Minden idők egyik legjobb hokisa tőlünk is tanulna

SZŰCS ANDRÁSSZŰCS ANDRÁS
Vágólapra másolva!
2017.10.03. 12:18
null
Vlagyiszlav Tretyjak tavaly Szentpéterváron látta a magyarokat játszani, s lenyűgözte a drukkerek fantasztikus lelkesedése (Fotó: Dömötör Csaba)
A Magyar Jégkorongszövetség 90. születésnapjára rendezett esemény sztárvendége a háromszoros olimpiai és tízszeres világbajnok orosz Vlagyiszlav Tretyjak volt, aki készséggel válaszolt a Nemzeti Sport kérdéseire.

 

NÉVJEGY
Nemzetisége: orosz
Született: 1952. április 25., Orugyevo
Magassága/testsúlya: 183 cm/91 kg
Posztja: kapus
Klubja játékosként: CSZKA Moszkva (1968–1984)
Klubja edzőként: Chicago Blackhawks (amerikai, NHL, 1990–2004)
Legnagyobb sikerei:
3x olimpiai bajnok (1972, 1976, 1984), olimpiai 2. (1980), 10x világbajnok (1970, 1971, 1973, 1974, 1975, 1978, 1979, 1981, 1982, 1983), 2x vb-2. (1972, 1976), vb-3. (1977), Kanada-kupa-győztes (1981), NHL Challenge Cup-győztes (1979), 13x szovjet bajnok (1970, 1971, 1972, 1973, 1975, 1977, 1978, 1979, 1980, 1981, 1982, 1983, 1984)
Egyéni díjai: a Nemzetközi Jégkorongszövetség Hírességek Csarnokának tagja (1990–),
az NHL Hírességek Csarnokának tagja (1997–), 3x a világbajnokság All Star-válogatottja tagja (1975, 1979, 1983),) 3x a világbajnokság legjobb kapusa (1974, 1979, 1983), a Kanada-kupa legértékesebb játékosa (1981), a Kanada-kupa All Star-válogatottjának tagja (1981), 5x az Év játékosa a Szovjetunióban (1974, 1975, 1976, 1981, 1983)

– Mielőtt tavaly Oroszországba utazott volna a magyar válogatott, tisztában volt azzal, hogy egyáltalán feljutottunk az A-csoportba, és ott leszünk az elit-világbajnokságon?
– Természetesen értesültem róla, hiszen követem a világ jégkorongját, még azt is, hogy Lettországban vagy Angliában mi újság, noha nyilván az orosz hokira figyelek leginkább. Azt is tudom, hogy korábban dolgoztak Magyarországon Oroszország és más szláv országok szakemberei, akik segítettek a válogatottnak is. Tisztában vagyok azzal, mekkora fejlődésen ment át a magyar hoki, de azzal is, hogy a legutóbbi idény ellenben nem volt olyan sikeres…

– Látott minket élőben is valamikor?

– Igen, tavaly, amikor a magyar válogatott Szentpéterváron szerepelt az elit-vb-n, akkor a Kanada elleni csoportmeccset a helyszínen láttam, és lenyűgözött a magyar drukkerek fantasztikus biztatása, az a hangulat, amit teremtettek a vereség ellenére. Sajnálom, hogy a mérkőzés nem sikerült annyira, de így is hatalmas élmény volt. Ráadásul a csapat végül nem járt messze a bennmaradástól…

– Amikor a magyar szövetség ünnepségén azt mondta vasárnap, hogy az orosz szervezet csak hetvenöt éves, a miénk pedig kilencven, úgyhogy volna mit tanulniuk tőlünk, akkor csak udvariaskodott, vagy tényleg lát valami elleshetőt?
– A Magyar Jégkorongszövetség a hollanddal együtt a legelső nemzeti tagszervezetek közé tartozik, ezért tisztelem mindkettőt. Úttörők voltak, és tolták előre a nemzetközi jégkorong szekerét, az ilyen szervezetektől tehát mindig lehet és kell tanulni, erre vonatkozott a megjegyzésem. Utána persze sok sikert is kívántam a magyar válogatottnak, hogy ismét megmutathassa magát a legjobbak között.

MINDEN IDŐK LEGNAGYOBBJAI
A Tretyjak által említett „legendás mérkőzéseket” 1972 szeptemberében játszotta az NHL-esekből álló kanadai, illetve a külföldre igazolástól eltiltott hazaiakból álló orosz válogatott. Az első négy mérkőzés Montréalban, Torontóban, Winnipegben és Vancouverben, a második négy Moszkvában volt. A „Summit Series”, azaz a csúcstalálkozók sorozata Kanada sikerével végződött, négy győzelemmel, egy döntetlennel és három vereséggel (ugyanakkor 31–32-es gólkülönbséggel…) úgy, hogy az utolsó, döntő összecsapáson 34 másodperccel a vége előtt szerezte meg a győztes találatot Paul Henderson.
E rangadókig Kanada mindig amatőr csapatokat küldött a nemzetközi eseményekre, ám az NHL-esek bevetésével e széria minden idők legszínvonalasabb nemzetközi párharcává vált, amelyen Tretyjak 88.2 százalékos hatékonysággal védett.
Az idei ünnepségsorozatra tíz kanadai utazott el Moszkvába, ahol Tretyjakék fogadták őket, Vlagyimir Putyin államelnök is jelezte részvételét, továbbá sorjáznak a kiállítások és különféle emlékestek. Eközben a tengerentúlon, Torontóban maga Henderson rendezett emléknapot, míg Ottawában a kanadai légierő tagjai és orosz diplomáciai hivatalnokok vívtak egymással barátságos meccset.

– Oroszországban is egymást érik a jégkorongos ünnepnapok, várható, hogy a közeljövőben esetleg ismét jégre lép?
– A Kanada és a Szovjetunió között lejátszott legendás mérkőzések negyvenötödik évfordulójára rendezett eseményeken részt veszek, de már csak védnökként, kapusként nem tervezem…

– Apropó! Az orosz szövetség elnöke, de a sportág nemzetközi vezetőségének is tagja: hazai vagy egyetemes jégkoronglegendának tartja magát?
– Ezt nem az én tisztem eldönteni, ez a szurkolók joga. Minden országban felismernek, és rendkívül boldog vagyok attól, amit a játékos-pályafutásom során elértem, továbbá elégedett azzal, amit visszaadhattam a sportágnak. Egyébként örömmel tölt el, hogy tagja lehetek a nagy jégkorongcsaládnak.

– Akkor is így vélekedett, amikor eldőlt, hogy az NHL-játékosok nem lehetnek ott jövőre a téli olimpián?
– Mindig törekszünk arra, hogy a legjobb játékosok ott lehessenek az olimpián, de ha az NHL vezetősége ilyen döntést hoz, akkor nincs mit tenni… A Nemzetközi Jégkorongszövetség azon volt, hogy eljuttassuk az NHL-eseket Pjongcsangba, magával az elnökkel, René Fasellel karöltve is dolgoztunk a megoldáson, de sajnos nem sikerült. Ám megpróbáljuk így is a lehető legjobb mezőnyt összehozni. Oroszország, Svédország és Finnország élvonalbeli bajnokságai sem rosszak, az innen érkezőkkel is színvonalas mérkőzésekre számíthatunk.

FINN ELISMERÉS
A hétvégén nem Vlagyiszlav Tretyjak volt az egyetlen világsztár a Papp László Budapest Sportarénában, hiszen a „szapporói hőseinkkel” meccselő finn öregfiúk között öt világbajnok és két Stanley-kupa-győztes bújt meg, egyikük a 44 éves Jere Lehtinen, aki 2010-ben vonult vissza a Dallas Starsból, amellyel NHL-bajnoki címét is szerezte.

Manapság a finn férfi felnőttválogatott igazgatója, ilyen minőségében tavaly a tüskecsarnokbeli edzőmeccsen, majd Szentpéterváron a vb-csoportmérkőzésen is ellenünk vezette csapatát, de akkor is kedves volt és most is készséges.

„Hosszú napunk volt, utazással, miegymással, az első harmadban ez meg is látszott rajtunk, de utána jó kis meccset játszottunk a magyarokkal, nagyon élveztük – mondta Lehtinen, miután 1–5-ről 5–5-re egyenlítettek az „aranyos oroszlánok”, végül mégis kikaptak… – Nálunk is, a magyaroknál is vannak idősebbek, illetve olyanok, akik nemrég még aktívak voltak – vicces, amikor különböző generációk vannak jelen egy csapaton belül. Megtisztelő volt a felkérés, örültünk, hogy jöhettünk. A magyar szurkolókról tudtuk, hogy szenzációs hangulatot teremtenek, ezt a világbajnokságokon is rendre átélhetjük. Amikor tavaly itt jártunk a felnőttválogatottal, tapasztaltuk, mennyien szeretnek itt minket, finn jégkorongozókat. Ez nagy meglepetés volt, de hihetetlenül jólesett, ez is mutatja, hogy igazi sportszerető ország az önöké!”

És aki világbajnok, háromszoros vb-ezüstérmes, olimpiai ezüst- és bronzérmes, Stanley-kupa-győztes, finn bajnok, annak elfogadhatjuk a véleményét…

 

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik