Itt van Amerika
LIPICZKY ÁGNES 2019.07.15 09:37

Az új kajakcsillag, Kopasz Bálint zárt, letisztult világa

Az olimpiai ezüstérmes, világbajnok portugál Fernando Pimentát kétszer is legyőzve két aranyéremmel a zsebében tért haza a minszki Európai Játékokról Kopasz Bálint. A 22 éves kajakost a szolnoki edzőtáborban látogattuk meg, ahol bepillantást kaphattunk a mindennapjaiba

A minszki Európai Játékokon két aranyérmet nyerő, Európa-bajnoki ezüst- és bronzérmes,
ifjúsági világbajnok 22 éves kajakos, Kopasz Bálint az augusztusi szegedi világbajnokságra készül
edző-édesanyja irányításával Szolnokon (Fotók: Dömötör Csaba)

 

– Nagy a nyüzsgés itt, Szolnokon.
– Még igen. A felújításon áteső Maty-ér még nem nyitott meg, de azt ígérik, hamarosan költözhetünk. Várom már, mert a tavaszi dél-afrikai edzőtábor végétől itt vagyunk, kisebb megszakításokkal április tizennegyedike óta edzünk Szolnokon.

– Továbbra is csoport nélkül?
– Igen, továbbra is egyedül. Olykor-olykor csatlakozom másokhoz, vagy csatlakoznak hozzánk, de én szeretek egyedül edzeni, nincs ezzel gondom. Kiskorom óta így csinálom, sohasem volt nagy csapat mellettem, nem volt olyan társ, aki húzott volna, és ezt meg is szoktam. Nem is akarok rajta változtatni.

– Az idén új egyesületbe, nagy klubhoz, a Graboplast Győri VSE-hez igazolt. Ez sem hozott változást?
– Nem, csak annyiban, hogy erős, nagy klub áll mögöttem, amely biztos hátteret nyújt a világbajnoki és remélhetőleg olimpiai felkészülésemhez.

SZAVAK,  REAKCIÓK
Monotonitás. „Bár bezárt élet a miénk, jól tűröm a monotonitást. Az edzőtáborokból csak hétvégén tudok hazamenni, s csak másfél nap marad a pihenésre, de elfogadom, mert tudom, mi a célom, miért csinálom. Egy élsportolónak sok mindenről le kell mondania, én például vágyom arra, hogy egyszer nyáron is el tudjak menni a kedvenc hegyeim közé vagy az óceánpartra. De ez még várat magára.”

Düh. „Mi tud dühíteni? Tavaly dühös voltam magamra a világbajnokságon, mert csak negyedik lettem, de néhány nap után elfogadtam, mert mindent beleadtam a döntőbe, nem tudtam volna többet hozzátenni. Az viszont nagyon bosszantó tud lenni, ha a körülmények, az étkezés vagy a pihenési lehetőség nem a legmegfelelőbb. Vagy éppen egy rossz mozdulat miatt megsérülök, mint ahogy 2017-ben Racicében.”

Hullámvölgy. „Nincs és nem is volt igazán. Amikor iskolába jártam, a tanulás és az edzés elvitte a teljes napomat, nem volt időm gondolkodni ezen. Most csak a sporttal kell foglalkoznom, és nagyon inspirál, hogy minél profibb szemlélettel haladjak a pályámon.”

Iskola. „Az érettségi után hagytam magamnak időt arra, hogy újra vágyjak az iskolapadra. Két év kihagyás után jelentkeztem a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola sport-rekreáció szakára. Hosszú távon dietetikával szeretnék foglalkozni, de az elég mély tudomány, és a sport mellett magas szinten nem tudok még erre időt szakítani.”

Siker. „Az első nagy sikerem, amikor 2015-ben a montemori ifjúsági világbajnokságon első lettem ezer méteren, és persze nagyon fontos mérföldkő volt a riói olimpia is. Sikerként könyvelem el, hogy a Nelo jóvoltából ebben az évben fantasztikus hajóhoz jutottam, amellyel be tudtam robbanni a felnőttmezőnybe, amelyben az elmúlt három évben dobogós lettem.”

Álmok. „Régi vágyam volt, hogy egyszer egy vadonatúj Mercedes autót vezethessek, és ez az autógyártó támogatásával meg is valósulhatott. 2018-ban egy másik álmom vált valóra azzal, hogy az osztrák Alpokban egyedül feljutottam a Smaragdbányához.”

Nyugalom. „Nagyon szeretem az őszi hosszú evezéseket, amelyeket nagy sebességgel teszek meg az algyői Tiszán.”

Otthon. „A család és az algyői házunk jelenti az igazi otthont nekem, de ha messzebbre tekintek, egy nagy házat látok magam előtt az algyői Atkai-holtágon. Természetesen lenne benne szuperül felszerelt konditerem is.”

Találkozások. „Valószínű, hogy idén decemberben elmegyek Ausztráliába a legidősebb testvéremhez, Bencéhez, akit tíz éve nem láttam. Ilyen hosszú idő után ez a találkozás nagy öröm lesz mindkettőnknek.”

– Miért kellett váltania? Miért jött el Algyőről?
– Algyőről nem jöttem el, továbbra is ott élek, csak tavaly alapítottak egy új egyesületet, amelybe próbálták az én korábbi klubomat, az algyői sportkört átjátszani. A kajakszakágat édesanyámék irányították több mint húsz évig, de az új felállásban elég bizonytalannak tűnt minden, ezért váltottunk. A győriek elnökét, Kadler Gusztávot régóta ismerem, sokszor beszélgettünk a nemzetközi versenyeken, szimpatikus a szemlélete, ahogyan a klubot irányítja, és ez garancia volt arra, hogy megfelelő helyre kerülök, méltó módon tudja képviselni az érdekeimet, a jövőmet. Ugyanakkor megteremtik nekem azt a nyugalmat, családias közeget, amelyben mindig is készültem.

– Vagyis azt, hogy kettesben végezhetik az edzéseket édesanyjával, edzőjével, Demeter Irénnel. Miért jó az egy edző, egy versenyző felállás?
– Egymásért dolgozunk. Ezen a szinten már nagyon fontos, hogy anya csak rám tud figyelni, nem kell máshoz igazodni, az én igényeimnek, az én visszajelzéseimnek megfelelően tudjuk az edzésmunkát elvégezni.

– Hol tart az edző-tanítvány viszonyuk?
– Pontosan mire gondol?

– Arra, hogy már nem tizenhét-tizennyolc éves versenyző, hanem a felnőtt nemzetközi mezőny egyik legjobbja. Ön beleszól-e abba, hogyan alakuljon az edzésprogramja?
– A vizes munkához semmit. Anya írja a programot, amit végre is hajtok, csak akkor módosítunk rajta, ha van egy kis sérülésem, vagy éppen rossz formában érzem magam, bár ez nagyon ritkán fordul elő. Megesik, hogy a kondiedzéseket és a futást már egyedül csinálom, a saját elgondolásom szerint. Sosincs köztünk vita, mindent gördülékenyen meg tudunk beszélni egymással. Nem kell kordában tartani, nem kell fegyelmezni, nincsenek kilengéseim, tudom, tudjuk, miért vagyunk itt, mit csinálunk, s ebbe mindketten beletesszük a tőlünk telhető legtöbbet.

– Kétezertizenhatban mindössze tizenkilenc esztendősen indult a riói olimpián, amelyen még nem sikerült a döntőbe bejutnia. Mi változott azóta?
– Lényegében semmi és mégis sok minden. Haladunk azon az úton, amelyet annak idején elkezdtünk. A technikám, a keringésem akkor is megvolt a kajakozáshoz, az izomzatom azonban még nem volt kész, nem is lehetett. Azóta minden évben erősödöm kicsit, magamra pakoltam körülbelül két kilót, de csak finoman fejlesztjük a testemet, nehogy a mozgásom lelassuljon. Az állóképességgel sohasem volt problémám, a tüdőtérfogat-kapacitásomon tudtunk még növelni, ez meglátszott most Minszkben ezer és ötezer méteren is. És ami fontos, sok tapasztalatot szereztem, mentálisan erősödtem az elmúlt években.

– Utóbbi miben mutatkozik meg?
– A fájdalomküszöböt, a tűréshatárt ki tudom tolni. Kihozzák belőlem az erős ellenfelek. Most is ez történt Minszkben, elbírtam Pimenta erős utazótempóját, és a végén még maradt bennem annyi, hogy el tudtam menni mellette, ami roppant fájdalmas volt.

– Meglepte a két aranyérem?
– Őszintén? Meg. Arra számítottam, hogy dobogós leszek, de arra nem, hogy aranyat nyerek. Pláne nem ötezer méteren, hiszen erre a számra nem is készültünk. Igaz, az edzésen a hosszabb távok mindig is jól mentek, ha indultam ötezren, akkor pedig jól tudtam vizezni. Könnyedén meg tudok pihenni a nagydarab ellenfelek vizén, ez fordítva nem működik, mert én nem tartozom a nagy súlyú versenyzők közé a mezőnyben.

– Hány kiló most?
– Hetvennyolc vagyok, ami még mindig nem sok a nyolcvanöt-kilencven-kilencvenöt kilós, csupa izom ellenfelekkel szemben. Az elkövetkező években nyolcvankét kilóra szeretném felvinni a súlyomat, többet nem érdemes felszedni, mert a minszki verseny a jó példa arra, hogy kis súllyal, kis izomtömeggel is versenyképes vagyok.

– Türelmes önmagával?
– Abszolút. Így építettük fel az egész sportpályafutásomat. Anyu mindig a koromnak megfelelő terhelést adta, nem aknáztuk ki a lehetőségeimet idő előtt. Mindig mindent patikamérlegre helyeztünk. A kondinál sokan hatalmas súlyokkal edzenek, már az ifi versenyzők is, mi mindig kis súlyokkal dolgoztunk, minden évben csak kicsit emeltünk rajta. Fekvenyomásban például az idei maximumom száztíz kiló, ami az én esetemben már nagyon jónak számít.

– Visszatérve az izomépítésre, ha jól tudom, tavaly ősztől már dietetikus is segíti a munkáját. Bár az ön esetében ezen a téren nyitott kapukat döngettek.
– Igen, tavaly októberben kezdtük el a közös munkát Marics Balázs dietetikussal, aki Kozák Danuta, Balla Virág és Takács Kincső étrendjén is dolgozik. Engem korábban is érdekelt a sporttáplálkozás tudománya, ma már ott tartok, hogy ez lett a fő hobbim, visszaszorította az ásványok és drágakövek világát az életemben. Szabadidőmben étrendkiegészítőkkel, gyógynövényekkel, vitaminokkal kapcsolatos szakcikkeket bújok, anya meg az edzések között elkészíti az ételeket, amelyeket grammra pontosan megbeszélünk Balázzsal.

– Mennyit tesz hozzá a teljesítményéhez?
– Nehéz megfogalmazni. Az az alapvetés, hogy a doppingmentes étrendkiegészítők egy-három százalékkal javítják a sportteljesítményt, az a program, amelyet Balázzsal csinálunk, öt százalékot is hozhat, de elég nehéz megfogalmazni, hogy mit jelent egy világbajnokságon vagy olimpián.

– Az biztos, idehaza egyedül maradt az egyesmezőnyben, ahogyan Kozák Danutának, önnek sincs ellenfele. Mennyire nehéz így felkészülni a világversenyekre?
– A riói olimpia előtt még elég erős mezőny jött össze, akkor nekem is nehéz volt jó eredményt elérnem. Azóta azt látom, hogy a többiek a párosra és a négyesre fókuszálnak.

– Nem véletlenül, hiszen ön „lefedte” az egyest.
– Igen, jelen pillanatban nincs olyan versenyző, aki olyan időt tudna menni, amellyel a nemzetközi mezőnyben is megállná a helyét. Nem tudom, miért van így, és nem is örülök ennek igazán, mert így én sem tudok csapathajót tervezni.

– Érdekelné?
– Persze, korábban is voltak ilyen gondolataim, de idén sem ültem össze senkivel, mert nem látok olyan embert a mezőnyben, akivel érdemes lenne menni. A nemzetközi mezőny hihetetlen ütemben fejlődik, ahogy az előbb is említettem, már a verseny utazó szakaszában is kilencven százalék feletti teljesítményt kell adni, így egyre nehezebb tartani a lépést. Nem a legjobb érzéssel csúszom be a rajtba az ezres döntők előtt, mert tudom, hogy nagyon fog fájni, és most már nemcsak a vége, hanem az egész verseny. Szörnyű érzés az, amikor elsavasodik az ember keze.

– Talán ilyenkor jön jól a közönség biztatása. Mondjuk az olyan lelkes, odaadó tömeg, amilyen a szegedi világbajnokságokon az utolsó kétszáz méteren fogadja a versenyzőket. Gondol már az augusztusi hazai vb-re?
– Igen, elég sokat. Most úgy tűnik, hogy egyelőre csak egy számot, az ezer egyest vihetem el, mert a válogatási elvek többet nem engednek. Úgyhogy erre a számra készülök maximális erőbedobással, és a célom, hogy a dobogó valamelyik fokára felállhassak. Tavaly negyedik lettem, épphogy lecsúsztam az éremről, de a montemori világbajnokság nekem nem volt túl ideális az étkezés és a pihenés szempontjából. Most azért minden más lesz. Hazai közegben, jó körülmények között versenyezhetünk, s mögöttünk áll több ezer szurkoló, rengeteg pluszenergiát kaphatunk. Várom már ezt az érzést.

– A nőknél mondhatni nem volt mérvadó a minszki verseny, hiszen a legnagyobb riválisok, az új-zélandiak nem vesznek részt az Európai Játékokon. A férfiaknál inkább európai a vb mezőnye, friss kontinens­bajnokként kire kell még figyelnie a minszki mezőnyben szereplőkön kívül?
– A cseh Josef Dostál nem indult Fehéroroszországban, ő Livignóban, magaslaton készült ebben az időszakban. A német válogatott biztosan erősít egyesben, és van egy fiatal ausztrál srác is, aki egész jó időket evezett, érdemes lesz rá odafigyelni. Az biztos: most Minszkben sikerült áttörni egy gátat magamban. Olyan taktikával versenyeztem, amellyel korábban nem, belementem a kőkemény tempóba, aminek a végén még tudtam újítani, s ez az érzés biztonságot, jó érzéseket ad a jövőre.

(A cikk a Nemzeti Sport  szombati melléklete, a Hosszabbítás 2019. július 13-i lapszámában jelent meg.)

EGYÜTT, DE A DÖNTÉS SZABADSÁGÁVAL

– Megsokasodtak a feladatai…
– A főzésre céloz? – kérdez vissza Demeter Irén, Kopasz Bálint édesanyja és edzője. – Valóban több lett a feladat, és még szigorúbb lett a napirendünk, de nem bánom. Igyekszünk a táplálkozástudományt a teljesítményfokozás terén hasznosítani, és ha ezzel hozzá tudok tenni Bálint sikereihez, hát állok elébe. Tavaly október óta haladunk Marics Balázs dietetikus programja szerint, és bár nem mindig sikerül tartani az előírtakat vagy az időintervallumot, már most érezhető a változás.
– Mi a legnehezebb benne?
– Hogy időigényes. Nem a főzés maga, hanem az alapanyagok beszerzése. Rengeteg összetevőt, terméket kell összevadászni. Az elején zavarban voltam az üzletben a sokféle árucikk között, de most már kezdek rutinos vásárlóvá válni. A program lényege, hogy nem lehet rögtönözni, így kéznél kell lennie mindennek, csak így van értelme. De szívesen csinálom, mert tudom, hogy mennyit tesz hozzá a munkánkhoz.
– Tizennyolc éves volt Bálint, amikor először megmutatta, micsoda tehetség rejlik benne. Négy év telt el azóta, hogyan változott a kapcsolatuk a vízen?
– Nem változott. Benne élünk egy jól funkcionáló rendszerben, egy olajozottan működő edző-versenyző kapcsolatban. Oda-vissza megvannak a visszajelzések, amelyek előrevisznek bennünket. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert nekem nem kell folyamatosan utasításokat adnom a motorcsónakból, nem kell kiabálnom, nem kell biztatnom Bálintot. Utóbbit nem is szereti, sohasem volt rá szüksége, mert ő mindent megtesz a vízen. Tudja, hogy mit miért csinál, rendkívül profi a szemlélete.
– Az ő tudatossága mit követel meg öntől?
– Egy edzőnek is folyamatosan fejlődnie kell. Aki ezt nem teszi meg naponta, az le fog csúszni a versenyzőjéről. Én is képzem magam, rengeteg szakmai anyagot olvasok, videókat nézek, elemzek és gondolkozom azon, mitől lehetne még jobb a versenyzőm. Ezt a folyamatot ő is látja, hiszen együtt él a család, tudja, hogy az én oldalamról edzőként és anyaként is mennyit teszek bele a közös munkába.
– Adódhat olyan helyzet, hogy edzőként és tanítványként különválnak az útjaik?
– Miért ne adódhatna? Elérkezhet olyan ponthoz az élete, amikor azt érzi, változtatni szeretne. Tudja, hogy én erre nyitott vagyok, hiszen a legjobbat akarom neki – édesanyaként és edzőként is. Nem vagyunk egymáshoz láncolva, szíve joga megtenni. Az én édesanyám is így nevelt, mindig megadta nekem a döntés szabadságának lehetőségét, én is megadom ezt a gyerekeimnek.
– Három fiút nevelt fel. Anyaként mennyire furcsa az, hogy a legkisebb karrierjében van a leginkább jelen, vele tölti összezárva az életét?
– Arra gondol, hogy van-e féltékenység? Nincs, hiszen naponta beszélünk a fiúkkal, mindenki tud egymásról. Máté fiamat is én edzettem, nyolc évig kajakozott, s amikor tizenhét évesen azt mondta, ő a tanulást választja, elfogadtam a döntését első szóra, s a tanulmányaiban támogattam. Bence, a legidősebb Ausztráliában él, egy szállodában dolgozik és próbál gyökeret ereszteni. Már megnősült, szóval azt mondhatom, hogy sínen van az élete. A hobbija a rádiózás, nemrégiben kapott adásidőt, egy héten egyszer a kinti magyaroknak szerkeszt hírműsort. A fiaim nagyon büszkék egymásra, és mindent tudnak egymásról. Sohasem éreztem azt, hogy bármelyikük is hiányt szenvedne. A mi családunk a sportban nőtt fel, ez az életünk. Bencét mondjuk annyira nem érdekelte, de nemrégiben azt mondta: beigazolódott, amit annak idején mondtam neki, most már ő is elhiszi, hogy érdemes a sportba ennyi energiát fektetni, és nagyon büszke a sikereinkre.
– A profi sport nemcsak a versenyzőnek, de az edzőnek is megterhelő, monoton. Szereti ezt az életformát?
– Nagyon. Én is sportolóként nőttem fel, az eredményességet leszámítva válogatott kajakosként végigéltem azt, amit most Bálint. Nekem természetes ez az életforma, önazonos vagyok és boldog, hogy itt lehetek Bálinttal.
– Vannak irigyeik? Mennyire tekintenek önökre csodabogárként?
– Sohasem éreztem irigységet, inkább tiszteletet és szeretetet. Mindenkinek adva van a lehetőség, hogy kiteljesedjen, mindenki elgondolkodhat azon, hogyan lehet még előbbre jutni. A mi esetünkben egy alapvető összetevő van, ez a tehetség.
– És fontos a tehetség megfelelő gondozása is. Az, hogy nem áldozta fel a gyors eredmények, a látványos részsikerek oltárán Bálintot.
– Az egyik alapelvem, hogy a gyerek mindig a korának megfelelő terhelést kapja meg. Korábban az utánpótlásban dolgoztam, volt, hogy egyszerre harminc-harmincöt gyerekért feleltem, akik különböző érettségi szinten álltak. Mindig elmondtam nekik, hogy felesleges siettetni, ne kérjenek többet annál, ami a jelenükben szükséges, mert az idővel túlhajszoltsághoz, frusztrációhoz, kiégéshez vezet. Ha nem egészében nézünk egy pályafutást, ha nem a folyamatot szemléljük, nagyot hibázunk. Sok vitám is volt emiatt, de most itt van Bálint példának. Az ő fizikuma három-négy évvel el volt maradva a korosztályához képest, sohasem terheltem túl, és ő is megértette, hogy hosszú távon kell építkezni.
– Hol tartanak most az építkezésben?
– Bálintban még mindig van potenciál, még mindig fejlődik, fizikailag egészen biztosan. Körülbelül huszonhárom éves korára taksálom azt a fejlettségi szintet, ami a csúcsot jelenti, utána a szinten tartás lesz a fő feladat. Fizikailag most mindenki erősebb nála a nemzetközi mezőnyben, de ha erősödik még, sokkal könnyebb lesz neki felvennie a versenyt Pimentáékkal, jobban tudja velük tartani a lépést a verseny utazó szakaszában is. Minszkben ez sok energiát vett el tőle, de megcsinálta. Áttört egy gátat, el merte vállalni a nagyobb tempót, és ez működött. Igaz, hogy a végén majd’ meghalt, de bebizonyította magának, hogy képes rá.
– A világbajnokságon is képes lesz hasonló bravúrra?
– Ha Szegeden dobogóra léphet, végtelenül boldog leszek. Direkt nem azt mondom, ha nyerne, hiszen ezen a szinten már nüansznyi a különbség. A hazai rendezésű világbajnokságon különleges élményt jelentene egy szép érem.
– Kozák Danuta mellett az ön fia nyújtja a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt a kajak-kenu sportban. Nincsenek kilengések, visszaesések, csak fokozatos és folyamatos fejlődés. Ez a tudat mennyire ad önnek magabiztosságot, nyugalmat?
– A szezonunk úgy kezdődik, hogy fejben eltervezünk valamit, aztán folyamatosan tisztul le minden a számokban, mennyiségben, minőségben és eredményességben. Bálint mindig elmondja nekem a gondolatait, mindig megkapom tőle azt a visszajelzést, hogy jó úton haladunk. És ennél nagyobb elismerésre nincs is szükségem.

 

2019.07.26 17:28:08

Kajak-kenu vb THURY GÁBOR, SZABÓ GÁBOR

Hatvanöt éve volt az a világbajnokság, amelynek mesés eredményeivel kiérdemelték a sportág legjobbjai a kiemelt figyelmet.

2019.07.12 18:21:57

Kajak-kenu vb LIPICZKY ÁGNES

Az Európai Játékokon két egyéni számot nyerő 22 éves kajakos édesanyjával kettesben készül a szegedi vb-re.

2019.06.14 19:55:16

Kajak-kenu vb JOCHA KÁROLY

Nyolcvanéves a magyar kajak-kenu sport egyetlen filozófia tanára.

2018.12.26 11:09:23

Kajak-kenu vb LIPICZKY ÁGNES

„Az élsportolók a búra alól kilépve nem mindig lelik meg a helyüket.”