), Laszta Beograd (szerb, 2005–2006), Slagelse (dán, 2006–2008), Buducsnoszt Podgorica (montenegrói, 2008–2012), Oltchim Valcea (román, 2012–2013), Győri Audi ETO KC (magyar, 2013– )
Eddigi klubsikerei: 2x Bajnokok Ligája-győztes (2007, 2012), KEK-győztes (2010), dán bajnok (2007), 5x montenegrói bajnok (2008–2012), 5x montenegrói kupagyőztes (2008–2012), román bajnok (2013)
Válogatott sikerek: Szerbia – Mediterrán Játékok-ezüstérmes (2005), Montenegró – olimpiai ezüstérmes (2012), Európa-bajnok (2012)
Egyéni díjak, elismerések: a londoni olimpia gólkirálynője (53 góllal, 2012), az olimpia All Star-csapatának tagja (2012), Európa-bajnoki gólkirálynő (56 góllal, 2012), az Eb All Star-csapatának tagja (2012), jelölt az Év kézilabdázója díjra (2012), az Év montenegrói sportolónője (2012)

„Az általános iskolában kerültem először kapcsolatba a kézilabdával, talán negyedik osztályos lehettem, amikor az első edzéseken részt vettem. Tehetségesnek találtak, és nekem is megtetszett a játék, valahogy így kezdődött – elevenítette fel a Nemzeti Sport Online-nak a kezdeteket Bulatovics. – Érdekes, hogy mivel talán én voltam a legkisebb a csapatban, így először a jobb szélen játszottam, pedig kapus szerettem volna lenni. Később, ahogy nagyobb lettem, kerültem csak át a jobbátlövő posztjára.”

S bizony tehetségével hamar kitűnt a kis Katja, ugyanis még 18 sem volt, amikor a helyi Radnicski helyett már a környék erősebbnek számító együttesében, a Knjaz Milosban pallérozódott, amely abban az időben rendszeres indulója volt a nemzetközi kupáknak. Bulatovics négy évet szerepelt az arandjelovaci csapatban, majd 2005-ben váltott, és egy szezon erejéig a fővárosba igazolt, a Laszta Beogradhoz. Ebben az időszakban egyébként már a magyar szurkolóknak is megmutatta magát: a Fecskék színeiben 2006 februárjában Fehérváron 8, Belgrádban 5 gólt dobott a címvédő Cornexinek, ám csapata így is kettős vereséggel búcsúzott az EHF-kupa küzdelmeitől.

„Az első klubjaimról csupa szép emléket őrzök, ma is jó szívvel gondolok vissza az akkor megismert játékosokra és edzőkre, és persze ekkor tanultam meg a kézilabda alapjait.”

A belgrádi idényében már Európa nagy reménységei között tartottak számon a hórihorgas lányt, akiről felröppent a hír, hogy esetleg Magyarországon folytatja, hiszen a Cornexi elleni párharcban a magyar edzők figyelmét is felkeltette. Bulatovics azonban ennél nagyobbat dobbantott: csapattársával, Anja Obradoviccsal együtt elfogadta az akkor a világ legtehetősebb klubjának számító Slagelse hívását, és Dániába szerződött Anja Andersen kezei alá.

Az Anja Andersen által irányított Slagelsével nyerte meg az első BL-trófeáját (Fotó: Imago)

 

SLAGELSE: AZ ELSŐ BL-GYŐZELEM A DREAM TEAMMEL

BULATOVICS GÓLÁTLAGAI A NEMZETKÖZI KUPÁKBAN ÉS TORNÁKON
2005–2006 Laszta 6.5 (EHF-kupa: 26 gól/4 meccs)
2006–2007 Slagelse 2.5 (BL: 30/12)
2007–2008 Slagelse, Podgorica 2.8 (BL: 0.75, 3/4; KEK: 7, 14/2)
2008–2009 Podgorica 6.3 (BL: 75/12)
2009–2010
Podgorica
5.9 (82/14 – BL: 5.8, 35/6; KEK: 5.9, 47/8)
2010–2011 Podgorica 7.1 (BL: 85/12)
2011–2012
Podgorica6.5 (BL: 97/15)
2012–2013 Valcea 6.4 (BL: 90/14)
   
A 2011-es vb-n: 4.8 (29/6)
A londoni olimpián: 6.6 (53/8)
A 2012-es Eb-n: 7 (56/8)

„Egy idő után úgy éreztem, hogy új kihívásra van szükségem, nagyobb célokért szeretnék küzdeni, ezért döntöttem a légióskodás mellett. Ki szerettem volna próbálni magam egy teljesen más közegben, végül Dániára és a Slagelsére esett a választásom. Megkönnyítette a döntésemet, hogy több honfitársam is játszott a csapatban, valamint az edző személye is sokat nyomott a latba, ugyanis Anja Andersen a Slagelse mellett akkor Szerbia és Montenegró válogatottját is irányította.”

Valóban ez volt az a rövid időszak, amikor Andersen irányította a szerb-montenegrói válogatottat, ám – miután a dán szövetség és utána az EHF is egyéves eltiltással sújtotta csapata Aalborg elleni meccsen történő lehívása miatt –, lemondott, így az év végi Eb-n már Szandra Kolakovics irányította a nemzeti csapatot. Ráadásul Andersen arra szólította fel játékosait, hogy mondják le a szereplést a kontinensviadalon, és bár a bő keretben ott volt Bojana Popovics, Maja Szavics és Bulatovics is, előbbi kettő nem vállalta a részvételt, hősünk pedig sérülés miatt maradt távolt a svédországi viadaltól, amelyen Szerbia csoportutolsóként búcsúzott. S mint utóbb kiderült: a szerb válogatott a jövőben sem jelentette a sikerek terepét Bulatovics (és társai) számára.

Bulatovics a pályán kívül is feltűnő jelenség

Klubszinten viszont remekül alakultak Bulatovics dolgai: a Slagelse ekkor olyan játékosokat tudott felvonultatni, mint Cecilie Leganger, Emilija Turej, Mette Melgaard, Carmen Lungu Amariei, illetve a két honfitárs, Popovics és Szavics. Bulatovicsnak gyorsan ment a beilleszkedés, és ugyan a csapat vezére, első számú góllövője, Popovics volt, Bulatovics is alapembernek számított a Slagelse Bajnokok Ligája-menetelése során. Harminc góllal fejezte be a BL-szezont, Popovics és Turej mögött a harmadik legeredményesebb volt a csapatban, a Lada Togliatti elleni döntő két meccsén öt gólt vállalt. A Dream Team a szezon végén nemcsak BL-győztes, bajnok is lett, Bulatovics pedig már 23 évesen egy sztáralakulat fontos alkotópillére volt.

„Persze minden új volt kinn a számomra, az ország, az emberek, az életstílus, de nagyon jól éreztem magam a csapatban, szép időszaka volt az életemnek – meséli Bulatovics. – Nehéz kiemelni egy-két emléket, szerencsére több trófeát is nyertünk a csapattal. Rengeteget tanultam kint is, a dánok akkor klubszinten az élen jártak, amelyben nagy szerepe volt az északiakra jellemző győztes mentalitásnak, hogy minden körülmények között hisznek magukban. Erre persze részben születni kell, de másrészt szerintem tanulható is, mint ahogy rengeteget tudtam ellesni a tapasztaltabb társaimtól, például Bojana Popovicstól. Sokan biztos botrányhősként tekintettek Anja Andersenre, de mi, játékosok, akik együtt voltunk vele az edzéseken, utazások során, jól kijöttünk vele, tőle is sokat tanulhattam.”

Kindl Gabriellával (jobbra) sokat segítettek egymásnak Podgoricában (Fotó: Imago)

A PODGORICÁBAN ÚJRA FEL KELLETT ÉPÍTENIE MAGÁT; BL-SIKER A GYŐR ELLEN

RÓLA MONDTÁK
ZSIGA GYULA: „Nagyon jól járt vele az ETO! A világ egyik legjobbja, ha nem a legjobbja a posztján. Kiváló az elővételezési képessége, kitűnő a lövőtechnikája, ráadásul remek kommunikátor, értem ezalatt, hogy a szerb mellett beszél angolul, dánul is, mondhatni intelligens játékos, aki kiemelkedő módon képes megértetni magát a társakkal. Furcsa a megítélése, mert kívülről azt lehet látni, hogy Katja kemény, agresszív játékos, de emellett érző lélek, szenvedéllyel, akinek kivételesen kifinomult a játékhoz való érzéke.”
KINDL GABRIELLA: „Nagyon szép emlékeket őrzök Katarináról, szó szerint ő volt az első, aki a pártfogásába vett, amikor Podgoricába érkeztem. Ez alatt értsd azt, hogy megmutatta a várost, megismertetett a helyi dolgokkal, segített, amikor valamire szükségem volt. Jellemző, hogy az első nap, amikor a városba érkeztem, és csak egy éjszakára szálltam meg, hogy aláírjam a szerződést, nos... hát nem sokat voltam a szállodában, mert ő volt az, aki bevezetett a helyi éjszakai életbe. (Nevet.) Mondhatom, hogy jó barátság alakult ki közöttünk, ami azt jelentette, hogy bizonyos időszakban szinte minden időnket, napi huszonnégy órából tizenhatot együtt töltöttünk, így nagyon kedves emlékeket őrzök róla. Természetesen egy idő után a pályán is hasznosítottuk, hogy egy hullámhosszon vagyunk, és nagyon jól megértettem vele magam a játék során is. Szerintem nagyon jól járt vele az ETO, és ha Ambros Martín, a győriek edzője továbbra is jól kezeli a „sztárokat”, akkor vele is kitűnő eredményeket érhetnek el. Hogy mennyire nehezen kezelhető eset? Természetesen, mint minden átlövőnek, neki is kordában kell tartani az egóját, de ha élvezi a bizalmat, akkor bármelyik csapatnak a húzóembere lehet.”
(Kindl továbbra is Montenegróban él, jelenleg főállású anyuka a két és fél hónapos kislánya mellett, a kézilabdától olyan értelemben elszakadt, hogy nem tervez edzői karriert, ugyanakkor a Buducsnoszthoz van némi kötődése, hiszen a férjével két büfét üzemeltetnek a csarnokban, illetve a saját vállalkozás nemrégiben egy utazási irodával bővült.)

A slagelsei álom azonban csak 2007-ig tartott, a csapat mögött álló támogatók lufija kipukkadt, Popovics még a nyáron a Viborghoz távozott, novemberben pedig kiderült, hogy a szezon végén Andersen is elhagyja a klubot az FCK kedvéért. Rövid időn belül így már Bulatovicsnak sem volt maradása, és 2008 januárjában úgy döntött, új állomáshelyet keres magának, ezt pedig Montenegróban, a Buducsnoszt Podgoricánál találta meg. Kisebb sérüléssel is bajlódó hősünk fél évig csak küszködött, de aztán új erőre kapott, és 2008 őszén a már Zsiga Gyula irányította együttes húzóembere volt.

„Amikor Podgoricába kerültem, akkor Bulatovics gondokkal küszködött. Az azt megelőző időszakban nem játszott, így fizikálisan utol kellett érnie magát, ez beletelt fél évbe – emlékezett vissza arra az időszakra Zsiga Gyula. – De Kindl Gabi nagyon jó hatással volt rá, megtalálták a közös hangot, barátnőkké váltak, és ez nagy segítség volt számomra is, mert a játékkapcsolatuk is remek volt. Azt mondhatom, hogy Bulatovics ebben az időszakban vált azzá, akit ma is láthatunk. Ugyanez igaz egyébként Jovanka Radicsevicsre is, aki már akkor is rendkívül lelkes, száz fokon égő, csupaszív játékos volt, de a technikája nagyon sokat csiszolódott abban az időszakban.”

Első teljes podgoriciai idényében jól szerepelt a Buducsnoszt, mindössze egy ponttal maradt le az elődöntőről a BL-ben, a középdöntőben – az ETO és a Valcea mögött – állt meg az együttes, hazai pályán pedig veretlen maradt. Bulatovics kiemelkedett gólszerzésben a csapatából, 75 találatot jegyzett (a győri találkozón például 12-szer villant), jól érezte magát, így hosszabbított. A második szezon elején viszont Bulatovics és csapata sem tudta ezt a szintet hozni, a podgoricaiak kiestek az első csoportkörben, Zsiga útja januárban elvált az együttestől, Dragan Adzsics vezetésével viszont a KEK-ben javítottak a kék-fehérek: a DVSC-t (nyolcaddöntő) is búcsúztatva a végső győzelemig meneteltek.

Adzsics új stílust hozott a csapathoz, kőkemény – olykor a durvaságtól sem visszariadó – játékot honosított meg, a Buducsnoszt pedig Popovics érkezésével egy másik kategóriába került. A podgoricaiak mindössze két vereséget szenvedtek az elődöntőig, 85 góljával Bulatovics még Popovicsnál is többet termelt az első 12 meccsen, az elődöntő előtt azonban összekülönbözött a vezetőséggel, és kihagyta a Larvik elleni párharcot, a norvég csapat pedig élt a lehetőséggel, és továbbjutott, majd megnyerte a BL-t.

BULATOVICS A MAGYAR...
…JÁTSZÓTÁRSAKRÓL: „Kindl Gabriella volt az egyik legjobb barátnőm a Podgoricában, miután visszatértem, de rövid ideig Szamoránsky Piroska is a csapattársam volt, sajnálom, hogy nem kapott túl sok lehetőséget. Ami számomra fontos volt, hogy emberként is csak pozitívan beszélhetek róluk. Az edzőnk is magyar volt, de Zsiga Gyulának nem volt könnyű áttörnie a nyelvi korlátokat, talán ez is szerepet játszott benne, hogy nem jöttek az eredmények. Szerettünk vele együtt dolgozni, de a profi sport már csak ilyen, ha nem úgy alakulnak az eredmények, az sokszor az edző állásába kerül.”
BAJNOKSÁGRÓL: „Még nem ismerek túl sok magyar csapatot, de a Győrön kívül a Ferencváros ellen is játszottam az elmúlt szezonban a BL-ben, és tapasztaltam, hogy milyen erős, valamint Szara Vukcsevics révén az Érdről is hallottam. Már csak a nemzetközi kupa miatt is lényeges, hogy minél erősebb meccseket játsszunk a bajnokságban is.”

A következő szezonra aztán rendeződtek a dolgok Bulatovics körül, a történet pedig – legalábbis annak végjátéka – sokak számára ismerős: a csoportkör, majd a középdöntő során összesen mindössze egy meccset veszített el a Buducsnoszt – azt az egyet, amit Bulatovics eltiltása miatt kihagyott a Midtjylland ellen –, az elődöntőben a védekezés magasiskoláját bemutatva kettős győzelemmel (22–20, majd 23–13) vágott vissza a Larviknak, a fináléban pedig a Győri ETO-t is felülmúlta. Bulatovics mindegyik pályára lépése alkalmával legalább 3 gólt szerzett a BL-szezonban, a döntő első meccse után podgoricai oldalon mégis felvetődött, visszafogottabb játékán elúszhat az arany. Podgoricában viszont kiváló formában játszott, 9-szer talált a kapuba, az idegenben szerzett gólok pedig a Buducsnoszt javára kedveztek.

„Az első veszprémi meccsről nem őrzök szép emlékeket, de nem estünk kétségbe, mert tudtuk, hogy sokkal többre is képesek vagyunk. A Győr már akkor is nagyon erős ellenfélnek bizonyult, végül csak apróságok döntöttek a mi javunkra. A sikerben nagy szerepe volt a fanatikus szurkolóinknak is, akik szintén nagyon várták már ezt a sikert, amely az ő biztatásuknak is hála, végül összejött. Egész Podgoricában minket ünnepeltek” – elevenítette fel a finálét az átlövő.

Valceában Jovanovics személyében volt montenegrói csapattársa

EGY NEHÉZ ESZTENDŐ A VALCEÁNÁL ÉS A GYŐRI HÍVÓ SZÓ

EGY KIS VÁSÁRLÁSRA MINDIG JUT IDŐ

„Imádok szépségszalonokba járni, vagy éppen vásárolni, ezekre mindig tudok időt szakítani. A vásárlásaim soha nem előre megtervezettek, de általában találok valami szuper dolgot. Szeretek táskákat és cipőket nézni, ruhában leginkább a rövidebb darabokat kedvelem” -  mondta Bulatovics egy korábbi interjúban a montenegrói Montemoda divattal foglalkozó honlapnak, hozzátéve, hogy bár nem számolja a bevitt kalóriákat, ügyel az egészséges étkezésre és életmódra.

Bulatovics újra a csúcsra ért, ezúttal már egyértelműen főhős szerepben, nem sokkal később azonban már új cél lebegett a szeme előtt. Mindennél jobban vágyott rá, hogy egy harmadik csapattal is elhódítsa a BL-t, ezért úgy döntött, csapatot vált, és ismét egy Dream Teambe, a romániaiba igazol. Mint tudjuk, a valceai álom a világválogatottról mindössze egy évig tartott, Bulatovics céljához azonban így sem sok hiányzott, az ETO egy hajszállal volt jobb az elődöntőben. Az átlövő szezonja nem az előzetesen elvártaknak megfelelően alakult a román csapatnál, a teljesítményével sem volt elégedett, ráadásul a búcsú sem éppen emlékezetesre sikeredett, hiszen a kupa negyeddöntőjében hiába volt csapata egyik legjobbja, végül az ő kihagyott hetese is hozzájárult csapata kieséséhez – pedig a BL-ben így is volt négy, 10 gólos meccse, 90 találatával pedig Tomori Zsuzsanna mögött a második helyen végzett a góllövőlistán.

„Podgorica után, ahol otthon éreztem magam, nehéz volt megszokni a romániai életet. Kicsit egyedül is éreztem magam, ráadásul nagyon kemény évünk volt az anyagi nehézségek és a ránk nehezedő nyomás miatt, hiszen egyértelműen kiugró eredményt vártak tőlünk. Az igazat megvallva nem tudtuk magunkat függetleníteni a problémáktól, a játékosoknak gondolniuk kellett a családjukra is, és hogy mi lesz a klubbal. Igyekeztünk csak a játékra koncentrálni, de nem volt egyszerű, és ez szerintem az eredményeken is meglátszódott – mondta Bulatovics, aki azt azonban határozottan visszautasítja, hogy nem százszázalékos erőbedobással küzdött. – Nem értettem, hogyan feltételezhették rólam, hogy nem adtam bele mindent a Győr ellen. Profi játékos vagyok, és az elmúlt szezonban is minden vágyam az volt, hogy megnyerjük a Bajnokok Ligáját. Még most is ideges leszek, ha ezekre a cikkekre gondolok, de csak sajnálni tudom őket.”

ÍGY LÁTJÁK ITTHON
ORBÁN ADRIENN (Győri ETO): Nagyon jó játékos, biztos rengeteget hozzá fog tenni a játékunkhoz, és mivel nagyon rutinos, gyorsan be fog illeszkedni, és felveszi a mi stílusunkat. Jó keze és csuklója van az átlövésekhez, a kinti lövései sokat számíthatnak majd nekünk.”
GÖRBICZ ANITA (Győri ETO): Egyértelmű, hogy a támadójáték az erőssége, a mostani mezőnyben a legjobb jobbátlövő.”
TOMORI ZSUZSANNA (FTC): Tervel maradásával és Bulatovics érkezésével erősödni fog a Győr, utóbbi sokat segíthet a BL-cím megvédésében.”

A történtek fényében pedig már aligha csoda, hogy jött az újabb váltás – és a Győri ETO. „Az előzmények után úgy láttam, az a legjobb, ha nem maradok még egy évet. Nem lehetett biztosan tudni, mi lesz a Valceával a következő szezonban, számomra pedig az a legfontosabb, hogy csak a kézilabdára koncentrálhassak. Beszéltem Radicseviccsel is a Győrről, aki csak pozitív dolgokat mondott a klubról, a csapatról, a városról és a szurkolókról. De nemcsak az ő véleményét kértem ki, hanem Ana Djokicsét is, aki szintén biztatott, a végén igazán nem volt nehéz a döntés. Az ETO jelenleg a legjobb csapat Európában, ezt a Bajnokok Ligájában is igazolta. Már nagyon várom, hogy együtt edzhessek Görbiczel, Amorimmal és Lökével, hogy csak pár nevet említsek a fantasztikus játékosok közül. Arról nem is beszélve, hogy végre egy oldalon állhatunk Katrine-val. A magyar szurkolók fantasztikus hangulatot teremtettek a döntőben, igazi kihívás lesz számomra a BL-cím megvédéséért harcolni, a Valceával nem láttam biztosítottnak, hogy hasonló célokért küzdhetek.”

 BULATOVICS, A PROFI – A MENEDZSER SZEMÉVEL

„Andrea Lekics volt az első nagyobb nemzetközi ügyfél, a szerb játékos ajánlott be Bulatovicsnak, akivel kétezer-tíz vége óta dolgozunk együtt. Először ki kellett építeni a bizalmat, amely végül olyan jól sikerült, hogy mostanra mondhatom, baráti szintig fejlődött a kapcsolatunk” – mesélte az NSO-nak a játékos menedzsere, Farkas Mátyás, aki felelevenítette a Valceába szerződés körülményeit és a balul sikerült elmúlt szezont.

„A Buducsnosztnál lehetett tudni, hogy BL-győzelem esetén fiatalításba kezdenek, így Katja megkért már hónapokkal a szezon vége előtt, hogy keressek számára új lehetőségeket. A Valcea bizonyult a legkitartóbb kérőnek, minden kérésünket szó nélkül teljesítette, olyan ajánlatot tett le sportszakmailag és anyagilag is, amit nem lehetett visszautasítani. Katja minden vágya az volt, hogy egy harmadik csapattal is BL-t nyerjen. Persze nem lehetett sejteni, hogy ilyen hamar bedől a román csapat. Sajnos a szerződések aláírását megelőzően nem lehet kiszűrni minden, későbbiekben robbanó „meglepetésbombát” és veszélyforrást, ezért fordulhatott elő, hogy az ismert megpróbáltatások okán Katja lelkileg is kikészült az elmúlt szezon alatt” – mondta Farkas. A legutóbbi információk szerint a Valcea elektronikus levélben értesítette játékosait, hogy szabadon igazolhatóak, mert mégsem tudják előteremteni a büdzsét a következő szezonra. A menedzser szerint Bulatovics klubváltásait mindig is a sportszakmai szempontok vezérelték, a leginkább jellemző tulajdonsága pedig, hogy ízig-vérig profi.

„Az elsődleges szempont mindig az volt, hogy milyen társakkal, stábbal, milyen célokért küzdhet, mert az értéke soha nem volt kérdéses, a kérői is tudomásul vették, amikor ajánlatot tettek neki. Ha tömören kellene jellemeznem, akkor azt emelném ki, hogy csupaszív, rendkívül profi játékos, mindent a kézilabdának rendel alá, hogy aktuális csapatával minél jobb eredményt érjen el. Fejben erős, a pályán nagyon céltudatos, tudja, mit várnak el tőle, és nem hárítja át a felelősséget” – jellemezte védencét a játékosügynök, majd kitért a Győrbe szerződés körülményeire is.

„A Valcea is megtartotta volna, de egyértelmű volt, hogy nem szeretne maradni, a Podgorica meg visszavitte volna, ezen az ajánlaton sokat gondolkodott. A Győrön kívül a Szkopje is szerette volna megszerezni, míg a Ljubljana már akkor érdeklődött, amikor eldöntötte, hogy a magyar csapatnál folytatja. Az utolsó lökést éppen az ETO ellen elbukott BL-elődöntő jelentette, ahol testközelből látta a magyar szurkolók lelkesedését, a csapatszellemet, valamint az edző és a játékosok közötti kapcsolatot. A veszprémi meccs után egyértelmű volt már számára, hogy ő is részese akar ennek lenni, mert továbbra is nagy vágya, hogy a sportág legjobb játékosaival egy csapatot alkotva, harmadik klubjával is megnyerje a BL-t.”

Egy nagy álom teljesült az olimpiai éremmel

EGY ÁLOM VÁLT VALÓRA LONDONBAN AZ EZÜSTÉREMMEL

A PÁLYÁN ÉS AZON KÍVÜL: BULATOVICS…
…Bojana Popovicsról: „Az én szememben ő volt a világ legjobb játékosa.”
…a példaképéről: „Nagyra tartom Ólafur Stefánssont, a stílusát és ahogyan a kézilabdához hozzááll. Számára ez a sportág a játékról és a szórakoztatásról szól.”
a közeljövőbeli célokról: „Számomra a Bajnokok Ligája az elsődleges, szeretném a Győrrel is megnyerni, persze a szerbiai világbajnokságon is jó lenne ismét valami nagyot alkotni a válogatottal. A legfontosabb azonban, hogy egészséges legyek, és képes legyek a legmagasabb szinten játszani.”
…a legrosszabb emlékről: „Korábban az olimpiai döntőt mondtam volna, de az végül is nagy siker volt az országnak. Most egyértelműen a Győrrel szemben elvesztett BL-elődöntő jut elsőként eszembe, nagyon fájdalmas volt így elbukni a párharcot.”
….a karrier utáni tervekről: „Nem hiszem, hogy a visszavonulásom után is a kézilabdában maradok. Korábban is azt mondtam, hogy még egy-két évet szeretnék játszani ezen a szinten, így valószínűleg ez az utolsó szerződésem. Nagyon szeretek gyerekekkel lenni, a pályafutásom befejezése után is szívesen foglalkoznék velük valamilyen formában. Persze a saját családot is tervezzük, úgy képzelem, hogy három gyerekem lesz.”

A nem épp szerencsés klubváltás ellenére 2012 Bulatovics számára minden bizonnyal pályafutása egyik legszebb éveként fog bevonulni a történelembe, hiszen a montenegrói válogatottal olimpiai ezüstérmes, illetve – szülőhazájában ünnepelve – Európa-bajnoki aranyérmes lett.

Montenegró válogatottja az ország megalakulása óta rohamléptékkel fejlődik: 2010-ben – a selejtezőn a regnáló Oroszország ellen is megőrizve veretlenségét – jutott ki elsőként az Eb-re, ahol hatodikként végzett, és azóta állandó szereplője a világeseményeknek. Bulatovics a podgorciai időszaka alatt döntött úgy, hogy a „fekete hegyek” országának zászlaja alatt folytatja válogatottbeli pályafutását.

„Nem kell semmi különös okra gondolni, egyszerűen akkor nem éreztem elég erősnek a szerb válogatottat, pedig nagy vágyam volt az olimpiai szereplés, és hogy érmet nyerjek címeres mezben – válaszolta a kérdésre, ami azt firtatta, szerbként miért is montenegrói? – Minden elég gyorsan történt, jól éreztem magam a Podgoricában, és amikor adódott a lehetőség, hogy a Bojana Popoviccsal és Maja Szaviccsal felálló montenegrói válogatottban játszhatok, éltem vele. Elképesztően boldog voltam, amikor teljesült az álmom, és kijutottunk az olimpiára. Hihetetlen ünneplésben volt részünk, miután hazatértünk, az emberek kivonultak az utcára, reggelig tartott a móka.”

Bulatovicsnak a 2011-es brazíliai vb volt az első világeseménye választott hazája színeiben, a csapat akkor már a legjobbakkal is felvette a versenyt, de a nyolcaddöntőben elbukott Spanyolországgal szemben. Az olimpiai selejtezőkön már Franciaországot is legyőzte Lyonban, és Londonban ugyan – a norvégokhoz hasonlóan – csak a negyedik helyen jutott tovább csoportjából, de a negyeddöntőben újra legyőzte Franciaországot, az elődöntőben visszavágott a vb-n elszenvedett vereségért Spanyolországnak, és csak a fináléra fáradt el a címvédővel szemben. Bulatovics bombaformában teljesített: az egyenes kieséses szakaszban sorrendben 6, 9, 10 gólt dobott, 53 találattal gólkirálynő lett, és természetesen bekerült az All Star-válogatottba.

Hogy mi a válogatott titka?

„A keret nagy része együtt játszott a Podgoricában, az egész válogatott olyan volt, mint egy nagy család. A játékosokban benne volt a győzni akarás, tűzbe mentünk volna egymásért, és ennek meglett az eredménye Londonban, és aztán az év végén a szerbiai Eb-n is.”

A balkezesek „királynője” a decemberi szerbiai Eb-n megismételte teljesítményét: bekerült az álomcsapatba, 56 góljánál senki nem szerzett többet, és ugyan a döntőben ezúttal „megállt” nyolcnál, az arany tudatában – amit már Popovics és Szavics nélkül ért el csapata – aligha törődött ezzel csipetnyit is. Az év végén joggal került a jelöltek közé a világ legjobbjai szavazásán. Oda tartozik.

Bulatovics várhatóan Győrben is a figyelem középpontjában lesz
2019.02.17 16:40:25

Kézilabda nemzetisport.hu

Az ukrán csapat 14–9-re is vezetett az első félidőben • Bánhidi lőtte az 5000. szegedi BL-gólt.

2019.02.16 17:16:14

Kézilabda nemzetisport.hu

A félidőben még ötgólos hátrányban lévő magyar csapat már a 2. helyen áll a csoportjában.

2019.02.12 22:45:02

Kézilabda SIMON JÓZSEF

NS-VÉLEMÉNY. Egyre inkább felülkerekednek az észérvek.

2019.02.12 22:42:52

Kézilabda CSINTA SAMU

ALAPVONAL.Ettől még szinte mindennap a fekete márványból készült síremlékhez vezet Petre Cozma útja, amelyet a Veszprém állíttatott egykori játékosa emlékére. …A Pipera temetőben valamennyi látogató előre köszön, aki nem ismeri személyesen, annak is ismerős valahonnan.

2019.02.10 14:15:18

Kézilabda nemzetisport.hu

A Flensburg kikapott Ukrajnában, így a Szeged a második helynél nem végezhet hátrébb.