1. HARMAD

Alig telt el az első perc a találkozóból, az addig látott nagy rohanás és sok ütközés vége az lett, hogy Benoit Gratton – akit rovott múltja okán aligha illethetünk a sportszerű jelzővel –, nekiállt „emberkedni” a Volán-kispad előtt, és belekötött fűbe-fába. Az osztrákok kemény legénye két percet kapott, de azért csak kiveszekedte, hogy az egyik akciónál ellenfelét keményen a plexibe ütköző Sofron Istvánt 2+10 percre kivigyék a büntetőpadra. Négy a négy ellen folytatták a felek a küzdelmet, amelyben egyre inkább a fehérváriak akarata érvényesült. A vendégeknél csupán egyetlen sor tudott zavart kelteni a kapu előtt, ellentétben a házigazdákkal, akiknél az egész csapat jól muzsikált. Egyértelműen jobb volt a Volán, ám a parázs, hazai kapuvassal, majd páros kiállítással is színesített hajrában Filip Gunnarsson egy visszapasszolt korongot kapásból vágott be Bálizs Bence kapujába. Hideg zuhany, hiszen a pálya majd’ felbillent. Bálizs hármat védett, miközben kollégája, Reinhard Divis neve mellé tizenegy védés került be a statisztikába. (0–1)

2. HARMAD

Volán-kapuvassal indult a második harmad, amely jelezte: a fehérváriaknak feltett szándékuk az egyenlítés. Miután azonban helyzeteiket folyamatosan hagyták ki, másodszor is meglepte őket a Vienna. Egy jobb oldali akciót végén a távoli lövés középre jött le Bálizsról, aki az ismétlésbe is beledobta még magát, ám a lecsorgót közelről már bekotorták a vendégek. Négy hazai védő állt közvetlen a kapu előterében, mégsem tudtak korongot és ellenfelet „takarítani”. A gól után Bálizs át is adta a helyét Adam Munrónak. A Volán kicsit megtörte a sport „szépsége” – a jobban játszó csapat is kerülhet kétgólos hátrányba –, így szinte törvényszerű volt, hogy újabb gólt kapjon. Egy jobb szélen vezetett akció végén a középre visszahúzott korongot Daniel Nageler vágta Munro lábai között a fehérvári kapuba. Két védő állt előtte, plusz a kapus, az osztrák játékos mégis megtalálta a kapuig vezető utat. „Postafordultával” a kedd estére elátkozottnak hitt Volán is gólhoz jutott: Sofron István kiugratást érő passzát Vas Márton helyezte el a hosszúba, némi reményt csempészve ezzel a záró felvonásba. (1–3)

3. HARMAD

Támadott a Fehérvár a felzárkózásért, de hiányzott a tűz, a hit, és már talán az erő is fogytán volt. A rutinos vendégek nem sok teret hagytak a házigazdáknak, és amint lehetőségük adódott, azonnal veszélyes akciókat vezettek. Az idő múlásával egyre kevesebb esélye maradt az akciókat távoli lövésekkel befejező fehérváriaknak – lesz ami lesz alapon tüzeltek onnan és akkor is, amikor nem sok jóval kecsegtetett a próbálkozás –, és mit lehet ott tenni, ahol Eric Johansson is ajtó-ablak ziccert ront. Divis egyszerűen ráfeküdt az alatta eltolt korongra. A hajrában aztán Munro átadta a helyét egy mezőnyjátékosnak, majd kiállítást is kaptak a vendégek, de hiába voltak hat a négyben a pályán – a fehérváriaknál gyakorlatilag az első két sor támadói kaptak lehetőséget –, nem sikerült gólt szerezni, a vendégek kibekkelték az utolsó percet is, és értékes győzelmet arattak Székesfehérváron. (1–3)

Az október 9-én szétlövésben 6–5-re elveszített bécsi mérkőzés után a stabil formát mutató Fehérvár nem ok nélkül bízhatott a győzelembe, valamint a 4–1-es linzi és 4–2-es zágrábi vereség feledtetésében, de a rossz helyzetkihasználással erre nem volt esélye.