A PSG bizonyítja, a pénz nem minden – ez hiányzik Párizsból

Paunoch Péter blogja | 2018.03.07. | 13:44 | nemzetisport.hu

Most, hogy a téli átigazolási időszak már befejeződött, ismét elkezdődik a háttérmunka az európai kluboknál, a felkészülés a következő, nyári átigazolási szezonra. Az addig hátralévő időszakban pedig ismét a scoutoké, vagyis a megfigyelőké a pálya, az ő munkájuk fogja alapjaiban meghatározni azt, hogy nyáron kiket próbál majd meg szerződtetni az adott klub, milyen irányba indul el a nemzetközi játékospiacon. E havi blogbejegyzésemben egyrészt összehasonlítom két, egymástól teljesen különböző, de a scoutingra hangsúlyt fektető ország stratégiáját. Továbbá szemléltetem, hogy ennek a kívülállóként pofonegyszerűnek tűnő (hiszen „csak meccseket kell nézni) területnek mennyire eltérő megközelítési módjai, milyen részterületei lehetnek, de szó lesz scoutingosztályokról és teljesítményanalízisről is. A PSG esetével pedig arra világítok rá, hogy bizony a pénz önmagában még nem hajt sikereket a futball világában sem.


Hirdetés
A PSG hiába költ el évente százmilliókat új játékosokra, a Bajnokok Ligájában még a négy közé sem tudott bejutni az elmúlt években – idén a Real Madrid búcsúztatta a 16 között (Fotó: AFP)  

 

AZ OLASZORSZÁGI SCOUTING – AZ UDINESE PÉLDÁJÁN KERESZTÜL

Nézzük először, hogyan működik a játékosmegfigyelés (a nemzetközi gyakorlatban elterjedt angol megfelelője a scouting) Olaszországban. Itt a klub vezetése, a scoutok iránymutatásai alapján kiválasztja, illetve szerződteti a játékosokat és az edzőnek ebből a játékosanyagból kell dolgoznia.

Erre a szisztémára nagyon jó példa az Udinese Calcio csapata, amelynél a 24 főállású scout 16000 játékost térképez fel évente, beleértve a nem személyesen megtekintett mérkőzéseket is – óriási költségvetés mellett.

Munkájukat fémjelzi, hogy olyan klasszisokra találtak rá, mint Mauricio Isla, Kwadwo Asamoah vagy Alexis Sánchez – utóbbiért szinte már borsos árat fizetett a klub, hárommillió euróért vette meg a chilei Cobreloától. Az akkor 18 éves csatárt négy és fél év alatt építették fel (úgy, hogy ez idő alatt kétszer kölcsön is adták, Udinében három évet töltött) és 26 millióért adták tovább a Barcelonának (azóta játszott az Arsenalban, a télen pedig a Manchester Unitednél kötött ki). 

Jellemzőbb Isla és Asamoah esete. A Sánchezhez hasonlóan chilei Islát 19 évesen hozták el szülőhazájából, 2007-ben 500 ezer eurót fizettek érte, öt évvel később pedig 14 millió euróért „passzolták el” a Juventusnak. A ghánai Asamoah pedig 20 éves korában egymillió euróért került végleg az Udineséhez 2009-ben (Svájcból érkezett, de Torinóban és az Udinesénél is szerepelt kölcsönben, mielőtt megvették volna), 2012-ben pedig ugyancsak a Juventus fizetett érte 18 millió eurót. A szlovén Samir Handanovic kapuson is nagyot kaszáltak, hiszen majdnem ingyen szerezték meg az NK Domzalétól 2004-ben, majd 15 millió euróért adták el az Internek 2012-ben.

Jó példa még Medhi Benatia esete, akit ingyen szerzett meg az Udinese 2010-ben egy második ligás francia csapattól, a Clermonttól (miután a Marseille 2008-ban lemondott róla és több kölcsönadás után végleg elengedte a másodosztályba), majd három évvel később 13,5 millió eurót kapott érte a Romától. A marokkói hátvéd azóta már megjárta a Bayern Münchent is, a bajorok28 millió eurót fizettek érte, jelenleg pedig a Juventus játékosa, a torinóiak szintén magas összeget, 20 millió eurót áldoztak a játékjogáért.

Amíg olyan nagy olasz klubok, mint az Inter vagy a Milan vagy az olyan sztárcsapatok, mint a Barcelona és a Real Madrid, erősen deficites szezont zárnak a játékospiacon évről évre, addig az Udinese folyamatosan nyereséget termelt az elmúlt években, ennek is köszönhető, hogy saját tulajdonú a stadionja.

Az Udinesénél általánosságban kétfajta klubot, normál és topklubot különböztetnek meg scouting szempontból. Ők a normálba tartoznak, topklub pedig a Juventus, a Barcelona, a Real Madrid vagy a Manchester United. A topklubokat az alapján sorolják be, hogy mekkora a kapcsolathálózatuk a világban. Olaszországban például a Juventusnak, az Internek és a Romának van a legtöbb kapcsolata. 

Ugyanígy megkülönböztetnek topjátékost és normál játékost. Egy topklubban véleményük szerint legalább hét topjátékosnak, kimagasló képességű futballistának kell egyszerre a pályán lenni. Amennyiben ennél kevesebb van, az adott csapat nem számít topklubnak. Topklubnál általában nem számít az adott játékos életkora. Abban az esetben, ha valaki közel van a harminc éves korhoz, de topjátékos, akkor ugyanúgy ki fogják érte fizetni a magas vételárat, mintha egy fiatal tehetségről lenne szó, mivel a topkluboknak az eredménykényszer miatt azonnal hasznosítható játékosokra van szükségük (jó példa erre Gonzalo Higuaín, akiért 28 éves korában sem sajnált 90 millió eurót kifizetni a Juve).

Ezért van az, hogy ha valaki 19 évesen a Barcelona első csapatába kerül, és egy-két éven belül nem tud bizonyítani, máris továbbadják. Az Udinese célja, hogy a normál játékosokból topjátékosokat neveljen ki, és úgy adja tovább őket topkluboknak. 

Aranyszabály, hogy a normál klubok scoutjai nem figyelik a topklubok játékosait, legfeljebb azok utánpótláscsapatait és az azokban pallérozódó ifjú tehetségeket. Őket is azért, mert ha a topklubok szemet vetnek valamelyik játékosukra, de nem tudnak megegyezni a vételárban, akkor a normál klubok kérhetnek az átigazolási díj mellé pluszban, utánpótláskorú játékost.

Az Udinese scouting stratéigáját az elmúlt években Riccardo Guffantinak köszönhetően volt szerencsém kiismerni, aki sokáig a klub vezető játékosmegfigyelőjeként dolgozott, és meghívásomra, a Center Sport, illetve a Football Education Center szervezésében immár évek óta jár előadásokat tartani Magyarországra, tavasszal áprilisban és májusban is ő vezeti majd a scout tanfolyamainkat. 

AZ ANGLIAI SCOUTING ÉS MÁS ORSZÁGOK – VAN, HOGY A SOK PÉNZ IS KEVÉS

Az olaszországival szemben Angliában a komoly scouting munka inkább az utánpótlásképzésben zajlik, mert felnőtt szinten a klub az edző, illetve ahogy a szigetországban hívják a menedzser  kéréseinek megfelelő játékosokat igazol az esetek döntő többségében. Vagyis nem a szakvezetőnek kell inkább igazodnia a klub játékospolitikájához, hanem fordítva – ő irányítja, alakítja a játékospolitikát. 

De hiába van nagyon sok pénzük a Premier League csapatainak, számos példa bizonyítja, hogy a pénz nem minden, a sok pénzt tudni is kell jól elkölteni. Az egyik legjobb példa az elmúlt évekből a Manchester United, amely immár szezonok óta a legtöbbet költő csapatok között szerepel a szigetországban, ehhez képest a legutóbbi négy szezonban (vagyis a 2012–2013-as bajnoki cím óta) még csak dobogón sem végzett az angol élvonalban, és bár jelenleg a 3. helyen áll, csak egy ponttal előzi meg a 4. Tottenhamet, szóval akár még idén is érem nélkül maradhat a bajnokságban.

Ráadásul, ha folyamatosan csak veszi és veszi a játékosokat egy klub, úgy, hogy a bevételek és a kiadások köszönő viszonyban sincsenek, akkor előbb vagy utóbb a pénzügy fair play megszegése miatt az UEFA felelősségre vonhatja, meg is büntetheti. Ezért erre is figyelemmel kell lenni a tervezésnél, az állandó vásárlás mellett eladni is kell. 

De milyen játékost válasszon a scout ott (vagyis például Angliában), ahol a megfigyelő a fizetését a klubtól kapja, de jóban van az edzővel is? Sőt, nem egy menedzsernek (például José Mourinhónak is) kimondottan saját, hozzá szorosan kötődő scoutjai vannak, akiket ő maga visz a klubhoz.  Egy ilyen helyzetben – szemben az olaszországival, ahol a klubérdek mindent felülír – meddig terjedhet egyáltalán a menedzser hatásköre, felülírhatják-e a kiválasztásnál a menedzser szempontjai adott esetben a klubérdeket is?

Mert bizony, ilyenre is láthattunk már nem egy példát, ilyenkor szokott előfordulni, hogy ha a menedzser bukik, akkor minden bukik, és játékosok egész sora, illetve a teljes stáb távozik, hogy aztán a következő szezonban egy új menedzserrel, egy halom pénzért kicserélt új játékosállománnyal kezdődjön minden elölről. Ezt az utat járta például évekig a Manchester City, amely ugyan nyert két bajnoki címet az arab tulajdonosok 2008-as megjelenése óta, de a tíz év alatt a klubnál dolgozó négy menedzser (az egy hónapig dolgozó Brian Kiddet nem számolva) temérdek pénzt költött el olyan játékosokra, akiknek a nagy része nem maradt sokáig, kevesebb pénzért ment el, mint amennyiért jött, ráadásul a menedzserekkel párhuzamosan a klub menedzsmentje, illetve teljes stábja is cserélődött, ugyancsak nem kevés pénzért. Miközben az igazán átütő, nemzetközi siker továbbra is várat magára. 

Csakúgy, mint a francia PSG-nél, amellyel kapcsolatban már egy korábbi bejegyzésemben is kiemeltem, hogy a tavaly nyári átigazolási időszakban az európai klubok közül a legnagyobb, veszteséget termelt a játékospiacon. A Real Madrid elleni, kettős vereség és Bajnokok Ligája-búcsú pedig ismét rámutatott arra, hogy stratégia nélküli, átgondolatlan igazolásokkal a legrangosabb sorozatban nem lehet a csúcsra jutni, a pénz – bármennyiről is beszélünk – önmagában nem elég. A PSG tökéletes ellenpéldája az Udinesének, mert amíg a párizsiak az ennyi pénz mellett a fő szakmai célnak tekinthető BL-győzelem közelében sem jártak és évről évre hatalmas veszteségeket termelnek a játékospiacon, addig az Udinese szakmailag is általában célt ér, hiszen őrzi középcsapat státuszát Olaszországban és gazdaságilag is nyereséges.   

Mi akkor a titok és mi a megoldás, ha nem a pénz? Talán a klubfilozófia. Hogy van egy egységes elképzelés a klubon belül a célokról, arról, hogy milyen futballt szeretnének játszani, ahhoz milyen labdarúgókat keresnek és e mentén választanak szakvezetőt, menedzsert vagy játékospolitikáért felelős szakembert, aki a lefektetett filozófiához igazítva keresi a labdarúgókat a piacon.

Abban ugyanis talán egyetérthetünk, hogy a  minőségi játékos megszerzése és alkalmazása az egyik legfontosabb szempont a modern futballban. De ha ez így van, akkor  hogyan fordulhat elő, hogy a játékosmegfigyelő sok országban a klub hierarchiájában nem a felső szegmensben helyezkedik el vagy egyáltalán nincsenek is a klub alkalmazásában?

Érdemes elgondolkodni azon is, hogy azoknál a csapatoknál, amelyeknél nem a bennmaradás kiharcolása vagy a bajnokság megnyerése a fő szempont (ebbe a körbe tartozik a sokat emlegetett Udinese is), mi lehet fontosabb, mint megfelelő játékoskiválasztásra építve azoknak a futballistáknak a szerződtetése, akik később haszonnal értékesíthetők, vagyis általuk üzletileg nyereségessé tehető a klub, függetlenül attól, tud-e bármilyen címet nyerni az együttes.

A SCOUTING RÉSZTERÜLETEI, A SCOUTINGOSZTÁLYOK ÉS A TELJESÍTMÉNYANALÍZIS

Az olasz szövetség kötelezővé tette minden klub számára (ez része a klublicencnek ), hogy meghatározott számú, megfelelően képzett, főállású játékosmegfigyelőt alkalmazzanak.

Egy eredményesen és gazdaságosan működő klub jó néhány játékost szerződtet évről-évre. Nem mindegy, hogy kiket, és milyen áron. A sikeres klub nem engedheti meg magának, hogy olyan játékosra áldozzon pénzt, aki nem az elvárt szinten teljesít. Abban, hogy ezen elvárások minél inkább megvalósuljanak és a rossz igazolások száma minimális legyen, kulcsszerepe van a játékosmegfigyelőknek. Ma egy professzionálisan működtetett klub esetében a scoutok alkalmazása létfontosságú.

Rendkívül érdekes kihívás jelenleg bármilyen futballcsapat számára megtalálni a leginkább megfelelő játékost. Éppen ezért az egyik legdinamikusabban fejlődő területe a labdarúgásnak a játékosmegfigyelés. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy napjainkban egy komoly edző stábjához elengedhetetlenül hozzátartozik a „headscout” (a játékosmegfigyelők vezetője), mint akár egy pályaedző.

Ha igazi scouting rendszerekről beszélünk, itt már látni kell, hogy komoly szakmai szempontrendszerek figyelembevételével történik a játékosok feltérképezése, fizikai paraméterektől kezdve különféle pszichikai és koordinációs képességeket kell figyelembe venni és akkor a futballtudásról még nem is esett szó. Egy modern játékosmegfigyelő osztály a játékosmegfigyeléseken túl elemzéseket is végez: elkészítik a játékospiacon kiszemelt futballisták teljesítményanalízisét az edzők és a menedzsment részére.

A scoutokat a szakmán belül is különféle részterületekre lehet osztani, mint például:
- játékosmegfigyelő: aki a helyszínen tekinti meg a mérkőzéseket, illetve aki televízión és az internet segítségével
- mérkőzéselemző, illetve videóelemző: főképp az ellenfeleket figyeli meg

Egy adott játékos kiválasztásában a scoutingosztály játssza a kulcsszerepet, hiszen ő nyújtja a scouting szolgáltatást a szakmai stáb és a klubvezetők felé.

A scoutingosztály kialakításában fantáziát látó klubok számára reálisan elérhető és értéket jelentő játékosoknak felfedezésére és megszerzésére, széleskörű tájékozottságot biztosító rendszert, szervezett és intenzív gyakorlatot kell kialakítani. A nemzetközileg is sikeres klubok példája azt mutatja, hogy csak folyamatosan működő, minél több korosztályra kiterjedő, összehangolt átigazolási gyakorlattal lehet hatékonyan dolgozni.

A scouting kapcsán egy rendkívül dinamikusan fejlődő területéről beszélünk a labdarúgásnak. Figyelemre méltó, hogy az U20-as Copa Américán 20 éve még csak hat scout volt jelen, ma már 250 szakember figyeli a játékosokat ugyanezen az eseményen, de az is elgondolkodtató, hogy a közelmúltban például a Sevilla C (!) csapatának meccsén is hat angol scout jelen volt.

A tudományos alapokon nyugvó játékosmegfigyelés, teljesítményanalízis a futballgazdaság egyik leggyorsabban fejlődő szegmense. Ahogy mondani szokták: aki kimarad, az lemarad. Kezdetekben a szakemberek még jegyzetfüzetben strigulázták, hogy a korszak legnagyobb játékosai hogyan és hova mozogtak, cseleztek, passzoltak egy-egy meccsen. Az ambiciózus edzők ezeket a statisztikákat a mérkőzések elemzésekor megosztották a játékosaikkal. Jelen pillanatban több piaci szereplő is aktívan fejleszti a rendszerét ezen a területen. Így komplett, célzott technikai és taktikai elemzési lehetőséget kínálnak fel különböző internet alapú fejlesztő cégek a scoutoknak, elemzőknek a labdarúgás területén.

Ezeket a rendszereket felhasználva egyszerűen fel lehet térképezni az ellenfelet, klubcsapat és válogatott szinten egyaránt a legapróbb részletekbe menően (például egy adott csapat korábbi meccseinek szögletei, szabadrúgásai, bedobásai, kulcspasszai, stb.). Azonban, ha egy játékost kívánunk a csapatunkba szerződtetni, akkor is hasznunkra lesznek e programok, hiszen a statisztikai adatokon túl megmutatják, az adott mezőnyjátékosnak a megnyert és elvesztett párharcaadatait az elveszített fejpárbajain át a kihagyott és belőtt helyzeteit és még sok minden mást egyaránt.

Szinte mindent megtekinthetünk számokban és videofelvételeken egyidejűleg, amit aztán elemezhetünk asztali számítógépünkön vagy hordozható eszközünkön, mint például táblagép (tablet) vagy okostelefon. Teljes meccselemzésekkel is találkozhatunk a rendszerekben, hiszen több mint 1000 meccs kerül fel a különféle rendszerekbe hetente a világ több mint 200 országából, Jemenig, vagy éppen Türkmenisztánig bezárólag.

A témában itt mélyülhet el részletesebben:

 

 

Paunoch Péter blogja

Címkék

Friss kommentek

Blogarchívum