Normális esetben a találkozó országos „egyes" lett volna, tekintve, hogy a vancouveri olimpián döntőt játszó és ott végig remek játékot bemutató amerikaiak azzal a német csapattal találták szembe magukat, amely tavaly csak úgy tudta meghosszabbítani tagságát az elitben, hogy idén vb-t rendez. Különben a pályán elért eredmények alapján velünk együtt búcsúzott volna...

Nem véletlen kezdtük azonban a normális eset kiemelésével, ugyanis a pénteki találkozón a körítés mindennek mondható volt, normálisnak azonban a legkevésbé sem. A házigazda németeket nagyon feltüzelte a közel nyolcvanezer szurkoló jelenléte, az amerikai csapat pedig tényleg nyomaiban sem nagyon emlékeztetett a vancouveri tornán látottra. Nemcsak a mutatott teljesítmény, hanem már alapból a keret összeállítását illetően sem.

Az első harmad így jobbára német dominanciával és helyzetekkel telt, de gól nem született. A második felvonásban aztán megtört az addig jól záró amerikai védelem. Egy bedobás után Marcel Müller szedte össze a pakkot, bekorcsolyázott az amerikai kapu mögé, majd onnan visszatérve keresztbe lőtt a hosszúra. Ott Michael Wolf eszmélt a leggyorsabban, aki a hálóba helyezett. (0–1)

A hátrányba került amerikai együttes magához ragadta a kezdeményezést, de a több remek védést is bemutató, később a győztes együttes legjobbjának is megválasztott Dennis Endras kapus révén tartották egygólos előnyüket a házigazdák.

A harmadik harmadban végképp mindent egy lapra tett fel a tengerentúli együttes, amely idővel már nemcsak a játékra, hanem a németek fizikai felőrlésére is egyre nagyobb hangsúlyt fektetett. A végig parázs mérkőzésen több lökdösődés is kialakult a kapuk előtt, palánkok mellett, de az európai hagyományok híven nagyobb verekedésbe senki nem bocsátkozott.

A 49. percben aztán góllá érett az amerikai mezőnyfölény: Ryan Carter lőtt távolról kapura, Endras előtt többen is brusztoltak a kipattanó pakkért, amit azonban senki nem látott. Legkevésbé a német kapus, aki letérdelve saját sarkával juttatta a korongot a gólvonal mögé. (1–1)

A harmadból hátralévő időben nyílt csata zajlott, de egyik csapat sem tudott a másik fölé kerekedni. Igazságos döntetlen, írhattuk volna, de jégkorongban ilyenkor jöhet a túlóra. Jött ezúttal is, de sokáig nem tartott. A 21. másodpercben ugyanis egy bal oldalról, majdnem a kékvonalról elengedett erős lövés a kapu előtt keresztbe korcsolyázó Felix Schutz térdéről pattant az amerikai kapuba. A bírók némi videózás után érvényesítették a találatot. Tombolhatott a publikum. (1–2)

A közönség végig lelkes szemlélője volt az eseményeknek, még akkor is, ha annak élvezeti értékét elsősorban a közösségi együttlét jelentette. És persze az elfogyasztott sör mennyisége... Mert a meccs legfeljebb izgalmas volt, nem színvonalas. Érdekes volt, ahogyan az ülőhelyekkel felszerelt stadionban mindenki állva szurkolta végig a mérkőzést, olyan érzést keltve, mintha azért nem maradtak volna ülve, mert így jobban látták a jégen történteken. Pedig nem azon múlt, amivel nyilván minden stadionban lévő tisztában lehetett...

A folytatás szombattól már „normális" hokicsarnokokban, Mannheimben és Kölnben. Kanada Olaszországgal, a svájciak a lettekkel játszanak a B-csoportban, míg a D-ben a finnek a dánokkal ütköznek meg.