Sprinttávon is jutott három érem a mieinknek

Takács Kincső női C–1-ben jól tartotta a lépést az élen haladókkal, de a célhoz erőteljes csapásokkal közeledő orosz Marija Kazakova már fél távnál olyan előnyre tett szert, amely behozhatatlannak tűnt a riválisok számára. Mögötte német, fehérorosz, magyar külön csata bontakozott ki, amelyből sajnos a mi versenyzőnk húzta a legrövidebbet – egyrészt képletesen, másrészt fizikumából adódóan erőteljesebb riválisaihoz képest a lapáttal is –, így bár centikkel ugyan, de lemaradt a dobogóról.

Molnár Péter kiváló döntőt menve ért be második helyen K–1-ben. Az ezüstérem értékét növeli, hogy olimpiai számról van szó, másrészt maga mögé tudta utasítani többek között a brit Ed McKeevert, aki a szám favoritjának számít, az utóbbi időben több versenyt nyert meg a sprinttávon, nem mellékesen ő a vb-címvédő. A mezőny gyakorlatilag egyszerre robbant be a célba, biztosan csak azt lehetett eldönteni, hogy a lengyel Piotr Siemionowski győzött. Utána McKeevert mondta másodiknak a szpíker, majd három versenyzőnél célfotóra vártunk, köztük izgulhattunk Molnárért. Ez a drukk aztán annyira jól sikerült, hogy még a britet is le tudta előzni a magyar, aki így ezüstérmet vehetett át egy olyan számban, amely az elmúlt két évben, amióta bevették az olimpiai műsorba, hihetetlenül megerősödött. Nekünk pedig azóta nem sokszor osztottak lapot. Főként nem érmet nagy világversenyen… Ez legutóbb Gyertyános Gergelynek sikerült a 2007-es vb-n (bronzérmes lett), korábban Fehérvári Vincének jött össze egy-egy első és második hely vb-n, másfél évtizeddel ezelőtt, még a szám hőskorában.

C–1-ben Bozsik Attilának nagy volt a feladat, nem tudott, de még inkább a párosra gondolva nem is nagyon akart már aztán a mezőnnyel tartani, végül a kizárás sorsára jutott. De ha nem így hozza a sors, akkor sem végzett volna előrébb, mint a nyolcadik. Következett Kozák Danuta K–1-ben, miután 500 m-en már volt jelenése és egy-egy arany- (K–1), valamint ezüstéremmel (K–4) zárta a délelőttöt. Kiválóságunk sprintben ezúttal leginkább csak erőlködött, nem is ment vele sokra, a végén mintha már ő is inkább a párosra koncentrált volna. Nem égette ki magát teljesen, így a kilencedik helyen végzett.

A férfi K–2-es döntő pazar versenyt hozott, a komplett mezőny hozzávetőlegesen nem több mint két méteren belül zúdult be a célba. Az első és az utolsó között 714 ezredmásodperc volt a különbség. A nagyszerű brit párost, Liam Heatht és Jonathan Schofieldet senki sem tudta megelőzni, a magyarok, Sík Márton és Beé István nem kis célfotózást követően a negyedik helyen végeztek, tényleg centikkel elmaradva a dobogótól.

Mint arra számítottunk, Bozsik Attila nem sokkal később C–2-ben Horváth Gábor párjaként javított. Egységünk remekül jött a döntőben, és végül célfotóval léphetett fel legalább a dobogó legalsó fokára. A cél előtt ötven méterrel még előrébb is álltak, talán egy fokkal erőteljesebb hajrával megszerezhették volna az eggyel fényesebb érmet is, de okunk így sincs a panaszra.

A kora délután zárásaként a női K–2-es döntőre került sor, benne az egyaránt sok „hangszeren” játszó Kozák Danutával és Kovács Katalinnal. A kiváló duó szépen zárta belgrádi Eb-szereplését, ami esetükben aranyérmet jelent. Küzdelmes volt a verseny, de a hajrában a magyarok egyértelműen el tudtak húzni a riválisoktól, pedig azok sem kézifékkel jöttek.

KRASZ EMIL (BELGRÁD)