Cinizmus kíséri: tiszta-e a 100. Tourt megnyerő Froome?

Vágólapra másolva!

2013.07.22. 14:11

Címkék

A vasárnapi záró szakaszt követően szépen felvéshette mindenki a 100. Tour de France dicsőséglistáját: az összetett versenyt a brit Christopher Froome nyerte meg, a gyorsasági pontversenyben a szlovák Peter Sagan végzett az élen, a hegyek királyának járó pöttyös trikót és a legjobb 25 éven aluli versenyzőt megillető fehér trikót a kolumbiai Nairo Quintana szerezte meg, míg a csapatversenyben a Team Saxo-Tinkoff volt a legjobb. Tiszta tempó volt? Vagy Froome is gyanús? A múlt sorozatos doppingbotrányainak a mostani győztes issza meg a levét – akkor is, ha ő tényleg tiszta.

„Nem vagyok cinikus, de az nyilvánvaló, hogy ha a profi kerékpársportról van szó, alighanem ez a legbiztosabb nézőpont.”

És ezt nem mi mondjuk, hanem David Millar, a 2004-ben lebukó, majd megtisztuló és a doppingellenes küzdelem élharcosává váló (mellesleg az idei Touron is elinduló) brit kerékpáros írja az életrajzi könyvében. Őt az alakuláskor megkereste az elmúlt két Tour de France-győztest adó Sky-csapat, de végül lemondtak róla, mert csak a lehető legtisztább emberekkel akartak dolgozni. Mégis nehéz hinni benne, hogy a friss Tour-első Chris Froome, aki az utolsó, vasárnapi szakaszon már vidáman végigtekert a díszkivilágításban úszó Champs-Élysées-n, teljesen tisztán nyerte meg a legendás körverseny századik eseményét – pedig szeretnénk. Csak hát a kerékpársport annyi csalódást okozott már, hogy az alapállás az: csakis kokszos senkiháziak nyerhetnek Tourt.

Tiszta hát!
Nem tiszta, csak még nem bukott le
Olyan anyagot használ, amit még nem tudnak kimutatni
Senki nem tiszta a sportágban
Nem érdekel a bicikli

KÖSZÖNJÜK, HOGY SZAVAZOTT!

És ezt Froome-mal is éreztetik. Nemcsak a sajtótájékoztatókon, amelyeken a doppingról faggatják, hanem verseny közben is. Az egyik szakaszon a mellette futó „szurkolók” spricceltek egy óriás játéktűből az arcába („Csak köptem és köptem, hogy le ne nyeljek valamit, amiben van valami...” – emlékezett vissza), máskor injekciózó mozdulatokkal hergelték, „Doppingos Froome”–molinókat lobogtattak, a Sky-csapat autóját pedig tojás- és kőzápor fogadta felfelé az Alpe d’Huezen.

Joggal?

MEGÉRTI A KÉTKEDÉST
„Nem könnyű együtt élni a támadásokkal, de tekintetbe véve, hová jutott el mostanra ez a sport, ezek teljes mértékben érthetőek. Bárki nyerte volna meg a Tourt, valószínűleg ugyanilyen kétkedve fogadják, de ezt elfogadom. Én is azok közé tartozom, akik hatalmasat csalódtak a sportágban, és tudom, hogy sok időbe telik még, mire sikerül megváltoztatnunk a megítélését, de készek vagyunk mindent megtenni ennek érdekében. A vádaskodások ellenére ugyanúgy örülök a győzelemnek – ezek is újabb leküzdendő akadályt jelentettek.” (Chris Froome az őt ért támadásokról)

Nos, Sir David Brailsford Sky-csapatvezető még az orra alá nyomott kólásüvegbe is bármikor belenyilatkozza a tiszta sport iránti elkötelezettségét, és hetekre vendégül látta David Walshot, a Lance Armstrongot elsőként lebuktató, és egyebekben is antidopping-háborús hősnek számító újságírót, hogy éljen a csapattal a nagy versenyek előtt és alatt, mert ők demonstrálni akarják, hogy nincs takargatnivalójuk. És annyi tényleg bizonyos, hogy ha a Sky bármi illegálisat csinálna, aligha játszaná közben ekkora erőfeszítéssel a hamvas szűzlányt, és nem küzdene a sport tisztaságáért – ehhez olyan fokú cinizmus és nagyképűség kellene, amelyhez mérten még az alapjáraton mindig is arrogáns taplóként viselkedő Lance Armstrong is szerény ministránsfiúnak számít. Akkor már valószínűbb, hogy a tisztulóban lévő sportágban a britek jelenleg mindenki előtt járnak – hogy aztán edzésmódszerek, felkészülés, technika szintjén, vagy van bármilyen, eddig fel nem fedezett, tehát/és/vagy nem tiltott készítményük, ki tudja?

Armstrongról már 1999-ben, az első Tour-győzelme idején tudni lehetett, hogy valami nem stimmel vele: egyik csapattársa injekciós tű okozta sérülés nyomairól beszélt az amerikai karján, sőt pozitív doppingmintát is adott, de azt még rá tudta fogni a nyeregtől feltört tomporára kapott kenőcsre – neki mégis sokáig hittek. Vele ellentétben Froome-ról nemhogy semmi sem derült ki, de a tisztánál is tisztábbnak látszik, egyetlen ok a gyanúra az ő esetében az, hogy nagyon gyorsan felér a hegytetőre. Csak hát, ahogyan David Millar is megmondta, a profi kerékpársportban – épp Armstrong és bűntársai, azaz szinte a teljes egykori mezőny miatt – a cinizmus a vállalható alapállás. És most Froome is ennek issza a levét.

KI EZ A FIÚ?
A 28 esztendős, brit szülőktől a kenyai Nairobiban született, de 2008 óta brit állampolgár Chris Froome még gyerekkorában, idősebb barátaival a Ngong hegységben tekerve szerette meg a kerékpározást. A britek a 2006-os Nemzetközösségi Játékokon fedezték fel maguknak, bár akkor még nem keltette leendő Tour-győztes benyomását. Az azonban már kiderült róla, hogy igazi megszállott: 21 évesen, közgazdászhallgatóként szeretett volna elindulni az ausztriai U23-as világbajnokságon, de Kenyának nem volt csapata. Így aztán maga szervezte meg az utazását és a versenyzését, a csapatvezetői értekezletre, például, épphogy beesett, méghozzá rommá ázva, biciklijével a hóna alatt – elsőre ki akarták zavarni a teremből. Első Tourján 2008-ban vett részt az azóta megszűnt Barloworld csapatban, de a brit olimpiai együttes egyik edzőjének felkeltette a figyelmét – ráadásul még brit útlevele is volt. A Sky csapathoz 2009 végén írt alá (a brit országúti bajnokságon a parádés, látványos, agresszív versenyzésével sokakat meggyőzött), de a nagy kiugrás a 2011-es Vuelta a Espanáig váratott magára. Froome ott egyenletesen kiváló teljesítménnyel végzett az összetett második helyen – a csapatorvos utána két hétig vizsgálgatta a levett vérmintákat, hogy nem kerülte-e el valami sunyiság a figyelmét. Azonban szó sem volt ilyesmiről, a fejlődés sokkal inkább annak volt köszönhető, hogy Froome-ot sikerült végleg kigyógyítani a még a trópusokon összeszedett vérbetegségéből, na meg rutint és magabiztosságot is szerzett. Egy évre rá, 2012-ben már megnyerhette volna a Tourt, ha nem a csapattársát, Bradley Wigginst kell segítenie, az idén viszont kétség sem férhetett hozzá, hogy nincs párja a mezőnyben. És mint elmondta, szeretne még néhány Tourt nyerni.

100. TOUR DE FRANCE
21. SZAKASZ, VERSAILLES–PÁRIZS (133.5 km)
1. Marcel Kittel (német, Team Argos-Shimano) 3:06:14 óra
2. André Greipel (német, Lotto-Belisol) azonos idővel
3. Mark Cavendish (Omega Pharma-Quick Step) a. i.

VÉGEREDMÉNY
AZ ÖSSZETETT VERSENY ÉLCSOPORTJA
1. Christopher Froome (brit, Sky) 83:57:14 óra
2. Nairo Quintana (kolumbiai, Movistar) 5:03 perc hátrány
3. Joaquim Rodríguez (spanyol, Katyusa) 5:47 p. h.
4. Alberto Contador (spanyol, Saxo) 7:10 p. h.
5. Roman Kreuziger (cseh, Saxo) 8:10 p. h.
6. Bauke Mollema (holland, Belkin) 12.25 p. h.
7. Jakob Fuglsang (dán, Asztana) 13:00 p. h.
8. Alejandro Valverde (spanyol, Movistar) 16:09 p. h.
9. Daniel Navarro (spanyol, Cofidis) 16:35 p. h.
10. Andrew Talansky (amerikai, Garmin) 18:22 p. h.

A GYORSASÁGI PONTVERSENY ÉLCSOPORTJA
1. Peter Sagan (szlovák, Cannondale) 409 pont
2. Cavendish (brit, Omega Pharma-Quick Step) 312
3. Greipel (német, Lotto-Belisol) 267

A HEGYI PONTVERSENY ÉLCSOPORTJA
1. Quintana Rojas 147 pont
2. Froome 136
3. Rolland (francia, Europcar) 117

A 25 ÉVEN ALULIAK VERSENYÉNEK ÉLCSOPORTJA
1. Quintana Rojas 84:01:00 óra
2. Talansky (amerikai, Garmin-Sharp) 13:19 p h.
3. Kwiatkowski (lengyel, Omega Pharma-Quick Step) 14:39 p h.

A CSAPATVERSENY ÉLCSOPORTJA
1. Saxo-Tinkoff 251:11:07 óra
2. AG2R La Mondiale 8.28 p h.
3. Radioshack Leopard 9:02 p h.

A LEGAKTÍVABB, LEGAGRESSZÍVABB VERSENYZŐ
Christophe Riblon (francia, AG2R La Mondiale)