Jégkorong: sistergős hatvan perc, vereség a britektől

Hangulatos edzőmeccsekkel zártuk a felkészülésünket Angliában, hiszen szombaton és vasárnap is olyan csarnokban játszottunk, amelyben másfél órával a kezdésünk előtt még közönségjég zajlott: Coventryben a Grease zenéjére gyakorolt koreográfiát egy amatőr csoport, Milton Keynesben pedig óvodástól nyugdíjasig tanultak korcsolyázni a népek. Na de aztán megjöttek a hokidrukkerek, köztük vagy száz magyar honfitársunk, akik meg is töltöttek két szektort az egyik kapu mögött, és természetesen állták a hangversenyt a lelátó többi részével, sőt, az egysíkú „Lets's go GB!”-re nyilvánvalóan színes kottából felelgettek.

Volt adok-kapok a jégen is: az Erdély, Hári, Galló első sorunk például aligha lesz Nobel-békedíjas a közeljövőben, de nem is arra szerződtek, továbbá a britek sem maradtak adósak, már az első percekben összezördültek a felek kétszer-háromszor. Ez a brit válogatott már tavaly is rendkívül szervezetten hokizott, a szokását pedig megtartotta, a játékosai melóznak is becsülettel, úgyhogy beszorultunk olykor, és az 1–0-t sem mondhattuk érdemtelennek, még, ha a szerencse is közrejátszott abban, hogy a korong az embertömegen és Vay Ádámon is átcsúszott gonoszul.

Na de aztán egy kontrából, „félszólóból” Sofron István kiegyenlített, csak mivel közben a „hazaérő” David Phillips a farával a sisakot is leverte a kapusa fejéről, és mindannyian felborulva kirántották a kapuvasakat a helyükről, kicsit győzködni kellett a bírókat, hogy a gól azért szabályos (1–1) – aztán meg percekig ápolni szerencsétlen Ben Bownst.

Kaparós, feszült, a durvaság határán egyensúlyozó meccs zajlott: legalább annyi félmagas bot és könyökös repkedett, mint döngő bodicsek, a játékmegszakításokkor szaporodó lökdösődésekről és maflásokról nem is beszélve. Mindezeket nem is sikerült tökéletesen lerendezniük a zebráknak, ám nem baj, mert a vb-n is lesz olyan, hogy nem jól alakulnak a dolgok, kell az edzés, hogy ott majd ne lepődjünk meg. Tény az is, hogy a pénteken játszó (az általunk 6–1-re megvert Olaszországtól 5–2-re kikapó) és szombaton pihenő hazaiak frissebbnek tűntek, mint a 19 órán belül másodszor fellépő mieink, viszont a vb-n is lesznek meccseink egymás utáni napokon, úgyhogy ez is jó tapasztalat volt.

Az más kérdés, hogy van élmény, amiből egy is elég volt: tavaly 15.8 másodperccel a rendes játékidő vége előtt kaptuk azt a találatot a d1/A-vb végén Budapesten, amellyel Nagy-Britannia jutott fel helyettünk, most az első szünet előtt 15.9 másodperccel vették vissza a vezetést a britek (2–1)...

Sőt, „félidőre” már kettővel mentek, miután a saját fórunkban túl szépen akartunk lekészíteni egy pakkot, amelyet Brett Perlini ellopott, és elszelelt vele, hogy már egyenlő létszámnál be is lője (3–1). Uralta a meccset a házigazda, még akkor is, amikor egymás után kaptuk az emberelőnyöket: a nagydarab bekkek hentesként daraboltak a kapu előtt, a többiek meg okosan és – ha kellett – mindent feláldozva védekeztek. Mindezen események frusztrálták a mieinket, akik abban a tudatban mentek a második szünetre, hogy lejárt az idő, ám valójában 0.5 másodpercet még mutatott az óra, csak mindenki jobbnak látta, ha pihennek a résztvevők, hátha le is nyugszanak kicsit.

Nos, nem nyugodtak le, az utolsó harmadban is akadtak tömegjelenetek, előnyök-hátrányok, és az sem változott sajnos, hogy Vay Ádám sem unatkozott egyáltalán, odaát Bowns továbbra is remekelt, elhalt benne az összes támadásunk – ha elért odáig.

Miután egy több mint másfél perces kettős fórunk is lement eredmény nélkül, a finisben már úgy tűnt, a mieinknek elég volt a többhetes felkészülésből és az edzőmeccsek sorából, úgyhogy csak gyorsan könyveljük le, hogy ezt a meccset elveszítettük – a lányeges a következő öt lesz.

JÉGKORONG
FELKÉSZÜLÉSI MÉRKŐZÉS
NAGY-BRITANNIA–MAGYARORSZÁG 3–1 (2–1, 1–0, 0–0)
Milton Keynes, 2100 néző. V: Darnell (brit), Stolc, Pardatscher (mindkettő osztrák), Beresford (brit)
NAGY-BRITANNIA: BOWNS
Tetlow, MOSEY (1) – SWINDLEHURST 1, ERHARDT (1) – Batch, BILLINGSEY – O'Connor, Phillips
FARMER, PERLINI 1, SHIELDS – LAKE 1, Hammond, Dowd – KIRK, Lewis, Myers – Betteridge, Davies (1), DUGGAN (1)
Szövetségi kapitány: Pete Russell
MAGYARORSZÁG: Vay
Stipsicz, Varga A. – Wehrs, Szirányi B. (1) – Pozsgai, Macaulay – Garát, Szabó D.
ERDÉLY CS., Hári J., Galló V. – NAGY G., SARAUER, Sofron 1 – Nagy K., Bartalis, Bodó – Terbócs, Benk, Magosi B.
Szövetségi kapitány: Jarmo Tolvanen
Kiállítások: 12, ill. 10 perc
MESTERMÉRLEG
Pete Russell: – Paprikás meccs volt, az ellenfelünk frusztrálttá vált a végére. Mi jól teljesítettünk – noha csak négy napja vagyunk együtt –, de azért a finisre elfáradtunk. Igyekeztünk jól letámadni, mélyen tartani a korongot, hatékonyan játszani emberelőnyben és -hátrányban is, amihez megvannak a tehetséges játékosaink. Most kétnapos pihenő következik, majd három nap munka, amely során játszunk egy KHL-csapattal is, majd az utolsó szabadnapok után repülünk Szlovákiába!
Jarmo Tolvanen: – A mérkőzés előtt és után is beszéltünk arról, hogy egymásutáni meccsnapokon fontos a regeneráció, és nemcsak a testé... Látszott, főleg az első harmadban, hogy ez most nehezen ment, pedig a világbajnokságon is lesz hasonló helyzet. Az első játékrészben valahol máshol jártunk, a másodiktól feljavultunk. Erre a tapasztalatra majd emlékeznünk kell Kazahsztánban.

FELKÉSZÜLÉSI MÉRKŐZÉSEK
Április 5. –Svédország 3–4
Április 10. –Lengyelország 2–1 – sz.
Április 12. –Lengyelország 4–2
Április 17. –Szlovénia 7–4
Április 20. –Olaszország 6–1
Április 21. –Nagy-Britannia 1–3

DIVÍZIÓ 1/A-VILÁGBAJNOKSÁG, NUR-SZULTAN (ASZTANA)
Április 29., Dél-Korea, 8.30
Április 30., Fehéroroszország, 15.30
Május 2., Litvánia, 8.30
Május 3., Szlovénia, 15.30
Május 5., Kazahsztán, 15.30
Az időpontok magyar idő szerint értendőek.