Úri társaságban – Szűcs Miklós jegyzete

Emlékszem, azon a szombat kora délutánon ültem a televízió előtt, és egyszerűen nem akartam elhinni, amit látok: a magyar jégkorong-válogatott az ukránok legyőzésével feljutott a világelitbe. A szapporói csoda pillanataiban, miközben újra és újra néztem Vas Marci mindent eldöntő góljának ismétlését, másodpercek alatt szaladtak végig a fejemben az emlékek. A nyitott pályás meccsekről, amikor a kisstadionbeli Fradi–Újpesten a fülem mellett süvítettek el a lelátóról a pálya felé záporozó jeges hógolyók, amikor a Megyeri úton a szünetekben katonai dzsip lökhárítójára erősített felmosóronggyal „újították fel” a jeget, amikor Jászberényben a „ketrecfolyosót” folyamatosan rázó szurkolók köpködték az ellenfél öltözőbe siető játékosait, vagy amikor egy-egy vesztésre álló meccsen néhány hokis azzal trükközött, hogy a kispadról behajolva sót szórt a jégre, amely így alkalmatlanná vált a játékra – a velem egykorúak vagy idősebbek tudják, miről beszélek. Számomra az volt a döbbenetes, hogy ezek az „őskori” élmények alig több mint másfél évtizeddel korábbiak voltak, ennyi idő kellett a magyar hokinak, hogy a simlis tinédzserkorból felnőjön, és helyet követeljen magának az úri társaságban.

Az a tíz évvel ezelőtti, csodaszámba menő bravúr a sufnituningos időszakban kezdő, s másfél évtized alatt a profizmus határáig eljutó fantasztikus csapat erőfeszítéseinek megérdemelt jutalma volt, de – őszinte leszek – azokban a pillanatokban nem fogadtam volna arra, hogy töretlen lesz a fejlődés, ahhoz ugyanis néhány fanatikus elszántságánál több kell. Az elmúlt tíz év aztán bizonyította, hogy a létesítményhelyzet javulása mellett a közeg is képes előrelépni, s ma már ott tartunk, hogy míg a 2008-as szapporói sikerhez automatikusan odabiggyesztjük a „csoda” szót, a 2015-ös krakkói feljutás esetében már nem érezzük szükségét.

Meggyőződésem, ennél nagyobb elismerést nem kaphat egy sportág, bár ha a vasárnap rajtoló vb az optimista várakozás szerint alakul a Papp László Budapest Sportarénában, ígérem, a budapesti jelző után is keresünk egy jól csengő és tíz év múltán is érvényes minősítést.