Kis ukrán futballtörténelem

TÖRTÉNELMI VIHAROKBAN FOGANTAK

Ukrajna történelmére rengeteg jelzőt használhatunk, ám ezek között még viccből sem fordulna elő az unalmas, hiszen a Kijevi Nagyfejedelemségen át osztrák, lengyel és orosz elnyomáson, majd a nagy szovjet felebarátságon keresztül vezetett az út a mai önállóságig. Bár Ukrajna 1922-től a Szovjetunió egyik tagállama volt, 1925 és 1935 között néhány mérkőzést vívhatott a válogatottja. Egyébként aki merőben járatlan e térség történelmében, annak furcsa csupán, hogy ukrán születésű labdarúgók pályára léptek később a magyar (a harmincas évek végén Kalocsay Géza, napjainkban Koman Vladimir), a román és a lengyel nemzeti tizenegyben is. A két világháború közötti területi mozgásokat jól szemlélteti, hogy Kalocsay a csehszlovák válogatottban is megfordult...

HELYTÁLLTAK A „NÉPEK NAGY HAZÁJÁBAN” IS

A szovjet futballban fontos szerepet töltött be Ukrajna, a válogatott 17 mérkőzést is vívott területén, és négy szövetségi kapitányt is adott ez az országrész. Mindennél beszédesebb, hogy az 1988-as Európa-bajnokságon ezüstérmet szerzett „szbornajának” nemcsak a mestere, Valerij Lobanovszkij volt ukrán nemzetiségű, hanem a keretből 13 labdarúgó is! Az 1986-os világbajnokságon Lobanovszkijon kívül 15-en képviselték a tagállamot, bár sokuk részvételétől mi magyarok erősen eltekintettünk volna... Klubszinten természetesen a Dinamo Kijev dominált: tizenhárom szovjet bajnoki címet és kilenc kupagyőzelmet szerzett, emellett kétszer megnyerte a Kupagyőztesek Európa-kupáját. Színeiben szerzett Aranylabdát 1975-ben Oleg Blohin és 1986-ban Igor Belanov.

A MAGYAROKKAL KEZDTÉK, KIKAPTAK

Legújabb kori függetlenségét 1991. augusztus 24-én nyerte vissza Ukrajna, és a labdarúgó-válogatott első hivatalos mérkőzését éppen Magyarország ellen játszotta, és kapott ki tőlünk odahaza 3–1-re. A vendégek kezdőcsapatát Ungváron a Brockhauser – Telek – Limperger, Lőrincz – Mónos, Lipcsei, Sallói, Márton, Simon T. – Kiprich, Vincze I. féle vonulat alkotta, a házigazdákét Kutepov – Luzsnij, J. Nyikiforov, Bezsenar, Kovalec – Pohodin, Selepnyickij, Cimbalar, Tretyak – Scserbakov, Szalenko.

Mint a névsorból láthatjuk, nagy gondot okozott az ukránoknak, hogy legjobbjaik később a FÁK, majd az orosz válogatott színeit választották a kék-sárga helyett. Pedig éppen Andrej Kancselszkisz, Viktor Onopko, Szergej Juran, Olekszander Zavarov, Igor Dobrovolszkij, a csak 1994-ben mellettük döntő Oleg Protaszov, Gennagyij Litovcsenko, Anatolij Demjanenko, Viktor Csanov vagy Ahrik Cvejba is pályára léphetett volna az ukrán nemzeti 11-ben, ám még Nyikoforov és Szalenko is otthagyta őket e találkozó után (utóbbi aztán oroszként lett az 1994-es vébé aranycipőse). Keleti szomszédain pechjére a zseniális Alekszej Mihajlicsenko csak pár mérkőzést játszott náluk.

KIJEVI RECEPTTEL FEJLŐDTEK

Az 1994-es vb selejtezőin még nem indulhattak, később viszont sokáig sem vb-re, sem Eb-re nem jutottak ki, bár néhány második, és így pótselejtezős helyet megcsíptek. Mindhiába. Időközben a dúsgazdag vállalkozói elitnek köszönhetően a Dinamo Kijev elképesztő fejlődésnek indult (a klub edzőkomplexumába látogató Arsene Wengernek, az Arsenal mindenhatójának leesett az álla, amikor egy tárgyalásra érkezett oda, majd szomorúan megjegyezte, hogy ide csak eladni tudnak játékost, nem venni innen), és ez a nemzeti csapatra is jó hatással volt, hiszen sokáig csak kevés légiós szerepelt a klubcsapatban.

A Kijev 1999-ben a címvédő Real Madridot kiütve (odahaza 2–0-ra győzött a Sovkovszkij – Vascsuk – Luzsnij, Holovko, Kaladze – Hackevics, Huszin, Kardas (Belkevics, a szünetben), Koszovszkij (Jaskin, 87.) – Sevcsenko, Rebrov féle Lobanovszkij-legénység) Bajnokok Ligája-elődöntőt játszhatott a Bayernnel, és csak kevésen múlott a még nagyobb siker.

KÖZÉP- ÉS KELET-EURÓPA ÉLÉRE ÁLLTAK 2006-BAN

A 2000-es Eb-ről a szlovének ellen elveszített pótselejtezős párharc, a 2002-es vb-ről a németek miatt maradtak le, majd a borzasztóan sikerült kontinenstorna-kvalifikáció után (sok-sok ponttal megelőzte őket a spanyol, görög kettős) a németországi nagy tornáról már nem tudtak lekésni. Sőt, az Andrij Sevcsenko, Szerhij Rebrov féle generáció csúcsteljesítményeként a legjobb nyolc közé jutottak, ahol csak a későbbi győztes olaszok ellen veszítettek, Sovkovszkij – Huszev, Szviderszkij (Vorobej, 20.), Ruszol (Vascsuk, a szünetben), Neszmacsnij – Huszin, Timoscsuk, Selajev – Milevszkij (Bjelik, 72.), Sevcsenko, Kalinicsenko összeállításban.

RENDEZNI KELLETT A RÉSZVÉTELÉRT

A sikertelen Eb-selejtezők láttán a sikerkapitány, Oleg Blohin lemondott, mintha megérezte volna, hogy többet nem lehet kipréselni a rendelkezésére álló anyagból, és nem is tévedett, lévén az Eb-selejtezőkön menetrend szerint leszerepeltek az ukránok, a vb-t pedig a pótselejtezős duell elveszítése miatt passzolták.

„A kapitánynak, akit ismét Blohinnak hívnak, abszolúte nincs könnyű dolga (ezért sem tolakodtak sokan a posztért), hiszen óriási elvárásoknak kell megfelelnie a politikusok és az igen lelkes szurkolók felé is. Ám a nagy generációból a veterán Sevcsenko és a szűrő Anatolij Timoscsuk maradt meg hírmondónak, a fiatalok pedig hiába értek el sikereket a korosztályos tornákon, vagy elszürkültek már, vagy túl tapasztalatlanok még. A Dinamo Kijev fénykora is oda, manapság a Sahtar Doneck dominál odahaza, ám ők légiósokra, főleg a dél-amerikaiakra építenek. Olyannyira, hogy a 2011 márciusában, az olaszok elleni hazai felkészülési mérkőzésre összetrombitált keretben többen képviselték a Karpati Lvivet, mint a Sahtart...A fenti keretbe egyébként mindössze két légiós kapott meghívást: a bayernes Timoscsuk és a Szpartak Moszkvában védő cserekapus, Andrij Dikan. Ez is beszédes adat ám napjainkban!” – írtuk róluk a 2012-es Eb előtt.

NEM, NEM, NEM MEGY...

Az Eb-n a svédek legyőzésével kezdtek, de kikaptak a franciáktól, majd Vad II Istvánnak és a Kassai Viktor-stábnak is köszönhetően az angoloktól is, és nem jutottak tovább csoportjukból.A brazíliai vébé előtt ismét a gallok tettek nekik keresztbe, stílusosan egy pótselejtezős párharcban, de a franciaországi Eb előtt már az utolsó akadályt is vették Timoscsukék, a szlovéneken revánsot véve.