A németek? Dehogy, az olaszok a hosszabbítások királyai!

Szándékosan írtuk a bevezetőben, hogy hosszabbításra került sor ahelyett, hogy hosszabbításban vagy tizenegyesrúgásokkal dőlt el, mivel volt olyan extra periódus – nem is egy – a vb-történelemben, amely során nem született döntés, vagyis a mérkőzés döntetlennel ért véget.

Ennek oka, hogy a FIFA csak az 1978-as vb-n vezette be a tizenegyesrúgások intézményét, és addig megismételt mérkőzésre került sor, ha egy találkozó nem dőlt el 120 percet követően a kieséses szakaszban. A megismételt meccsek a világbajnokságok korai szakaszára voltak jellemzőek, olyannyira, hogy az utolsó ilyen ütközetet (a negyeddöntőben: Brazília–Csehszlovákia 2:1) 1938-ban jegyezték fel. Azon a tornán további két párharc is két felvonásban dőlt el: Svájc Németországot, Kuba Romániát múlta felül az első körben.

Az első megismételt mérkőzést az olasz és a spanyol válogatott vívta az 1934-es vb negyeddöntőjében (1:0), egyszersmind övék az első hosszabbításos iksz (1:1) is a tornákon. (Az olaszok mindjárt úgy belejöttek a túlórázásba 1934-ben, hogy a döntőt is 120 perces csatában nyerték meg Csehszlovákiával szemben.) A vb-k első hosszabbítása pedig Ausztria és Franciaország (3:2) nevéhez fűződik az itáliai seregszemle első fordulójában, a pontos dátum 1934. május 27-e.

Akármilyen furcsa is, de nem csak a K. O.-szakaszokban volt hosszabbítás a vb-történelemben! 1954-ben két (Anglia–Belgium 4:4, Brazília–Jugoszlávia 1:1 – sok értelme nem volt, hisz nem tudtak dűlőre jutni egymással a felek…), négy évvel később pedig egy összecsapáson (Észak-Írország–Csehszlovákia 2:1) került sor túlórázásra a csoportkörben, amíg be nem vezették a jobb gólaránnyal – 1970-től már gólkülönbséggel – való továbbjutás intézményét.

A 2014-es brazíliai világbajnokság előtt összesen 55 hosszabbításos mérkőzést jegyeztek fel, ehhez jött most a nyolcaddöntő öt extra periódusos találkozója, vagyis a belga–amerikai csata volt a 60. ilyen jellegű mérkőzés a vb történetében. A hatvanból 36 meccs hosszabbításban ért véget (ebből 32 százhúsz percig tartott, négy pedig rövidebb ideig – az aranygól megszerzéséig), 24-et a szétlövések zártak le.

A legtöbbször Olaszország vett részt hosszabbításos ütközetben – tizenegyszer –, és ebbe beletartoznak a tizenegyespárbajjal végződő összecsapások is. Utána Németország/NSZK jön a sorban a maga tíz ilyen találkozójával, majd Anglia (8), aztán Franciaország, Brazília és Argentína (7) következik.

Magyarország egyszer vett részt hosszabbításos párharcban, de az maga volt a thriller: 2:0, majd 2:2 után 4:2-re nyert a címvédő Uruguay ellen az 1954-es lausanne-i elődöntőben (ez az uruk egyetlen „hosszú” meccses veresége!). A ráadásban mindkét gólunkat a vb-gólkirállyá koronázott Kocsis Sándor szerezte.

Általánosságban megfigyelhető, hogy amíg az olaszok és az angolok remekelnek a 120 perces csatákban, és szenvednek a tizenegyesekkel eldőlő mérkőzéseken, addig a német és a brazil nemzeti tizenegy a szétlövésekben viszi a prímet, előbbinek ráadásul az Algéria elleni minapi hosszabbításos sikere csak a második ilyen győzelme volt története során három hosszabbításbeli vereséggel szemben. Ezt megelőzően Németország (NSZK) Angliát (3–2, 1970) fektette két vállra 120 perces krimiben, mindmáig egyetlen hosszabbításbeli vereségüket mérve a háromoroszlánosokra.

A százalékos teljesítményt nézve Argentína a legjobb túlórás együttes: hét „hosszú” mérkőzéséből hatot megnyert, hármat 120 perc alatt, hármat tizenegyesrúgásokkal.

Akiknek nem ment, nem megy a ráadásban: a Szovjetunió mérlege kettőből kettő, az Egyesült Államoké úgyszintén, Mexikóé háromból három, Hollandiáé négyből négy vereség a hosszabbításos meccseken.

Mindössze két válogatott akad a negyvenegy érdekelt csapatból, amelyik mind az öt eredménytípusból (győzelem hosszabbításban, győzelem 11-esekkel, döntetlen hosszabbításban, vereség 11-esekkel, vereség hosszabbításban) fel tud mutatni legalább egyet hosszabbításba torkolló világbajnoki mérkőzései során – az olasz és a spanyol.

A vb-történelem négy, aranygóllal végződő találkozója: Franciaország–Paraguay 1–0 (1998, nyolcaddöntő), Szenegál–Svédország 2–1 (2002, nyolcaddöntő), Dél-Korea–Olaszország 2–1 (2002, nyolcaddöntő), Törökország–Szenegál 1–0 (2002, negyeddöntő).

Alább a világbajnokságok hosszabbítás-öröklajstromát olvashatják, amelyet az olimpiai éremtáblázat metódusa szerint állítottunk fel.