BACSKAI JÁNOS 2010.05.10 23:24 Frissítve: 2018.06.29 22:17

Kincskereső Azték-utódok - kis mexikói vb-sztori

Volt rekorder kapusuk, kétszer vendégül látták a világot, de a legjobb nyolcnál tovább még nem jutottak.

Ilyen egy ideális mexikói vezér: Cuauhtémoc Blanco egyesült államokbeli futballistát rendszabályoz (Fotó: Action Images)
Ideális mexikói vezér: Cuauhtémoc Blanco egyesült államokbeli futballistát rendszabályoz (Fotó: Action Images)

POLGÁRHÁBORÚS ŐSÖK

Mexikóban a múlt század elején egyáltalán nem meglepő módon európai bevándorlók (főleg angol bányászok) hintették el a sportág magvait. Nemsokára Mexikót polgárháború dúlta fel, de amikor helyreállt a rend, 1923-ban első hivatalos mérkőzését is megvívhatta a labdarúgó-válogatott, amely idegenben legyőzte Guatemalát.

Az első országos kupát már 1907-ben megrendezték, de sokáig hátráltatta a fejlődést, hogy az első profi bajnokság – már a spanyol polgárháború elől menekülő nem kevés futballista részvételével – csak 1943-ban indult el, addig lokális amatőr bajnokságokban edződtek a játékosok.

Az El Tri, azaz trikolórosok az első világbajnokságon mindezek ellenére részt vehettek, ám három sima vereséget szenvedtek. Négy évvel később az Egyesült Államok elleni pótselejtezőn buktak el, különös módon már az olaszországi vetélkedés helyszínén, majd 1950-től zsinórban ötször kijutottak a seregszemlére, viszont egyszer sem tudták túlélni csoportjukat. Mindeközben egy rekordert is adtak a sportágnak a legendás kapus, Antonio Carbajal személyében, aki öt vb-n is részt vett; 1998-ig senki sem volt képes ilyesmire, akkor a német Lothar Matthäus is ötödik vb-szereplését ünnepelhette.

HAZAI PÁLYÁN MINDIG KÖNNYEBB

1970-ben Mexikó rendezte a nagy eseményt, és a Calderón – Vantolrá, Pena, Guzmán, Pérez – Hernández, Pulido, Velarde (Munguía, 67.) – Valdivia, Fragoso, López összetételű csapat biztató döntetlennel kezdett a szovjetek ellen, majd házigazdához illően legyűrte a salvadoriakat (akik nem sokkal korábban a Honduras elleni selejtező kapcsán háborúba keveredtek az ellenféllel...) és a belgákat is. A következő körben aztán az olaszok nem ismertek kegyelmet, hiszen 4:1-re elintézték a mexikóiakat. A közép-amerikaiak végül a hatodik helyen végeztek, és ezt legközelebb csak 1986-ban tudták megismételni, amikor szintén ők látták vendégül a világ legjobbjait.

Az előző három vb-re csak egy alkalommal, 1978-ban tudták kvalifikálni magukat (gondolom, kitalálták: akkor is bennragadtak csoportjukban), a magyarok számára igencsak rossz emlékű '86-os tornára viszont az excentrikus tréner, Bora Milutinovics kiváló csapatot épített, amelyben az akkoriban a világ egyik legjobb támadójaként emlegetett Hugo Sánchez vitte a prímet.

Csoportjukban legyőzték a belgákat és az irakiakat, döntetlent játszottak Paraguayjal, majd a következő körben továbbléptek a bolgárokon is (utóbbi összecsapáson Manuel Negrete a vb-história egyik legszebb gólját érte el). A legjobb nyolc között a németek ellen sem vallott szégyent a Larios – Amador (J. Cruz, 70.), Cruz Barbosa, Quirarte, Servín – Munoz, Espana, Negrete, Boy (De los Cobos, 32.) – Aguirre, Sánchez összetételű legénység, de 0–0 után tizenegyesekkel alulmaradt (Raúl Servín és Fernando Quirarte lövését is kivédte az ellenfél kapusa, Toni Schumacher).

AFRIKÁBAN MEGÚSZTÁK VOLNA...

Az El Tri Olaszországban nem indulhatott, mert az 1988-as olimpiára besuvasztottak a keretbe néhány túlkorost, ezért a FIFA eltiltotta a csapatot. Amely időközben a Copa América állandó meghívottja lett, és az 1993-as ezüstéremmel melegített az USA-beli Mundialra.

MEXIKÓI LEGENDÁK
A szaltózó fogorvostól az ötkupás kapusig, avagy nyolc egykori mexikói csillag Hugo Sáncheztől Antonio Carbajalig (2010).

Ezen minden idők legkiegyensúlyozottabb csoportjából – vb-történeti unikumként az olasz, a norvég, a mexikói és az ír válogatott is ugyanannyi, négy pontot szerzett, sőt a gólkülönbség is rendre nulla volt, de a közép-amerikaiak lőtték a legtöbb gólt – elsőként lépett tovább az új generáció, de a következő körben a bolgárok bosszút álltak a nyolc évvel korábbi vereségért. A Campos – Suárez, Ramírez Perales, Ambríz, R. Ramírez – Bernal, García Aspe, Galindo, Rodríguez – L. García, Alves Zague legénységen, amelyet egyébként Miguel Mejía Barón vezetett.

Négy évvel később, Franciaországban olyan időközben feltűnt sztárokkal, mint Luis Hernández, Cuauhtémoc Blanco vagy Francisco Palencia, ismét ebben a szakaszban búcsúztak (ezúttal a németek ellen). Az ázsiai világbajnokságon az Egyesült Államok parancsolt megálljt ugyanebben az etapban az 1999-es Konföderációs Kupát megnyerő „trikolórosoknak”.

A 2006-os, németországi megatornán a Mexikóban nagy szeretetnek egy idő után már egyáltalán nem örvendő argentin mester, Ricardo Lavolpe kihozta a maximumot az O. Sánchez – Castro, Osorio, Salcido – Márquez, Pardo (Torrado) – Méndez, Guardado (Arellano), Morales (Zinha) – Fonseca (Bravo), Borgetti csapatból, amelyet a legjobb 16 között csak nagy nehézségek árán ütöttek ki az argentinok.

A LEGNAGYOBB BÁLVÁNYT IS LEDÖNTÖTTÉK

Lavolpét a helyi kisisten, Hugo Sánchez követte a kapitányi poszton. A Copán bronzéremmel bizonyított, de az Arany-kupán a fináléban vereséget szenvedtek fiai az Egyesült Államok tizenegyétől. 2008 tavaszán a legendának távoznia kellett (merthogy a szintén általa irányított olimpiai csapat nem jutott ki Pekingbe), és a beugró Jesús Ramírez után egy igazi nagyágyút, Sven-Göran Erikssont hívott meg a kispadra szövetség. Az ottléte végén a Portsmouth felé kacsintgató svéd sem bírta sokáig, a Hondurastól elszenvedett vereség után elbocsátották; így a 2010-es világbajnokságra már Sánchez egykori csatártársa, Javier Aguirre vezette ki az El Trit.

A 2010-ES VB-CSAPATRÓL BŐVEBBEN ITT OLVASHAT!

Ahol a csoportjukban megverték az előző vb döntősét, Franciaországot, a Diego Maradona vezette argentinokkal azonban nem bírtak. 

Ha a horvátok kijutására a kínkeserves jelzőt használtuk, a mexikóiakéra elfogytak a jelzők: mindent elmond, hogy a riporter az amerikaiak nagyságát és dicsőségét üvöltötte az éterbe, amikor az ősi rivális a ráadás perceiben fordított Panama ellen, pótselejtezőre juttatva a mexikóiakat. A vb-selejtezőket folyamatos szenvedéssel és edzők nagyüzemi kirugdalásával töltő mexikóiak végül leültették a kispadra Miguel Herrerát, aki a vészhelyzetben kiszórta a légiósokat, majd simán abszolválta az Új-Zéland elleni pótselejtezőt, megmentve a válogatottat a hatalmas szégyentől. A zaklatott kvalifikáció után már csak jobb jöhet – közben a szakvezető a légiósokat is visszahívta (kivéve a válogatottságot már kétszer lemondó Carlos Velát) – írtuk róluk 2014-ES VB-PORTRÉNKBAN, és Brazíliában a gumiarcú Herrera világsztár lett, választottjai meg szokás szerint a legjobb 16 közé jutottak (most a végül a harmadik helyen végző hollandok jelentették a végállomást).

A 2014-ES MEXIKÓI VB-CSAPATRÓL BŐVEBBEN ITT OLVASHAT!