Dunga első profi klubja az Internacional volt, ahol 1980-ban kötöttek vele szerződést, és hamarosan bekerült a kezdőbe és az U-válogatottakba is. 1987-től 1998-ig volt a felnőtt válogatott tagja, 96 mérkőzésen hét gólt lőve.
Carlos Caetano Bledorn Verri „Dunga" válogatottságainak száma játékosként: 96/7 születési hely: Rio Grande do Sol 1963.10.31. szövetségi kapitány magassága: 177 cm súlya: 75 kg korábbi klubjai: sikerei: játékosként: Gaucho állam bajnoka (1981, 1982, 1983, 1984), Sao Paulo állam bajnoka (1984), Carioca állam bajnok (1987), japán bajnok (1997), U21-es Copa América-győztes (1982), U20-as világbajnok (1983), olimpiai ezüstérmes (1984), világbajnok (1994), Arany-kupa-győztes (1987), vb-ezüstérmes (1998), vb-résztvevő (1990), Copa América-győztes (1989, 1997), Copa America-ezüstérmes (1995), Konföderációs Kupa-győztes (1997), az Év játékosa Japánban (1997) |
A brazil Inter után három nevesebb hazai klubban is megfordult, majd 1987-ben Olaszországba, Pisába igazolt, ahol az a Giuseppe Materazzi volt edzője, akinek fia, Marco később válogatott labdarúgó lett. A szűrő jó játékára a Fiorentina is felfigyelt, így Roberto Baggio klubtársa lett, és olyan középpályás társak között játszhatott, mint Diego Fuser, Mazinho, Alberto di Chiara vagy Renato Buso.
Egy időben edzője volt Firenzében honfitársa, Sebastiao Lazaroni, aki szövetségi kapitányként alapemberként számolt hősünkkel az 1989-es Copa America-győzelemben és az 1990-es világbajnoki leszereplésben is. Meglepő módon 1992-ben egy bő fél idény erejéig a Pescarához távozott, ahonnan egy idény múlva továbbállt a német Stuttgarthoz. A Bundesliga csontropogtató küzdelmei sem álltak távol tőle, hiszen két sikeres idényt töltött el a sváboknál. Az 1994-es világbajnokságon beírta magát a labdarúgás aranykönyvébe: emberfeletti mezőnymunkával járult hozzá az aranyéremhez, amit csapatkapitányként vehetett át.
1995 nyarán, 32 esztendősen tett egy japán kitérőt a Jubilo Iwatánál, és a klubot bajnoki aranyhoz segítette Salvatore Schillacival karöltve, miközben 1997-ben az Év játékosának választották a szigetországban. Az 1998-as világbajnokságon 35 éves kora ellenére is kifogástalanul végigrobotolta a selecao mind a hét mérkőzését, a finálét is végigjátszotta.
Az elődöntőben a hollandok ellen ő lőtte a dél-amerikaiak negyedik, utolsó tizenegyesét és nem is hibázott. A vb után már csak búcsúmérkőzésén szerepelt a címeres mezben. Levezetésképpen 1998 decemberében hazaigazolt nevelőegyesületébe, és innen vonult vissza év végén.
Neve már visszavonulásakor felmerült, amikor a lehetséges szövetségi kapitányokról írtak, de erre egészen 2006-ig várnia kellett: bár korábban egyetlen klubnál vagy nemzeti csapatnál sem tevékenykedett, a vb-kudarc után ő került a selecao élére, Carlos Alberto Parreira helyére. A 2007-es Copát imponáló magabiztossággal megnyerték legényei, a döntőben 3–0-ra lelépve az argentinokat, Doni – Maicon, Alex, Juan, Mineiro – Gilberto, Elano (Daniel Alves), Josué, Júlio Baptista – Vágner Love (Diego), Robinho (Fernando) összeállításban. Az olimpiai válogatott élén viszont nagy csalódás érte, hiszen a pekingi olimpián mindössze a harmadik helyet érték el a brazilok.
„Dunga előtt még nagyon hosszú út áll, amit a vb-selejtezők során elért meglepő pontvesztések is bizonyítanak, ráadásul a miatt is aggódhat, hogy mostanában mintha egyre kevesebb brazil fiatal üstökös jelenne meg a labdarúgás egén" – vélekedtünk róla 2009 tavaszán. Nem sokkal később megnyerte legényeivel a Konföderációs Kupát, majd nagy esélyesként érkeztek a vb-re is – olyan klasszisok, mint Ronaldo, Adriano és Ronaldinho nélkül.
